Benedek pápa breviáriuma

az év minden napjára

274. Az Úr, aki bizonyos volt imádságának meghallgatásában...

274. Az Úr, aki bizonyos volt imádságának meghallgatásában, már az utolsó vacsorán testét és vérét nyújtotta tanítványainak, mint a feltámadás ajándékát: a kereszt és a feltámadás hozzátartozik az Eucharisztiához, enélkül az Eucharisztia sem lenne az, ami. Mivel azonban Jézus ajándéka lényege szerint a feltámadásból indul ki, a szentség ünneplése szükségszerűen összekapcsolódott a feltámadás emlékezetével. A Feltámadottal való első találkozásra a hét első napján — harmadnapon Jézus halála után —, tehát vasárnap reggel került sor. Így magától értődően az első nap reggele lett a keresztény istentisztelet időpontja, a vasárnap pedig „az Úr napja”. (A Názáreti Jézus II. kötet 112. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Akarsz egészen bizonyos lenni imádságod meghallgatásában? Akkor menj el szentmisére úgy, mintha Jeruzsálembe mennél az utolsó vacsora termébe. A tizenkettővel asztalhoz ülve rád esik majd Jézus tekintete és vár tőled egy mondatot, amit a legmélyebb valódból mondanál neki.

275. „Elragadtatásba estem az Úr napján, és hátam mögött olyan nagy...

275. „Elragadtatásba estem az Úr napján, és hátam mögött olyan nagy hangot hallottam, mint a harsonáé.” A Jel 1,10 első alkalommal nevezi a vasárnapot „az Úr napjának”. A hét új, keresztény beosztása tisztán kialakult. A feltámadás napja az Úr napja, s ezért tanítványainak, az egyháznak a napja is. Az 1. század végén a hagyomány már teljesen megszilárdult, ha A tizenkét apostol tanítása (Dídakhé, 100 körül) magától értetődően azt mondja: „Az Úr napján gyűljetek egybe, törjétek meg a kenyeret, előtte tegyetek bűnvallomást” (14,1). Antióchiai Szent Ignác (t110 körül) számára „az Úr napja szerinti” élet a keresztények megkülönböztető jele azokkal szemben, akik a szombatot ünneplik (Ad Magn., 9,1). (A Názáreti Jézus II. kötet 113. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Az Úr napja szerinti életet tudatosan, módszeresen és persze alázatos szeretettel ki kell alakítani a családokban: együtt menjenek a családtagok ugyanarra a szentmisére, az ebédnél a családfő olvasson fel a Szentírásból és tanítson egy picit, délután esetleg egy közös séta egy kegyhelyre, vagy egy nagy társasjátékozás, sportolás és beszélgetés, közösen énekelni, dicsérni az Urat, megnézni egy keresztény tartalmú filmet. Egyszóval megpihenni és felüdülni az Úr jelenlétében, újra elindulni Krisztustól. Én elhiszem, hogy ez lehetséges.

276. Jézus Izrael zsoltárait imádkozza tanítványaival: ezt a tényt...

276. Jézus Izrael zsoltárait imádkozza tanítványaival: ezt a tényt alapvetőnek kell tartanunk, ha egyfelől Jézus alakját, másfelől viszont magukat a zsoltárokat helyesen akarjuk érteni. Mostantól bizonyos értelemben ő lesz a zsoltárok cselekvő és szenvedő alanya, benne új módon lesznek jelenvalóvá, s Izraelen túl új, egyetemes távlatot nyernek. (A Názáreti Jézus II. kötet 114. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Olyan jó tapasztalni a közösségeinkben, ahogy a zsoltárok életre kelnek, miközben saját szavainkkal átimádkozzuk. Bennünk él az örvendező, feltámadt Krisztus!

277. A befogadás és átalakítás folyamata, amely Jézus zsoltárimájával kezdődik...

277. A befogadás és átalakítás folyamata, amely Jézus zsoltárimájával kezdődik, jellemző a két szövetség egységére, amelyre ő tanít meg minket. Jézus valóban együtt imádkozik Izraellel, s mégis, új módon, ő maga Izrael. A régi húsvét most a jövendő nagyszerű tervének bizonyul. De az új húsvét Jézus maga, s a valódi „szabadulás” most zajlik az ő szeretetében, amellyel az egész emberiséget átöleli. (A Názáreti Jézus II. kötet 115. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Jézus maga Izrael. Ezek szerint még a Szentföldre se kell elmennünk ahhoz, hogy találkozzunk Jézussal. Ha ennyit mondunk alázattal: „Jézusom, bízom benned!”, akkor az a föld lesz szent, ahova lépünk.

278. A kereszténység egyik leginkább tiszteletre méltó helye ez...

278. A kereszténység egyik leginkább tiszteletre méltó helye ez. A fák persze nem Jézus korából származnak; Jeruzsálem ostrománál Titus parancsára az egész környéken kivágtak minden fát. De az Olajfák hegye ma is ugyanaz, mint akkoriban. Aki elidőz ezen a helyen, Megváltónk titkának drámai csúcspontjával szembesül. Jézus itt élte át a végső magányt, megtapasztalva az emberlét egész nyomorúságát. A bűn és minden gonoszság mélysége itt rohanta meg lelkének legbensejét. Itt érintette meg a közeli halál rettenete. Itt csókolta meg árulója. Itt hagyta el összes tanítványa. Itt küzdött értem is. (A Názáreti Jézus II. kötet 116. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Jártál már az Olajfák hegyén? Gondoltál már arra, hogy inkább ne is létezzél, ha nem tudod jobban szeretni Jézust, mint ahogy most szereted?

279. „Feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába”...

279. „Feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába” (Mk 14,28). „Elöl menni” a pásztorok nyelvezetének sajátos kifejezése. Jézus a halálon átjutva újra életre kel. Mint Feltámadott, immár végleg ő a pásztor, aki a halálon át az élet útjára vezet. A jó pásztort mindkettő jellemzi: az élet odaadása és az „elöl járás”. Sőt az élet odaadása nem más, mint elöl járás. (A Názáreti Jézus II. kötet 117. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Nemrég az egyik keresztény testvéremet a Szentlélek a vezetés szolgálatával áldotta meg. saját küldetésének így adott hangot:”Soha ne azt mondjam, hogy ELŐRE, hanem azt, hogy UTÁNAM!”

280. Péter elereszti a füle mellett a feltámadás előrejelzését...

280. Péter elereszti a füle mellett a feltámadás előrejelzését. Csak a halál és szétszóratás hírét fogja fel, ez pedig alkalmat ad neki, hogy megingathatatlan bátorságát és Jézushoz való radikális hűségét hangoztassa. Mivel nem akarja a keresztet, nem hallhatja meg a feltámadásról szóló mondást sem, s ezért — ahogy már Fülöp Cezáreájában is — a sikerre vágyik, kereszt nélkül. Saját erejére épít. Tagadhatjuk-e, hogy Péter viselkedése a keresztények, sőt az egyház állandó kísértését tükrözi: kereszt nélkül sikert elérni? Így szükségszerű, hogy gyengeségét, háromszoros tagadását Jézus feltárja előtte. Saját erőből senki sem elég erős ahhoz, hogy végigjárja az üdvösség útját. Mindenki vétkezett, mindenki rászorul az Úr irgalmára, a Megfeszített szeretetére (vö. Róm 3,23köv.). (A Názáreti Jézus II. kötet 118. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Én is Péter vagyok.

281. A tanítványok aluszékonysága minden időkben a gonosz hatalmának...

281. A tanítványok aluszékonysága minden időkben a gonosz hatalmának nagy lehetősége lesz. Ez az aluszékonyság a lélek eltompulása, amelyet már nem nyugtalanít a gonoszság hatalma a világ felett, az a számtalan igazságtalanság és szenvedés, amely letarolja a földet. Ez a tompaság mindezt inkább észre se akarja venni; azzal nyugtatja magát, hogy nincs is olyan nagy baj, így aztán megmaradhat saját jóllakottságában és önelégültségében. De éppen a lelkeknek ez a tompasága, hogy már nem keresik éberen Isten közelségét, és nem fedezik fel a rossz fenyegető hatalmát, a világban éppen ez ad szabad utat a gonosznak. (A Názáreti Jézus II. kötet 119. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Nemrég mesélte valaki, hogy a szomszédja milyen gonoszságot áraszt magából. Aztán az egyik közösségi oldalon ezt írta föl önmagáról idegen nyelven: „Te nem tudod, milyen ereje van a sötétségnek.” Nekem erről az jut eszembe, hogy Szent Jeromos szerint Szűz Mária nevének jelentése: „Tengernek Csillaga”. A tengeren, a sötétben, viharban elveszetten hányódó hajósok szíve felderült a hajnalcsillagot látva, mert irányt mutatott. Éppígy Szűz Mária az a tanítvány, aki Jézus szenvedése, halála és a sírban pihenése idején is éberen őrizte a hit lángját és fényét. Szűz Mária legyen a te fényed a Jézus felé vezető utad sötét pillanataiban!

282. Miután éberségre intett, Jézus egy kissé eltávolodik...

282. Miután éberségre intett, Jézus egy kissé eltávolodik. Kezdetét veszi a tulajdonképpeni Olajfák hegyi imádság. Máté és Márk azt mondja, hogy Jézus leborul a földre. Ez az imádságos testtartás az Isten akarata előtti végső alávetettségnek, önmagunk radikális megadásának jele Isten előtt. A nyugati liturgiában nagypénteken, szerzetesi fogadalomtételkor, illetve diakónus-, pap- és püspökszentelésen máig gyakorolják. (A Názáreti Jézus II. kötet 119-120. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Boldog II. János Pálról mondják azok, akik a közvetlen közelében szolgáltak, hogy sokszor találtak rá a magánkápolnájában úgy, hogy leborulva imádkozott, így vált Jézushoz hasonlóvá, így hordozta az Egyház terhét.

283. Éppen, mert ő a Fiú, végső valóságában látja a gonoszság...

283. Éppen, mert ő a Fiú, végső valóságában látja a gonoszság egész mocskos áradatát, a hazugság és gőg minden hatalmát, a gonosz rafinériáját és szörnyűségét, ahogy az élet álarcát ölti magára, s állandóan a létet rombolni, az életet meggyalázni és megsemmisíteni igyekszik. Éppen, mert ő a Fiú, a legbensejében érzi azt a rettenetet, mindazt a mocskot és undokságot, amelyet ki kell ürítenie a neki szánt „kehelyből”: a bűn és halál egész hatalmát. Mindezt magába kell fogadnia, hogy minden erejétől megfossza és végleg legyőzze. (A Názáreti Jézus II. kötet 121. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Lehet, hogy sokaknak távoli és zavaró lesz ez a hasonlat, nekem mégis sokatmondó. A Mátrix című film első részének végén, amikor az igaz szerelmet ajándékozó Trinity feltámasztja  Neót, akkor ő ezzel az erővel a gonoszságot szimbolizáló Smith ügynököt belülről robbantja szét. Látványos, erőteljes képek érzékeltetik azt, ahogyan a jó belülről töri fel a rossz rémuralmát.

284. Éppen a kereszt, a borzalom elfogadása, a saját méltóság...

284. Éppen a kereszt, a borzalom elfogadása, a saját méltóság szégyenteljes megsemmisülésének vállalása, a szégyenletes halál felvállalása lesz az, amely Isten nevét megdicsőíti. Mert éppen így lesz Isten látható olyannak, amilyen ő valójában: aki szeretetének mélységében a gonoszság hatalmába adja magát, hogy jóságának valódi hatalmát állítsa vele szembe. (A Názáreti Jézus II. kötet 122. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Ha valaki képes arra, hogy önként a gonoszság hatalmába adja magát, az csak tiszta szeretetből tudja ezt megtenni. Ha a legkisebb jele is van az önzésnek, akkor mérhetetlen szenvedés súlya alatt a lélek megtörik és a gonoszság győzedelmeskedik bennünk.

285. A Khalkédóni Zsinat (451) igyekezett fogalmakba önteni az istenség...

285. A Khalkédóni Zsinat (451) igyekezett fogalmakba önteni az istenség és emberség összefonódását Jézus Krisztusban azzal a kifejezéssel, hogy benne Isten Fiának egyetlen személye mindkét természetet — az emberit és az istenit — átfogja és hordozza, „keveredés és szétválasztás nélkül”. Így garantálják Isten és ember, Teremtő és teremtmény végtelen különbségét: az emberség emberség marad, az istenség pedig istenség. Jézus embersége nem oldódik fel és nem is csökken istensége miatt. Megvan egész embersége mint olyan, de a Logosz isteni személye hordozza. A természetek változatlan különbségében ugyanakkor az „egyetlen személy” megfogalmazás azt a radikális egységet fejezi ki, amelyet Isten Krisztusban valósított meg az emberrel. (A Názáreti Jézus II. kötet 123. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Amióta Isten egyesült Krisztusban az emberrel, azóta a méltóságunk még magasabbra emelkedett, mint amilyen a bűnbeesés előtt volt. Ez az igazság végzetes kegyelemdöfést ad annak a gondolatnak, hogy újrahasznosítható elemek vagyunk. Nem, szó sincs erről! Minden ember egy csodás, kicsi mustármagja Isten országának! Belőled kinőhet a krisztusi élet! Akarod?

286. Jézusban megvan az emberi természethez tartozó „természetes akarat”...

286. Jézusban megvan az emberi természethez tartozó „természetes akarat”, de csak egyetlen „személyes akarat”, amely felveszi magába a „természetes akaratot”. Ez pedig lehetséges a tulajdonképpeni emberség lerombolása nélkül, mivel az emberi akarat a teremtés óta az isteni akaratra irányul. Beteljesedése, nem pedig lerombolása az, ha beleegyezik az isteni akaratba. Maximosz ahhoz, hogy az emberi akarat a teremtettségénél fogva a „szünergiára”, azaz Isten akaratával való együttműködésre törekszik, hozzáteszi, hogy ez a szünergia a bűn miatt persze szembenállássá változott. Az ember, akinek akarata az Isten akaratába való beleegyezésben teljesedik ki, most úgy érzi, hogy Isten akarata veszélyezteti a szabadságát. Az Isten akaratára mondott igenben nem azt a lehetőséget látja, hogy egészen önmagává legyen, hanem szabadságának fenyegetését, amellyel szembeszáll. (A Názáreti Jézus II. kötet 124-125. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Nagyon egyszerűen felismerhető ez a szembenállás abban a félelmünkben, hogy ha átadnánk teljes szívből az életünket Isten szolgálatára, akkor Ő biztosan jól elbánna velünk, és elvenné tőlünk azt, ami jó, ami szép, és amit fontosnak tartunk az életünkben. Pedig a végtelenül irgalmas Isten egyáltalán nem abban leli örömét, hogy lemeztelenítsen minket, hanem abban, hogy minden vágyunkat a saját isteni dicsőségében beteljesítse. És nekünk ez a legjobb!

287. Az Olajfák hegyének drámája abban áll, hogy Jézus az ember természetes...

287. Az Olajfák hegyének drámája abban áll, hogy Jézus az ember természetes akaratát ebből a szembenállásból most visszahozza a szünergiába, s ezzel helyreállítja az ember eredeti méltóságát. Jézus természetes emberi akaratában úgyszólván jelenvaló számára az emberi természet egész ellenállása Istennel szemben. Ott van minden önfejűségünk, egész szembenállásunk Istennel, Jézus pedig küszködve emeli fel a vonakodó természetet tulajdonképpeni valóságához. (A Názáreti Jézus II. kötet 125. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Amikor tehát Jézus azt mondta: „Legyen meg a te akaratod, és ne az enyém!”, akkor itt az „enyém” a mi emberi, gőgös tagadásunkat jelenti. Ezért teljese logikátlanság a jó vágyainkat (egészség, előrehaladás, elfogadás) belehelyezni Jézus imájába valahogy így: „Uram, ha akarod, gyógyuljon meg a gyermekem, de ne az én akaratom legyen, hanem a tied.” Ehelyett inkább így kellene imádkoznunk: „Uram, növeld bennem a hitet akkorára, hogy képes legyek elfogadni azt a jót, amit te már nekem adtál!”

288. Christoph Schönborn ezt írja az Olajfák hegyének drámájáról...

288. Christoph Schönborn ezt írja az Olajfák hegyének drámájáról: „A szembeszegüléstől a két akarat közösségébe való átmenet az engedelmesség keresztjén át vezet. Ez az átmenet a Getszemáni halálküzdelemben teljesedik be” (Christus-Ikone, 131. o.). Így a „ne az én akaratom, hanem a tied” (Lk 22,42) imádság valóban a Fiú imája az Atyához, amelyben a természetes emberi akarat teljesen beoltódik a Fiú énjébe. Fiú lényét éppen a „nem én, hanem te” fejezi ki — az én teljes átadása a „te"-nek, az Atyaistennek. Ez az „én” azonban magába fogadta és átváltoztatta az emberlét szembenállását, úgy, hogy a Fiú engedelmességében most már mindannyian jelen vagyunk, mindannyian fiúságának részesei lettünk. (A Názáreti Jézus II. kötet 125. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: A bécsi bíboros méltó utóda lehetne Benedek pápának, hiszen a Szentatya közvetlen tanítványaként a feltámadt Krisztus hatékony tanúja a mai katolikus Egyházban. Egyszer vette azt a bátorságot is, hogy ő maga személyesen megszólítson embereket a legnagyobb bécsi plázában és közvetlenül evangelizáljon. Sok más tette is útmutató erővel bír az európai püspökök számára, hogy ők is merjék megmutatni a világnak a Mesterükhöz fűződő szenvedélyes szeretetüket.

289. Mindig arról van szó, hogy Jézus szembesül a halál hatalmával...

289. Mindig arról van szó, hogy Jézus szembesül a halál hatalmával, amelynek szakadékát ő, az Isten Szentje, egész mélységében és borzalmas voltában érzékeli. A Zsidóknak írt levél szerint így Jézus egész passióját — az Olajfák hegyétől az utolsó kiáltásig a kereszten - imádság itatta át, egyetlen, szenvedélyes könyörgés Istenhez az életért, illetve a halál hatalma ellen. Amikor a Zsidóknak írt levél Jézus egész passióját az emberi természettel s ugyanakkor az Atyaistennel való imádságos küzdelemnek tekinti, ezzel új módon mutatja meg az Olajfák hegyi imádság teológiai mélységét. A levél szerint ez a kiáltás és kérés Jézus főpapságának része. Éppen a kiáltásában, sírásában és imádságában teszi Jézus azt, ami a főpap feladata: Isten elé viszi az emberlét nyomorúságát. Isten elé viszi az embert magát. (A Názáreti Jézus II. kötet 126-127. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Sírtál már valakinek a megtéréséért? Vittél már így valakit Isten elé? Ejtesz könnyeket, ha valaki elhagyja a közösségedet? Ha igen, akkor papi szolgálatot végzel Jézus főpapságából részesedve.

290. Maga a kereszt lett Isten megdicsőülése, itt jelent meg...

290. Maga a kereszt lett Isten megdicsőülése, itt jelent meg Isten dicsősége a Fiú szeretetében. Ez a dicsőség nemcsak a pillanatot járja át, hanem az egész történelmet. Ez a dicsőség élet. Éppen a kereszten ragyog fel — rejtetten és mégis teljes súlyával — Isten dicsősége, a halál átváltoztatása életté. A keresztről új élet árad az emberekre. A kereszten lesz Jézus az élet forrása önmaga és mindenki számára. A kereszten vereséget szenved a halál. Jézus imájának meghallgatása az egész emberiséget érinti: az ő engedelmessége mindenki számára életté lett. (A Názáreti Jézus II. kötet 128. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: A halált nem letagadni, nem elrejteni, nem is bálványozni, hanem átváltoztatni kell. Jézus kereszthalála óta „a mi halálunk sem reménytelen elmúlás” – ünnepli a szentmisében Egyházunk. Ezért a vigasztalhatatlan gyász távol áll a keresztény hittől. A koporsó mellett állva is a feltámadás titkát kell szemlélnünk.

291. Úgy látszik, hogy Jézus fellépése és a körülötte kialakuló mozgalom...

291. Úgy látszik, hogy Jézus fellépése és a körülötte kialakuló mozgalom kezdetben nemigen érdekelte a templomi hatóságokat. Az egész inkább afféle vidéki dolognak tűnt — egy újabb mozgalom, amilyenből máskor is lábra kapott néhány Galileában, s amelyből kár nagy ügyet csinálni. A helyzet a „virágvasárnappal” változott meg. (A Názáreti Jézus II. kötet 129. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Ez az apró részlet nagy erőt ad személyesen nekem. Hiszem, hogy az egész életem virágvasárnapi győztes bevonulás! Hiszem, hogy nem csak egy mulandó emberi mozgalomhoz tartozok, hanem a valódi változás virágvasárnapjában élek!

292. „Aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a »helyünket«...

292. „Aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a »helyünket« is (azaz a templomot, az istentisztelet szent helyét), meg a népünket is” (11,48). Szinte azt mondanánk, hogy a Jézus elleni fellépés oka politikai természetű aggodalom volt, s ebben eltérő kiindulási pontjuk ellenére egymásra találtak a farizeusok és a papi arisztokrácia; csakhogy Jézusnak és működésének ebben a politikai megközelítésében éppen igazi mivoltát és újdonságát nem ismerik fel. Igen, valóban: Jézus igehirdetése elválasztotta a vallást a politikától, s ezzel megváltoztatta a világot. Ez pedig valóban az ő új útjának lényegéhez tartozik. (A Názáreti Jézus II. kötet 130. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Az istentisztelet szent helyét elveszíteni ma is radikális változást hozhat az Egyházban. Nyugat Európában sorra adják el a templomokat. Az új tulaj pedig a lebilincselő templombelsőt megőrizte, de a „szolgáltatást” isteniről emberire cserélte: színház, mozi, kiállítóterem, étterem. Vajon képesek még az európai keresztények az új evangelizáció Lelkének engedelmeskedni és meghódítani a szíveket Krisztus szeretetéve? Ha nem, attól még a Szentlélek nem esik kétségbe. Hozni fog más földrészekről apostolokat. De lehet, hogy mi fogjuk őket keresztre feszíteni…

293. A templom megtisztításával kapcsolatban megfigyeltünk...

293. A templom megtisztításával kapcsolatban megfigyeltünk. Jézus ott, ahogy láttuk, egyfelől a szent dolgokkal kapcsolatos önző visszaélések ellen küzd, de prófétai tette és a hozzá fűzött szóbeli magyarázat ennél sokkal messzebbre vezet: A kőből épült templom régi kultuszának vége. Eljött az új istentisztelet ideje „lélekben és igazságban”. A kőből épült templomot le kell bontani, hogy valami új valósulhasson meg, eljöhessen az „új szövetség” és vele az istentisztelet új módja. Ez viszont azt is jelenti: Jézusnak el kell szenvednie a keresztre feszítést, hogy ő, a Feltámadott legyen az új templom. (A Názáreti Jézus II. kötet 131. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Papok egymás között sokszor beszélgetünk arról, hogy a szokásokat csak fokozatosan és óvatosan lehet megváltoztatni, ha egyáltalán lehetséges. Ezzel szemben Jézus bizonyos prófétai tetteiből teljesen hiányzik a fokozatosság és az óvatosság. Nem lehet, hogy néha az értelmünk elfojtja a prófétaság Lelkét?

294. Jézus, ahogy mondtuk, igehirdetésével és egész működésével...

294. Jézus, ahogy mondtuk, igehirdetésével és egész működésével megnyitotta a Messiás országát, de nem politikai értelemben, s ezzel a két korábban elválaszthatatlan valóság kapcsolatát lazítani kezdte. De a politika és hit, illetve Isten népe és a politika szétválasztása, amely üzenetének lényegéhez tartozott, végül is csak a kereszt által volt lehetséges: az üzenet újdonsága csak minden külső hatalom tényleges és maradéktalan elvesztése, a kereszt radikális kiüresedése által válhatott valósággá. Az új közösség, Isten uralmának új módja is csak a Megfeszítettbe, a minden földi hatalomtól megfosztott és mégis felmagasztalt Jézusba vetett hitben jelenik meg a világban. (A Názáreti Jézus II. kötet 131. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Minden külső hatalom tényleges és maradéktalan elvesztése időnként szükséges az egyházi közösségeink megújulásához is. Vajon képes lenne a katolikus Egyház úgy hirdetni az evangéliumot a mai Magyarországon, hogy semmilyen állami támogatást se fogadnánk el? Nem csak arra gondolok, hogy nem kapnánk, hanem arra, hogy nem fogadnánk el. Jézus „hittanóráit” nem a római birodalom finanszírozta, nem a császár osztotta le neki a fejkvótát a tanítványok száma szerint, hanem a megtért hívek támogatták a misszióját önként, szeretetből (vö. Lk 8,3). Lehet, hogy ez több, mint történeti tény? Lehet, hogy ez az evangélium egyik alapigazsága?

295. „Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért...

295. „Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon?” (11,50). János kifejezetten „prófétai sugallatból” származónak nevezi ezt a kijelentést, amelyet Kaifás főpapi hivatalával járó karizmája révén fogalmazott meg, nem saját magától. (…) Hogy János kifejezetten elismeri egy méltatlan tisztségviselő karizmáját, amely hivatalával jár, mégpedig mint az üdvtörténet döntő pontját, megfelel Jézus mondásának, amelyet Máté közöl: „Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket” (23,2köv.). Erre a megkülönböztetésre, mind Máté, mind János biztosan emlékeztetni akarta saját korának egyházát is, hiszen abban is volt ellentmondás a hivatalos tekintély és az életpélda között, aközött, „amit mondanak”, és aközött „amit tesznek”. (A Názáreti Jézus II. kötet 132. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Annyira megnyugtató, hogy Benedek pápát tiszta realitásérzékkel áldotta meg az Úr. Milyen jó, hogy nem egy eszményi, nemlétező, bűntelen egyházi tekintély pozíciójából tanít minket. Az egyik himnuszunk jut eszembe: „s az Egyház sziklaszál feje / bűnét siratni elvonul”.

296. Az Ószövetségben a helyettesítés gondolata központi jelentőséget...

296. Az Ószövetségben a helyettesítés gondolata központi jelentőséget kap, amikor Mózes a nép bálványimádása után a Sínai-hegynél azt mondja a haragvó Istennek: „Most azonban bocsásd meg vétküket! Ha nem, akkor törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál” (Kiv 32,32). Isten ugyan így válaszol: „Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem” (32,33), Mózes mégis megmarad valamilyen módon helyettesítőnek, aki hordozza népe sorsát, sőt könyörgésével újra és újra fordít is rajta. A Második Törvénykönyv végül is megrajzolja a szenvedő Mózes képét, aki helyettesként szenved Izraelért, s ugyanígy, Izraelt helyettesítve a szent földön kívül hal meg (vö. v. Rad 1, 293. o.). (A Názáreti Jézus II. kötet 133. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: A nép sorsán csak az tud fordítani, aki szívből könyörög érte Istenhez. Mit is jelent ez? Felvenni a másik megváltásának terhét. Ebből a szempontból különös és titokzatos dinamika volt Cirenei Simon és Jézus között, amit a Passió című film ragyogóan érzékeltetett. Nem Júdás árulása vagy Péter tagadása volt a nélkülözhetetlen elem a megváltásban, hanem Cirenei Simon áldozatvállalása. Ma is milyen sok ápoló az éjszaka csendjében türelmesen hordozza a haldoklók terheit!

297. "Jézus meghal a népért, de nemcsak a népért, hanem azért is...

297. "Jézus meghal a népért, de nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse" (Jn 11,52). Ez mindenekelőtt kétségkívül zsidó beszédmód. Megfogalmazza a reményt, hogy az egész világon szétszórt izraeliták a messiási korban saját országukban gyűlnek majd össze (vö. Barrett, 403. o.). Az evangélista ajkán azonban minden új értelmet nyer. Az egybegyűjtés nem egy földrajzilag meghatározott országra, hanem Isten gyermekeinek eggyé válására vonatkozik: már itt felhangzik Jézus főpapi imájának kulcsszava. Ennek az egybegyűjtésnek a célja minden hívő egysége, így utal egyrészt az Egyház közösségére. Másrészt a végleges, eszkatologikus egységre. (A Názáreti Jézus II. kötet 134. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: A történelmet szemlélve nagyon úgy tűnik, hogy szoros összefüggés van a Messiás elutasítása és a földrajzilag meghatározott ország felépítése között. Amilyen kíméletlenül törekednek az izraeliták az országuk megszerzésére és megtartására, épp olyan görcsösen zárkóznak el Jézus a Messiás elől. Vajon hogyan tudnánk mi keresztények feloldani bennük ezt a feszültséget?

298. Fontosnak tartom, hogy nem magát a templom megtisztítását...

298. Fontosnak tartom, hogy nem magát a templom megtisztítását tárgyalták Jézus perében, hanem csak azt az értelmező mondást, amellyel az Úr saját tettét magyarázta. Ebből arra következtethetünk, hogy a jelszerű cselekvés nem lépett át bizonyos határokat, és nem is váltott ki nyilvános zavargást, amely a hivatalos erők fellépését indokolttá tette volna. Inkább az értelmezés volt veszélyes, a templom elleni látszólagos támadás, illetve Jézus hatalmi igénye. (A Názáreti Jézus II. kötet 135. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Ezek szerint Jézus igazi ostorcsapásai a szavai voltak a farizeusok szemében. A pénzes kosarak kiborítását még elviselték volna, de a szavaiban megmutatkozó isteni öntudatot már nem. Az már nem tetszett nekik, hogy Jézus arra hívta őket, hogy haljanak meg az önimádó énjüknek, és végre tényleg feltétlenül engedelmeskedjenek az élet Lelkének. A szavak ereje nemcsak szlogen, hanem a valóságot átalakító változás. Ezért hiszek abban, hogy nekem is minden szavam, ami a Szentlélekből fakad, megváltoztatja a világot!

299. Miután Jézusnak a templom lerombolásával és megújításával kapcsolatos...

299. Miután Jézusnak a templom lerombolásával és megújításával kapcsolatos mondása alapján hiába próbáltak világos és megalapozott vádat emelni ellene, drámai szembesülésre kerül sor Izrael hivatalban lévő főpapja, a választott nép legfelsőbb méltósága, és Jézus között, akiben a keresztények később felismerték „a ránk váró javak főpapját” (Zsid 9,11), a végleges főpapot „Melkizedek rendje szerint” (Zsolt 110,4; Zsid 5,6). (A Názáreti Jézus II. kötet 136. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: A legfrissebb statisztikai adatok szerint a 2012-es évben már 5104 katolikus püspök szolgálja az Egyházat. Minden püspök részesül Jézus főpapi méltóságából, a papság szentségének teljességéből. Adja meg nekik az Úr, hogy soha ne tapasztalják meg azt a drámai szembesülést, ami Jézus és a Kaifás között megtörtént. Ehelyett inkább a Jó Pásztor szeretete és a Szentlélek emésztő tüze töltse el püspökeinket!

300. Márk szerint így hangzik a főpap kérdése: „Te vagy a Messiás...

300. Márk szerint így hangzik a főpap kérdése: „Te vagy a Messiás, az Áldottnak a Fia?” Jézus így felel: „Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin” (14,62). Hogy elkerülik Isten nevének, illetve az „Isten” szónak a használatát, s ezeket az „Áldott” és a „hatalom” szóval helyettesítik, a szöveg hitelességének jele. A főpap Jézust messiási mivoltáról kérdezi, a Messiást pedig a Zsolt 2,7 (vö. Zsolt 110,3) szellemében mint „az Áldott Fiát”, tehát mint Isten Fiát határozza meg. (A Názáreti Jézus II. kötet 137. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Egy teológus barátom egyszer azt mondta, hogy abban a korban különös kényszerítő erőt tulajdonítottak a főpap kérdésének. Úgy képzelték, hogy nem volt képes hazudni az, akit ilyen formulával, ilyen hivatali pozícióból faggattak ki. Ha a zsidók tényleg ezt gondolták, akkor Jézus kétszeresen is igazat mondott, ők pedig kétszeresen is elítélték önmagukat, amikor Jézus válaszát elutasították.

301. Máté a kérdést megfogalmazva sajátos szempontot hangsúlyoz...

301. Máté a kérdést megfogalmazva sajátos szempontot hangsúlyoz. Kaifás szerinte így szól: „Te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?” Máté így közvetlenül Péter hitvallására utal Fülöp Cezáreájában: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia” (16,16). Abban a pillanatban, amikor a főpap Péter hitvallásával kérdezi Jézust, ugyanez a Péter azt állítja — Jézustól épp csak egy ajtó választja el —, hogy nem ismeri őt. Miközben Jézus „szép hitvallást” tesz (vö. 1Tim 6,13), az, aki „elöl jár” ennek megvallásában, most megtagadja, amit egykor „a Mennyei Atyától” kapott; most már csak a „test és vér” beszél belőle (vö. Mt 16,17). (A Názáreti Jézus II. kötet 137-138. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Amit Péter a Szentlélekben kezdett, azt testben fejezte be. Ilyen az Ószövetségben is történt. Salamon a Szentlélek bölcsességében kezdte a pályafutását, de a parázna nők karjaiban fejezte be. Végül 1000 felesége és 1000 istene lett az egyetlen Úr helyett. Mennyire fájhatott az Úr szíve Salamonért! Te honnan indultál és most hol tartasz?

302. Jézus éppen megveretésében az Emberfia, aki a rejtőzködés felhőjében...

302. Jézus éppen megveretésében az Emberfia, aki a rejtőzködés felhőjében érkezik Istentől, felépíti az Emberfia országát, az Istentől származó emberség országát. „Mostantól látni fogjátok...” — döbbent meg minket Jézus Máté szerint (26,64) paradox kijelentésével. Mostantól — valami új kezdődik. Az egész történelmen át lesznek olyan emberek, akik Jézus meggyalázott arcára tekintenek, és éppen benne ismerik fel Isten dicsőségét. (A Názáreti Jézus II. kötet 139. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Van egy olyan ikon, a Sínai Szent Katalin Kolostorban őrzött Pantokrátor a VI. század közepéről, amelyiken Jézus arcának egyik fele az ítélkező, a másik az irgalmas tekintetét ábrázolja. Az összhatás lebilincselő és fenséges. Ennek mintájára egyszer valaki elkészíthetne egy olyan ikont, ami a meggyalázott és a megdicsőült Krisztus arcát egyesíti. Néha arra gondolok, hogy nem mernék Jézus szemébe nézni, mert olyan tisztán szeret engem, hogy nem bírnám ki a súlyát.

303. Jézust tehát a prétóriumba vezetik vádlói, és bemutatják Pilátusnak...

303. Jézust tehát a prétóriumba vezetik vádlói, és bemutatják Pilátusnak mint halált érdemlő gonosztevőt. A készület napja van húsvét előtt: délután levágják a bárányokat az ünnepi vacsorára. Ehhez kultikus értelemben tisztának kell lenniük; a papsághoz tartozó vádlók ezért nem léphetnek be a pogány prétóriumba, és az épület előtt tárgyalnak a rómaival. János, aki mindezt feljegyezte számunkra (18,28köv.), halványan utal a kultikus tisztasági előírások tényszerű megtartása és az ember belső, tulajdonképpeni tisztasága közti ellentétre: hogy nem a pogány házba való belépés, hanem a szív belső szándéka tesz tisztátalanná, az nem jut eszébe a vádlóknak.  (A Názáreti Jézus II. kötet 140. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Hogyan mossuk meg a kezünket? Odatartjuk a csap alá. Hogyan mossuk meg a lelkünket? Odatartjuk a Szentlélek csapja alá. Hol van a Szentlélek csapja? Ott, ahol valaki engedi, hogy az evangélium megváltoztassa a szokásait.

304. De először is tegyük fel a kérdést: Pontosan kik voltak a vádlók...

304. De először is tegyük fel a kérdést: Pontosan kik voltak a vádlók? Ki erőszakolta ki Jézus halálos ítéletét? Az evangéliumok más-más feleletet adnak, ezért eltéréseiket meg kell fontolnunk. János szerint egyszerűen „a zsidók” voltak. Ez a kifejezés viszont Jánosnál egyáltalán nem jelenti Izrael népét mint olyat — ahogy a modern olvasó talán gondolná —, még kevésbé „rasszista” jellegű. Hiszen János maga végül is a zsidó népből származik, ahogy Jézus és övéi mind. A Jézus-követők egész közössége kezdetben zsidókból állt. Jánosnál a szónak pontos, szigorúan lehatárolt jelentése van: a templomi arisztokráciát nevezi így. A Jézus halálát kereső vádlók körét a negyedik evangélium pontosan körülírja és világosan lehatárolja: a templomi arisztokráciáról van szó — persze róluk sem kivétel nélkül, ahogy a Nikodémusra tett utalás is (7,50köv.) mutatja. (A Názáreti Jézus II. kötet 141. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Soha nem szabad egy embercsoportot csukott szemmel elítélni. Minden csoporton belül vannak kivételek, akik nyitottak. És lehet, hogy az ő nyitottságuk kiárad a csoportban a többiekre. Hidd el, hogy igazából nincs szükséged az ítélkezésre! Nem a bíróság ment meg téged, hanem az élő Isten!

305. Ez a „tömeg” ténylegesen Barabásnak az amnesztiára...

305. Ez a „tömeg” ténylegesen Barabásnak az amnesztiára mozgósított szimpatizánsait jelenti, ő viszont nyilvánvalóan sokak barátságára számíthatott, lévén a római hatalommal szembeszálló lázadó. Jelen voltak tehát Barabás párthívei, a „tömeg”, míg Jézus követői félelmükben rejtőzködtek, ezért a jelenlévők csak egyoldalúan képviselhették a „nép szavát”, amelyre a római jog épített. Így Márknál „a zsidók”, tehát a mértékadó papi körök mellé felzárkózik az „okhlosz”, Barabás híveinek köre, de nem a zsidó nép mint olyan. (A Názáreti Jézus II. kötet 142. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: A mértékadó papi körök kinyújtott keze Barabás volt és az ő párthívei. Hogyan aljasodhattak le idáig? Nap mint nap rengeteget imádkoztak, és mégis… A háttérben a hatalomféltés szelleme munkálkodott. Vajon lehet politikai hatalmat gyakorolni korrupció nélkül? Hiszem, hogy igen, de előbb meg kell tagadnunk azt a hatalmat, amit az ördög éppúgy felkínál nekünk is, mint Jézusnak a pusztában.

306. Ha Máté szerint az „egész nép” azt mondta...

306. Ha Máté szerint az „egész nép” azt mondta: „Vére rajtunk és fiainkon” (27,25), akkor a keresztény ember gondolja meg, hogy Jézus vére nem Ábel vérének hangján szól (Zsid 12,24): nem bosszút és büntetést követel, ez a vér maga kiengesztelődés. Nem valaki ellen ontják, hanem sokakért, mindenkiért. „Mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét. [...] Őt (Jézust) adta oda Isten engesztelésként” — mondja Pál (Róm 3,23.25). Ahogy Kaifás kijelentését Jézus szükségszerű haláláról teljesen új módon kell olvasnunk és megértenünk a hit szempontjából, úgy ezt a mátéi mondást is a vérről: a hit szempontjából ugyanis azt jelenti, hogy mindannyiunknak szüksége van a szeretet tisztító erejére, amely az ő vére. Nem átok ez, hanem megváltás, üdvösség. Máté szava a vérről csak az egész Újszövetség eucharisztikus és kereszt-teológiájából kiindulva nyeri el igazi értelmét. (A Názáreti Jézus II. kötet 143. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Egyszer imában harcoltunk néhány testvérrel az egyik feketebárányunkért. Hosszú percekig ezzel az igével kiáltottunk az Úrhoz: „Jézus vére által”. Hiszem, hogy meghallgatást nyertünk! Most is visszhangzik bennem ez az ige.

307. Az evangéliumok teljesen realista képet festenek Pilátusról...

307. Az evangéliumok teljesen realista képet festenek Pilátusról: római prefektusként képes volt teljes brutalitással fellépni, ha ezt megítélése szerint a közrend fenntartása megkívánta. Ugyanakkor tudta azt is, hogy Róma nem utolsósorban az idegen istenekkel szembeni toleranciájának és a római jog békéltető erejének köszönhette világuralmát. Ilyennek látjuk Pilátust Jézus perében. (A Názáreti Jézus II. kötet 144. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Egyszer beírtam az internetes keresőbe: „uralkodik a világon”. Az első, amit kidobott: „Hello Kitty uralkodik a világon”. A tizedik volt: „Róma uralkodik a világon”. A világ szellemének kicsinyes és buta a fantáziája, és nem változott az évszázadok folyamán. A római birodalomban munkálkodó világszellem nem más, mint a sátán. Ő egy olyan személy, aki soha nem tart bűnbánatot, ezért soha nem is változhat meg. Egy élő halott, de ha nem figyelünk, benyel minket.

308. Pilátus a kihallgatás folyamán szintén olyan fogalommal állt elő...

308. Pilátus a kihallgatás folyamán szintén olyan fogalommal állt elő, amely a számára ismerős világfelfogás része volt, s amelyet gondolkodásunkban össze is szoktunk kötni az „ország” képzetével: a hatalom (exúszia). Az uralkodáshoz hatalom kell, szinte ez adja lényegét. Jézus viszont az ő királyságának lényegét az igazság melletti tanúságtételben látja. Vajon az igazság politikai kategória? Vagy Jézus „országának” semmi köze sincs a politikához? Akkor viszont miféle ország ez? Ha királyságról és országról alkotott felfogását Jézus az igazságra alapozza, ha ez országának alapkategóriája, akkor nagyon is érthető, miért kérdezi a gyakorlatias Pilátus: „Mi az igazság?” (18,38). (A Názáreti Jézus II. kötet 145-146. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Pilátus kérdése az egyik legjobb kérdés az ember istenkeresésének hosszú történetében, ha gőg helyett alázattal tesszük fel. E kérdés által magával Istennel találkozhatunk, mert Isten a megtört és alázatos szívekben lakozik. Az alázatos lelkületű kérdésfeltevések következménye az, hogy az igazság kinyílik előttünk, mint egy kis virág. De ehhez türelmesen kell locsolni, és szépen nyugodtan várni. Isten küldi felénk a szeretetét a teremtmények belső feltárulkozása által.

309. Mi lesz, ha az igazság nem számít? Miféle igazságosság marad?...

309. Mi lesz, ha az igazság nem számít? Miféle igazságosság marad? Nincs szükség valamilyen közös mércére, amely valóban mindenki számára garantálja az igazságosságot — olyan mércére, amely független a könnyen változó vélemények és hatalmi gócok önkényétől? Vajon a nagy diktatúrákat nem egy-egy hazug ideológia éltette, s vajon nem csak az igazság tehet szabaddá? Mi az igazság? A pragmatikus elme kételkedve odavetett kérdése nagyon komoly, amely valóban az egész emberiség sorsát érinti Tehát mi az igazság? Felismerhetjük egyáltalán? Lehet-e gondolkodásunk és akaratunk mércéje, úgy az egyes ember, mint a társadalom életében? (A Názáreti Jézus II. kötet 146. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: A pragmatikus elme nem az élő Istenben hisz, hanem egy elképzelt, filozófiai istenben. Nemrég beszélgettem valakivel, aki szerint Isten végtelen, nincs ránk szüksége, és nem tehetünk neki se jót, se rosszat. Arra éreztem indítást, hogy ezt mondjam neki: „Isten a te apád, és neki jobban fáj minden szenvedésed, mint neked!” Láttam, hogy szíve mélyén megrendült ettől az igétől.

310. A világban az igazság és tévedés, igazság és hazugság...

310. A világban az igazság és tévedés, igazság és hazugság mindig keveredik, szinte szétválaszthatatlanul. Az igazság teljes nagyságában és tisztaságában nem látható. A világ annyiban „igaz”, amennyiben Istent, a teremtő értelmet, az örök intelligenciát tükrözi, amelyből származik. S annál igazabb lesz, mennél közelebb kerül Istenhez. Az ember akkor lesz igaz, akkor lesz önmaga, ha Isten szerint alakul. Akkor jut el tulajdonképpeni lényegéhez. Lét és értelem Isten valóságából származik. (A Názáreti Jézus II. kötet 147. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Isten közvetlen jelenlétében talán az egyik legelső igazság, amire értelmünk rögtön fogékony, az az, hogy vétkeztünk. Amikor a tékozló fiú magába száll, akkor ezt éli át elsőként: „Vétkeztem!” Ennek beismerésével kezdődik a szentmise: „sokszor és sokat vétkeztem”. Te komolyan azt gondolod magadról, hogy sokszor és sokat vétkeztél? Ha igen, akkor Isten közvetlen jelenlétében vagy. Ha nem, akkor önmagadat becsapva, a képzelt igazságod körül forogsz. Ez pedig maga a kárhozat.

311. „Tanúságot tenni az igazságról” annyit tesz, mint Istent...

311. „Tanúságot tenni az igazságról” annyit tesz, mint Istent és az ő akaratát érvényesíteni a világ érdekeivel és hatalmasságaival szemben. Isten a lét mércéje. Ebben az értelemben az igazság a valódi „király”, amelyből fény és méltóság árad mindenre. Úgy is mondhatjuk: az tesz tanúságot az igazságról, aki Isten, a teremtő Értelem látószögéből teszi olvashatóvá a teremtést és teszi hozzáférhetővé annak igazságát, hogy az emberi világ mércéje és útmutatója lehessen, hogy a nagyságokkal és hatalmasokkal szemben az igazság hatalma, a közös jog, az igazság joga jusson érvényre. (A Názáreti Jézus II. kötet 147. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Van, amikor a világ hatalmasságai eltapossák az igazakat, azokat, akik bátran mernek tanúságot tenni az igazságról. Amikor Jézus azt mondta önmagáról, hogy ő az út, az igazság és az élet, akkor ezzel azt is kijelentette, hogy nélküle úttalan utakon tévelygünk, nélküle féligazságainkkal bajlódunk, nélküle élő halottak vagyunk.

312. Mi az igazság? Ezt a kérdést mint megválaszolhatatlant...

312. Mi az igazság? Ezt a kérdést mint megválaszolhatatlant és feladatát illetően feleslegest nem csak Pilátus tette félre. Leggyakrabban a mai politikai vitákban és a jogalkotás kérdéseiben is zavarónak találják. Igazság nélkül viszont az ember nem a saját életét éli, végül is csak visszavonul az erősebbek javára. A „megváltás” teljes értelemben csak azt jelentheti, hogy az igazság felismerhetővé válik. Az igazság pedig akkor ismerhető meg, ha Isten is megismerhető. Isten Jézus Krisztusban ismerhető meg. Benne Isten lépett be a világba, s ezzel felállította a történelemben az igazság mércéjét. Az igazság a világban külsőleg tehetetlen, ahogy a világ mércéje szerint Krisztus tehetetlen: nincsenek légiói. Keresztre feszítik. De éppen így, tehetetlenségében hatalmas, az igazság csak így lehet újra és újra hatalommá. (A Názáreti Jézus II. kötet 148. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Az igazság egyszerre út is, tehát haladni kell rajta. Az úton pedig időnként kereszteződéshez érkezünk. Valójában rá kell döbbennünk, hogy nincs más út, csak Jézus keresztje. Csak az egónk radikális meghalása által juthatunk el oda, hogy átüssön az életünkön a feltámadt Krisztus jelenléte.

313. Azt hiszem, Pilátus esetében számolnunk kell ezzel...

313. Azt hiszem, Pilátus esetében számolnunk kell ezzel a félelemmel: talán tényleg van valami isteni ebben az emberben? Talán az isteni hatalom ellen vétene, ha elítélné? Akkor talán még ezeknek a hatalmaknak a bosszúja is sújthatná? Úgy gondolom, hogy a perben tanúsított magatartását nemcsak egyfajta tisztelet magyarázhatja a jogi normák iránt, hanem éppenséggel ezek az elképzelések is. A vádlók nyilvánvalóan észreveszik ezt, s most kijátszák egyik félelmét a másik ellen. Az esetleges isteni jelenléttel szembeni babonás rettegés ellenében most azt a teljesen gyakorlati aggodalmat használják fel, hogy kieshet a császár kegyeiből, elveszítheti állását, s így végül is a semmibe hull. „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja!” (Jn 19,12) — ez bizony fenyegetés. A karrier lehetőségének elvesztése miatti aggódás végül erősebbnek bizonyul, mint az istenségektől való félelem. (A Názáreti Jézus II. kötet 149. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Ó, Uram, Jézus, mért ilyen nehéz kifogni a lelkeket?

314. A római jog szempontjából két azonos bűncselekménnyel...

314. A római jog szempontjából két azonos bűncselekménnyel vádolt bűnözőről van szó — a Pax Romana elleni lázítókról. Világos, hogy Pilátus a békés „álmodozót” részesítené előnyben, akit Jézusban lát. Csakhogy a tömeg és a templomi arisztokrácia is más kategóriákban gondolkodik. Ha a templomi arisztokrácia végső eszközként a „nincs királyunk, csak császárunk” mondathoz folyamodik (Jn 19,15), csak látszólag mond le Izrael messiási reményeiről: Ezt a királyt nem akarjuk. Máshogy akarják megoldani a kérdést. Az emberiség mindig ezzel az alternatívával szembesül: igent mondani Istennek, aki csakis az igazság és szeretet hatalmával munkálkodik, vagy a konkrétra, a kézzelfoghatóra, az erőszakra építeni. (A Názáreti Jézus II. kötet 150. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Bár a római jog maga több, mint Pilátus döntése, mégis a konkrét helyzet azt mutatja, hogy az emberek szinte mindig aszerint döntenek a végén, hogy nekik személy szerint milyen következményekkel kell számolniuk. Pilátus nem vitte vásárra a bőrét Jézusért. Jaj, milyen sokszor inkább visszahúzódok én is a kényelmembe, és nem teszek tanúságot Jézusról!

315. Jézus követői nincsenek ott a téren, mégpedig félelemből...

315. Jézus követői nincsenek ott a téren, mégpedig félelemből. De azért sem, mert nem csoportosan lépnek fel. Hangjukat majd pünkösdkor, Péter prédikációjában halljuk, amely „szíven üti” a korábban Barabásra szavazókat. Kérdésükre: „Mit tegyünk, testvérek?”, ezt a választ kapják: „Térjetek meg” — újuljatok meg, változzatok meg gondolkodásotokban, életetekben (vö. ApCsel 2,37köv.). A Barabás-jelenetet és annak sokféle ismétlődését látva-hallva ez lesz az a felszólítás, amelynek a mi szívünket is meg kell nyitnia, hogy életünk fordulópontjává legyen. (A Názáreti Jézus II. kötet 150. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Életünk fordulópontját jelentheti egy mély, őszinte gyónás. Ilyenkor a sötétből a világosba lépünk, az ördög kínzókamrájából az isteni szeretet fürdőjébe. Ne félj! Térj meg, és menj el gyónni!

316. „Ecce homo!” — e rövid mondat mélységes értelme...

316. „Ecce homo!” — e rövid mondat mélységes értelme messze túlmutat a pillanaton. Jézusban megjelenik az ember maga. Megjelenik benne minden megvert, meggyalázott ember fájdalma. Az ő fájdalma az emberi hatalom embertelenségét tükrözi, amely a gyengéket földbe tapossa. Tükröződik benne az, amit bűnnek nevezünk: milyen lesz az ember, ha elfordul Istentől, s maga veszi kezébe a világ feletti uralmat. (A Názáreti Jézus II. kötet 151-152. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Az emberi hatalom mindig embertelenné válik, ha elszakad az élő Istentől, aki a názáreti Jézus életében teljesen és végleg feltárta nekünk a szívét. Mit adhatna még nekünk, hiszen engedte magát földbe taposni?

317. Jézustól nem vehetik el legbenső méltóságát...

317. Jézustól nem vehetik el legbenső méltóságát. A rejtőzködő Isten továbbra is jelen van benne. A megvert és lealacsonyított ember is Isten képmása. Amióta Jézus engedte, hogy megverjék, éppen a megsebzettek és megvertek lettek Isten képévé, aki szenvedni akart értünk. Így lett Jézus a passió kellős közepén a remény jelképe: Isten a szenvedők oldalán áll. (A Názáreti Jézus II. kötet 152. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Az egyik paptestvérem papi jelmondatát Tamási Áron Ábel a rengetegben című könyvéből vette: „Én mindig a szegények és a kitaszítottak pártján fogok állni!” Ez valódi papi lelkület: Isten a szenvedők oldalán áll. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy aki az ő pártjukra áll, az maga is szegény, kitaszított és szenvedő lesz, mert másképp nem működik.

318. Mind a négy evangélista tudósít a megfeszített Jézus...

318. Mind a négy evangélista tudósít a megfeszített Jézus többórás szenvedéséről és haláláról — a történések nagy vonalait illetően megegyeznek, a részleteket illetően viszont mást hangsúlyoznak. A beszámolók sajátossága, hogy az Ószövetségre tett utalások és idézetek telítik őket: Isten szava és az esemény átjárja egymást. A tényeket mintegy kitöltik szavakkal — azaz értelemmel; de fordítva is: ami eddig csak szó — gyakran érthetetlen szó — volt, most valósággá lett, s éppen így érthetővé. (A Názáreti Jézus II. kötet 154. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Isten szava és az esemény átjárja egymást – ez nemcsak Jézusra, hanem a tanítványok életére is igaz kell, hogy legyen. Egyik bibliaóránkon azt a feladatot adtam a jelenlevőknek, hogy az evangéliumok alapján önmagukra vonatkoztatva írjanak ilyen mondatokat: „Úgy van megírva, hogy a tanítványnak betegeket kell gyógyítania.” (vö. Mt 10,8) „Úgy van megírva, hogy a tanítványnak szeretnie kell az ellenségeit.” (vö. Mt 5,44) „Úgy van megírva, hogy a tanítványnak nagyobb csodákat kell végbevinnie, mint Jézusnak.” (vö. Mt 14,12) Aki komolyan veszi, hogy Jézus próféciái személyesen az ő számára vannak leírva, az olyan öntudatra tesz szert, mint az Írások beteljesedésére hivatkozó Jézus.

319. Jézus kereszthalála először irracionális esemény...

319. Jézus kereszthalála először irracionális esemény, teljességgel érthetetlen volt, amely egész ige-hirdetését és személyét megkérdőjelezte. Az emmauszi tanítványok története (Lk 24,13-35) lassú folyamatként írja le azt a közös utat, közös beszélgetést és keresést, amelyben a lélek sötétsége Jézus társasága révén fokozatosan megvilágosodik (15. v.). Érthetővé lesz, hogy Mózes és a Próféták, sőt „az egész Írás” ennek a passiónak az eseményeiről beszélt (26köv.): Ami eddig „abszurd” volt, most mély jelentést nyer. A látszólag értelmetlen eseményben valójában az emberi élet vándorútjának igazi értelme tárult fel, az értelem győzedelmeskedett a pusztítás és a gonosz hatalma felett. (A Názáreti Jézus II. kötet 154. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Egyszer még kispapként volt egy nagyon mély beszélgetésem azzal a teológia tanárommal, aki a leginkább hasonlított a Mesterre. Azt mondta a szenvedésben átélhető megváltódás lépcsőiről: „Értelmetlen. Tényleg értelmetlen. De értelmes.”

320. A 22. zsoltár a szenvedő Izrael hangos kiáltása Istenhez...

320. A 22. zsoltár a szenvedő Izrael hangos kiáltása Istenhez, aki látszólag hallgat. Hangnemét a „kiáltani” szó határozza meg, amely Jézus keresztjének történetében is, különösen Márknál központi jelentőségű. „Távol vagy kiáltásomtól” — olvassuk rögtön a zsoltár elején. Aztán a 3. és 6. versben újra szó van erről a hívásról. Átérezzük benne a szenvedő ember egész nyomorúságát, aki mintha Isten hiányával szembesülne. Egyszerű szólítás vagy kérés már nem elég. Végső szükségben az imádság szükségszerűen kiáltássá lesz. (A Názáreti Jézus II. kötet 155. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje: Isten, aki látszólag hallgat. De mi van, ha tényleg hallgat? Erre a fojtogató kérdésre egyik versemmel felelek:

Meztelenül

Kivérzett
egy seb.

Elült
egy vihar.

Egyedül
te vagy
olyan hatalmas,
hogy hiányodban is
jelen vagy.

321. A nem tudás motívuma még egyszer megjelenik Szent Pál...

321. A nem tudás motívuma még egyszer megjelenik Szent Pál egy önéletrajzi visszatekintésében. Emlékeztet arra, hogy ő maga korábban káromolta, üldözte és kigúnyolta Jézust; azután így folytatja: „De megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem” (1Tim 1,13). Tekintetbe véve a Törvény tökéletes tanulójának korábbi öntudatát, aki ismerte és meg is tartotta az Írás szavát, kemény kijelentés ez: ő, aki a legjobb mestereknél tanult, és magát igazi írástudónak tarthatta, visszapillantva be kell hogy vallja tudatlanságát. De éppen ez mentette meg őt, ez tette képessé a megtérésre és megbocsátásra. A tanult tudásnak és a mély tudatlanságnak ez az együttes jelenléte persze elgondolkodtató. Rámutat annak a tudásnak a kérdésességére, amely saját magában gyönyörködik, s így nem éri el magát az igazságot, amelynek át kellene alakítani az embert. (A Názáreti Jézus II. kötet 157. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Már hosszú évek óta imádkoztam a zsolozsmát, amikor az egyik mondata végre elért a szívembe: „ostoba voltam és tudatlan, mint oktalan állat álltam előtted”. (Zsolt 73,22) Felismertem, hogy ostoba, lázadó kőszívem helyére új szívet kell kérnem a Szentlélektől. Olyan szívet, ami engedelmes, alázatos és bölcs, egyszóval olyat, amire magamtól biztos nem vagyok képes. A Szentlélek nélkül totálisan ostoba vagyok, ráadásul nem is tudok róla.

322. Nem éppen tudásunkban vagyunk vakok?...

322. Nem éppen tudásunkban vagyunk vakok? Nem éppen a tudásunk tesz képtelenné magának az igazságnak a felismerésére, amely az ismereteinken át kíván felénk fordulni? Vajon nem húzódunk vissza attól a minket is szíven találó fájdalmas igazságtól, amelyről Péter pünkösdkor beszélt? A nem tudás enyhíti a bűnt, nyitva hagyja a megtérés útját. Ugyanakkor nem ment fel teljesen, mivel árulkodik a szív érzéketlenségéről, amely elzárkózik az igazság igénye elől. Annál inkább minden időkre szóló és minden ember számára érvényes, vigasztalást jelent, hogy az Úr a „nem tudás” okán bocsánatért könyörgött mindannyiuk számára: a valóban tudatlanokért, azaz hóhéraiért, és a tudásban bővelkedőkért, akik elítélték őt. A nem tudást ajtónak látja, amely a megtérésre vezethet. (A Názáreti Jézus II. kötet 158. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Az egyik paptestvérem mindig azt mondogatja, hogy a butaság a nyolcadik szentség. Azt érti ezalatt, hogy sok embert a tudatlanság felment a felelősség alól. Ez a bizonyos szempontból jogos felismerés engem nem nyugtat meg teljesen, mert az jut eszembe a magvető példázatából, hogy akik nem értik az igét, azoknak a szívéből a sátán kilopkodja az igét (vö. Mt 13,19). Belőlem is már sokszor és sok igét kilopott! Bocsásson meg nekem az Úr értetlenségem és figyelmetlenségem miatt!

323. Jézus halálának pillanatában tehát felülről lefelé...

323. Jézus halálának pillanatában tehát felülről lefelé kettészakad a függöny. Ez két dolgot jelent: Egyrészt világos lesz, hogy a régi templom és áldozatainak ideje lejárt; az előképek és szertartások helyére, amelyek a jövőbe mutattak, most a valóság lép, a megfeszített Jézus, aki mindannyiunkat kiengesztel az Atyával. A templom függönyének szétszakadása ugyanakkor azt is jelenti, hogy szabaddá vált az út Istenhez. Eddig nem láthattuk Isten arcát. Csak jelszerűen, egyszer egy évben léphetett eléje a főpap. Most Isten maga vette el a függönyt, a Megfeszítettben mint a mindhalálig szerető Istent mutatta meg önmagát. Szabad az út Istenhez.  (A Názáreti Jézus II. kötet 159. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje A függöny szétszakadása rá kell hogy ébresszen minket: Istennek nincs több titka. Ő semmit sem tagadott meg tőlünk. Minden a miénk. Minden megvan. Ezért mi keresztények hiszünk a beavatás létjogosultságában, de nem ezoterikus, gnosztikus értelemben. Nem a saját tudásunk módszeres tágítása által érjük el Istent, hanem mert ő maga szeretetből, önként és szabadon engedi nekünk, hogy beletekintsünk szívének rejtett mélységeibe.

324. „A názáreti Jézus, a zsidók királya” (Jn 19,19)...

324. „A názáreti Jézus, a zsidók királya” (Jn 19,19). (…) A kor három nagy nyelvén Jézust nyilvánosan királlyá kiáltják. Érthető, hogy a Szinedrium tagjai felháborodnak ezen a címen, amellyel Pilátus nyilván a zsidó hatóságokkal szembeni cinizmusát is ki akarja fejezni, illetve utólag bosszút is akar állni rajtuk. A világtörténelem színe előtt mindenesetre marad a felirat, amely mintegy felér Jézus királlyá kiáltásával. Jézust „felmagasztalták”. A kereszt a trónja, ahonnan magához vonzza a világot. Mint igazi király ott uralkodik, a végsőkig tartó önátadás helyén, a valóban isteni szeretet helyén, a maga módján — amit sem Pilátus, sem a főtanács tagjai nem érthettek meg. (A Názáreti Jézus II. kötet 160. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Pilátus cinizmusa valójában a szánalmas hatalomféltés szellemében gyökerezik. A cinikus ember nagyon is érzi, hogy ő sem menekülhet az ítélettől, de ennek ellenére nem szolgáltatja ki önmagát az őszinteség kihívásának. Tudtad, hogy az őszinteség gyógyít téged?

325. „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel”...

325. „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel” (Lk 23,42). Hogy az igaz lator miként képzelte el Jézus elérkezését az ő országába, s ezért mit értett azon, hogy Jézus emlékezzen meg róla, nem tudjuk. De nyilván éppen a kereszten értette meg, hogy ez a magatehetetlen ember az igazi király - akire Izrael várakozik. Ő pedig mellette akar állni már nemcsak a kereszten, hanem a dicsőségben is. Jézus válasza meghaladja a kérést. A meghatározatlan jövő hevébe az ő mai napja lép: „Még ma velem leszel a paradicsomban” (23,43). Ez a szó is titokzatos, de egyet biztosan megmutat: Jézus tudta, hogy azonnal belép az Atyával való közösségbe - hogy a „paradicsomot” még a „mai napra” megígérheti. Tudta, hogy az embert abba a paradicsomba vezeti majd vissza, amelyből valaha kiesett: az Istennel való együttlétbe, az ember valódi üdvösségébe. (A Názáreti Jézus II. kötet 161. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Minden nap ma van. Amikor meghalsz, az a nap egy „ma” lesz. Sohase holnap ébredünk fel, hanem ma. Ezért amire ma nyitottak vagyunk, az meg is történhet velünk, éppen ma. De ha valamit totálisan kizárunk a mából, az hogyan történhetne meg velünk holnap?

326. Nem akármilyen elhagyatottság kiáltása ez....

326. Nem akármilyen elhagyatottság kiáltása ez. Jézus a szenvedő Izrael nagy zsoltárát imádkozza, s így nemcsak Izrael, hanem a világon minden Isten rejtőzködésétől szenvedő ember egész szorongatottságát magára veszi. Az Isten hiányától gyötrődő világ segélykiáltását elviszi egészen Isten szívébe. Azonosul a szenvedő Izraellel az Isten sötétjétől szenvedő emberiséggel, magába fogadja kiáltásukat, szükségüket, egész szerencsétlenségüket, s egyben mindezt át is változtatja. (A Názáreti Jézus II. kötet 162. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Vajon Isten gyötrődik-e az ember hiányától? Ha tényleg és egészen emberré lett, akkor igen. Természetesen ez nem szimmetrikus, kölcsönös függést jelent Isten és ember között. Jézus valóságos istensége és embersége tehát csodálatosan egyesíti az istenkereső ember szomjúságát az emberszerető Isten alázatával.

327. Újra meg újra ott állunk a szenvedés mai napjának szakadéka...

327. Újra meg újra ott állunk a szenvedés mai napjának szakadéka szélén. De a feltámadás és a szegények jóllakása is „ma” történik. Ez a szemlélet semmit sem vesz el Jézus szenvedésének borzalmából. Ellenkezőleg: még nagyobb lesz, mivel nem csupán egyéni, hanem valóban mindannyiunk nyomorúságát hordozza. Az ő szenvedése ugyanakkor messiási szenvedés — szenvedés közösségben velünk, értünk; együttlét, amely a szeretetből születik, s ezért már a megváltást, a szeretet győzelmét is magában hordja. (A Názáreti Jézus II. kötet 163. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Nekünk már nem kell kivívnunk a szeretet győzelmét, mert a szeretet Istene győzedelmeskedett Krisztusban az összes emberi szenvedés értelmetlensége fölött. Ezért nem kivívjuk, hanem kihirdetjük a diadalt: „A Szeretet uralkodik a világon!” Ez az én evangéliumom! Az én ábécém első betűje!

328. Az egyházatyák e szöveget átgondolva mást hangsúlyoztak...

328. Az egyházatyák e szöveget átgondolva mást hangsúlyoztak: A varratlan ruhában, amelyet a katonák sem akarnak feldarabolni, az Egyház megbonthatatlan egységének képét látják. A varratlan ruha kifejezi azt az egységet, amelyet Jézus, a főpap, a szenvedése előtti estén övéi számára kért. A főpapi imában valóban elválaszthatatlanul összetartozik Jézus papsága és övéinek az egysége. A kereszt tövében még egyszer azt a sürgető üzenetet kapjuk, amelyet Jézus a halálba indulása előtti imádságában elénk állított és a lelkünkre kötött. (A Názáreti Jézus II. kötet 164. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Ennek az egységnek eddig még szinte csak olyan értelmezését hallottam, hogy az egymástól elszakadt keresztények próbáljanak meg együtt imádkozni, és majd az imában összehangolódik a szívük. Azonban ez még mindig az emberi jószándékra épülő viselkedés, nem pedig megtérés. Sem az egyes ember, sem a közösségek életében nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a megtérés halálos fájdalma nélkül eljuthatunk az egységre. Ott, ahol nem szakadt szét a varratlan köntös, egy ember szeretetből meghalt a bűnösökért. Aki egységet akar, annak elsősorban ebben kell követnie Mesterét.

329. Szőlőskertet ültetett egy termékeny magaslaton...

329. Szőlőskertet ültetett egy termékeny magaslaton, mégpedig minden szempontból gondosan. „Aztán várta, hogy szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt hozott” (Iz 5,2). Izrael, a szőlőskert, nem termi Istennek nemes gyümölcsként az igazságosságot, amely a szeretetben gyökerezik. Savanyú bogyókat terem, embereket, akik csak magukkal törődnek. Ecetet terem bor helyett. Isten panasza, amelyet a prófétai dalban hallunk, konkréttá válik ebben az órában, amikor a szomjazó Megváltónak ecetet nyújtanak. (A Názáreti Jézus II. kötet 165. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Savanyú bogyó vagy nemes gyümölcs? Szűk vagy tágas kapu? Kos vagy juh? Konkoly vagy búza? Ostoba vagy bölcs szűz? Átkozott vagy áldott lélek? Isten igéje mindig szétválasztja az embereket, a dolgokat. Időnként még élesen szembe is állítja. Isten igéjéből teljesen hiányzik a filozófiai aranyközépút gondolata, ami a szélsőségektől mentes, józan emberi erényt jelképezi. Marcus Aurelius római császár tökéletes megtestesítője ennek a problémának. A sztoikus filozófia szellemében kiegyensúlyozottságra és kötelességszeretetre törekedett. De amikor találkozott az egyetlen Üdvözítőhöz, Jézus Krisztushoz való radikális megtérést hirdető keresztényekkel, akkor ezt nem tudta felfogni, ezért az elpusztításukra kötelezte el magát. Az ő parancsára végezték ki Szent Jusztínosz egyházatyát is, aki nem volt hajlandó a vallási tolerancia jegyében Jupiternek áldozni. Az az ember soha nem fog komoly előrehaladást látni a kegyelmi életben, aki mindig a semleges zónában akar maradni, mert az elképzelt közvélemény ítéletére hallgatva fél az élő Jézus melletti radikális döntéstől.

330. Ahogy Mária, az asszony, úgy a szeretett tanítvány is...

330. Ahogy Mária, az asszony, úgy a szeretett tanítvány is egyszerre konkrét alak és a tanítványi mivolt egy típusa, amely mindig létezni fog, sőt léteznie is kell. Az igazi tanítvány, aki az Úrral való szeretetközösségben tanítvány, nem feledkezhet meg az asszonyról: Máriáról — az Egyházról. (A Názáreti Jézus II. kötet 168. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Nemrég Josip Loncar lelkigyakorlatán vettem részt Máriabesnyőn a Mater Salvatoris (Megváltó Anyja) rendházban, ahol életem legszebb Szűz Mária képe, a Vlagyimiri Istenanya ikon nézett rám a szobámban. Háromszorosan közel jött hozzám tehát Mária, és háromszorosan bevitt az Egyház szívébe. Olyan élő és lüktető Egyházat mutatott meg nekem, amely a Szentlélek vezetése alatt csodákat tesz az emberek testében, lelkében egyaránt.

331. A szinoptikus evangéliumok a kereszthalált kifejezetten kozmikus...

331. A szinoptikus evangéliumok a kereszthalált kifejezetten kozmikus és liturgikus eseményként értelmezik: a nap elsötétül, a templom függönye kettéhasad, a föld megremeg, halottak támadnak fel. A kozmikus jeleknél fontosabb a hit eseménye: a római százados — a kivégzőosztag parancsnoka — az átélt eseményektől megrendülten Isten Fiának vallja Jézust: „Ez az ember valóban Isten Fia volt” (Mk 15,39). A kereszt alatt kezdődik a pogányok egyháza. Az Úr a kereszttől kiindulva az egész világon elterjedt egyház közösségébe gyűjti az embereket. A szenvedő Fiú révén felismerik az igaz Istent. (A Názáreti Jézus II. kötet 169. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Sajnos, a Jézus életét bemutató mozifilmek többsége a kivégzőosztag parancsnokát már a kezdőképektől pozitív fénybe állítja. Olyan valakit látunk, akit szinte csak a véletlen tett mészárossá, és igazából egy mélyérzésű lélek. Ez súlyos tévedés. Inkább egy rettentően hideg, számító és kegyetlen embert kellene elképzelnünk. Olyat, mint a II. világháborút feldolgozó Bíbor és fekete című film Kappler ezredese, aki ízig-vérig náci lelkülettel halálra üldözi az Egyházat. És éppen ő tér meg, mert megrendíti szívét a még soha nem tapasztalt isteni szeretet, amely egy egyszerű pap által érkezik el hozzá.

332. „Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus...

332. „Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság. Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy” (5,6köv.). Vajon mit akar mondani a szerző ezzel a nyomatékos megállapítással, hogy Jézus nemcsak víz által, hanem vér által is jött? Feltételezhetjük, hogy olyan irányzatra utal, amely csak Jézus keresztségét értékelte, keresztjét azonban mellőzte. Ez pedig valószínűleg azt is jelenti, hogy csak az igét, a tanítást, az üzenetet tartották fontosnak, viszont a „húst”, Krisztus élő testét, amely a kereszten elvérzett, nem. Megteremtették volna a gondolatokban és ideákban létező kereszténységet, amelyből a „hús” valóságát — az áldozatot és a szentségeket — el akarták venni. (A Názáreti Jézus II. kötet 170. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje A gondolatokban és ideákban létező kereszténység nagyon is valóságosan létezik ma Európa nagy részén. Elég elolvasni az interneten az „Egy euróért eladó egy belgiumi templom” című cikket, hogy szembenézzük az európai keresztényeket megmérgező túlzott racionalizmus következményeivel. Ez megrendítő a számomra. Az én hitem túl kicsi, hogy megállítsam ezt a folyamatot. De a Szentlélek nem hagy cserben minket. Küld nekünk misszionáriusokat Indiából, akik az evangélium alázatos hirdetésével visszavezetnek minket a forráshoz. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy ismerje meg azt a Szentlelket, aki nem személyválogató, és ugyanazokat a csodákat teszi ma James Manjackal MSFS és Zacharias Thudippara MST atyák, vagy éppen Margaritha Valappila nővér által, mint az Apostolok Cselekedeteiben Péter, Pál és a többi apostol által.

333. A szombati nyugalom végeztével, a hét első napjának reggelén...

333. A szombati nyugalom végeztével, a hét első napjának reggelén eljönnek majd, hogy megkenjék Jézus holttestét, így elvégezzék a végleges temetést. A megkenés kísérlet arra, hogy feltartóztassák a halált, kiszakítsák a holttestet az enyészet hatalmából. És mégis felesleges fáradság: a megkenés csak halottként őrzi a holtat, az életet nem adhatja vissza neki. Az első nap reggelén majd meglátják az asszonyok, hogy aggódásuk a halottért és a holttestért túlságosan is emberi aggódás volt. Meglátják majd, hogy Jézust nem halottként kell megőrizni, hiszen Ő újra él — sőt most él igazán. Meglátják majd, hogy Isten végleges, csak számára lehetséges módon kiszakította az enyészet, s ezzel a halál hatalmából is. Az asszonyok aggódásában és szeretetében mégis üzen már a húsvét reggel, a feltámadás. (A Názáreti Jézus II. kötet 173. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Nem kenhettük meg siralomvölgyünk kenetével, nem pecsételhettük meg a halálát, mert a teste már nem volt ott. Nem fogadta el tőlünk ezt a gesztust, ezt a nemesnek látszó, de a halál időleges győzelmét megpecsételni akaró tettet. Nem fogadta el a kenetünket, mert a saját Kenetét, akarta nekünk adni. Azt a Kenetet, melynek illata mindenkit megvigasztal.

334. Istent és embert nem az állat vérének és a szent...

334. Istent és embert nem az állat vérének és a szent tárgynak az érintkezése engeszteli ki egymással. Jézus passiójában a világ egész szennye a végtelenül tisztát, Jézus Krisztus lelkét, ezzel pedig magát Isten Fiát érinti. Ha máskülönben érintésével megfertőzi és tisztátalanná teszi a tisztátalan a tisztát, itt most fordítva történik: ahol a világ minden jogtalansága és kegyetlensége, ami ezt tisztátalanná teszi, a végtelenül tisztával érintkezik — ott ő, a tiszta, egyben az erősebb is. Ebben az érintkezésben a világ mocskát valóban magába szívja. Felemeli, átváltoztatja a végtelen szeretet fájdalma. Mivel az ember Jézusban jelen van a végtelen Jóság, a világtörténelemben végre jelen van és hatékony a minden gonoszsággal szembeni ellenerő, s a jó mindig végtelenül nagyobb, mint a gonoszság mégoly borzasztó árja. (A Názáreti Jézus II. kötet 174-175. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Sokszor a katolikusokban is megnyilvánul az a zsidó gyökerű lelki görcs, hogy tisztátalanná válunk, ha ezt és ezt, nem így és így tesszük. Például vannak olyanok, akik halálos bűnnek és szentségtörésnek tartják a kézbe áldozást. Magam is találkoztam ezzel a nézettel. Miért, talán a nyelvünk kevésbé bűnösebb, mint a kezünk? Hát nem éppen a nyelvünkkel, azaz a beszédünkkel vétkezünk a legtöbbet? De hála az Úrnak, mert ő, a végtelenül tiszta magába mossa tisztátalanságunkat!

335. A gonosznak, a jogtalanságnak a valósága...

335. A gonosznak, a jogtalanságnak a valósága, ami a világot tönkre teszi s ugyanakkor Isten képét is bemocskolja — ez a valóság itt van, a bűnünk révén. Nem lehet egyszerűen tudomást sem venni róla, fel kell dolgozni. Ebben a helyzetben viszont nem valami szörnyűséges Isten áll elő végtelen követeléssel. Éppen fordítva: Isten önmagát teszi a kiengesztelés helyévé, és Fiában magára veszi a szenvedést. Isten saját végtelen tisztaságát árasztja a világra ajándékul. Isten maga „issza ki a kelyhet” minden borzalmával, és így helyreállítja a jogot nagy szeretete által — amely a szenvedés révén átalakítja a sötétséget. (A Názáreti Jézus II. kötet 175. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Isten a Fiában magára veszi a szenvedést. Ez az, amire az iszlám hit szerint egyáltalán nincs is lehetőség, hiszen Allah annyira világ felett álló, hogy nem érintheti őt a szenvedésünk. Nem is lát a sötétben. Az ő könyörületessége megmarad szenvtelen, távoli szemlélődésnek. Ezzel szemben a keresztények Istene önként, szeretetből kiitta az összes emberi szenvedés méregpoharát.

336. A mi engedelmességünk mindig hézagos. Saját akaratunk...

336. A mi engedelmességünk mindig hézagos. Saját akaratunk mindig előtolakszik. Az a mélységes érzés, hogy az Isten szavával szemben tanúsított emberi engedelmesség mindig elégtelen, újra meg újra felszínre hozza a vágyat valamiféle engesztelés után, amelyet ugyanakkor mi magunk vagy a saját „engedelmeskedésünk” nem képes megvalósítani. Ezért aztán a véres és ételáldozatok elégtelenségéről beszélve mégis újra meg újra felszínre tör az a vágy, hogy ezek tökéletesebb formában talán visszatérhetnek (pl. Zsolt 1,19köv.). (A Názáreti Jézus II. kötet 176-177. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Jézus szívének legszebb tulajdonsága számomra az engedelmesség. Az egyik legkorábbi keresztény himnusz a Filippieknek írt levélben található (vö. 2,5-11), amely az engedelmességet állítja a középpontba. Időnként megkérdezem az embereket: „Mért szeret téged Jézus?” Sajnos, a legtöbbször közhelyes lelkülettel válaszolnak nekem: „Jézus mindenkit szeret”, vagy „Csak”, és más hasonlók. Én tudom, hogy engem mért szeret Jézus, mert kinyilatkoztatta nekem a Szentlélek. Hallottam az Atya és a Fiú közti párbeszédet, ami már a születésem előtt megtörtént. Az Atya kezdte: „Fiam, menj el, és szeresd vissza hozzám Petit!” A Fiú pedig így válaszolt: „Atyám, engedelmeskedek neked, akár még az életem árán is!”

337. Saját erkölcsiségünk nem elég ahhoz, hogy Istent igazán...

337. Saját erkölcsiségünk nem elég ahhoz, hogy Istent igazán tisztelhessük. Szent Pál a megigazulással kapcsolatos vitában nyomatékosan kimutatta ezt. De a Fiú, aki testté lett, mindannyiunkat magában hordoz, s így odaajándékozza azt, amit mi magunk meg nem adhatnánk. Ezért része a keresztény létnek mind a keresztség, a Krisztus engedelmességébe való felvétel, mind pedig az Eucharisztia, amelyben az Úr keresztig tartó engedelmessége mindannyiunkat átfog, megtisztít, és bevon Jézus Krisztus tökéletes imádásába. (A Názáreti Jézus II. kötet 177. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Vajon hogyan tudnám az embereket jobban tisztelni? – kérdeztem magamtól sokszor az utóbbi időben. Aztán rájöttem, hogy az istentisztelet, azaz a szentmise felel erre a kérdésre. Ha a szentmisén alázatos szeretettel vagyok jelen, akkor ez az élő istentiszteletem kiformálja bennem az emberi személy valódi és helyes tiszteletét.

338. „Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket...

338. „Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő. szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok [szó szerint: az értelem szavának istentisztelete]” (Róm 12,1) Egyfelől azt kell mondanunk, hogy Pál ezzel a felszólítással nem esik vissza valamiféle moralizálásba, és tanítását a hit általi — és nem tettek által elnyerhető — megigazulásról semmiképpen sem tagadja meg. Másfelől mégis nyilvánvalóvá lesz, hogy a megigazulásról szóló tanítás nem ítéli passzivitásra az embert — tehát az ember nem válik Isten igazságosságának passzív befogadójává, amely tulajdonképpen mindig csak külsőleg érintené őt. Nem, Krisztus szeretetének nagysága éppen abban mutatkozik meg, hogy minden nyomorúságunk ellenére befogad önmagába, élő és szent áldozatába, úgy, hogy valóban „az ő teste” leszünk. (A Názáreti Jézus II. kötet 178. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje A legértelmesebb és egyben legmisztikusabb cselekedetünk, amit egymásért tehetünk az, ha elmegyünk szentmisére. Sokan fűnyíróval, szónoklatokkal vagy éppen jó sok euróval akarják szebbé, értelmesebbé tenni a világot. De a Szentlélekben átimádkozott szentmise nélkül minden emberi tettünk, még ha jószándék vezérli is, végül csak üres görcsölés marad.

339. Az apostoli szolgálat és a hitre hívó evangéliumi...

339. Az apostoli szolgálat és a hitre hívó evangéliumi igehirdetés középpontjában a kereszt titkába való belépésnek kell állnia. Ha ennek megfelelően joggal tekintjük is az Eucharisztia ünneplését — azaz új meg új részvételünket Jézus Krisztus papságának titkában — a keresztény kultusz lényegének, azért mindig őriznünk kell egész hatósugarának tudatát: mindig arról van szó, hogy minden egyes embert és a világot úgy bevonjuk Krisztus szeretetébe, hogy vele együtt mindannyian „a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek” (Róm 15,16). (A Názáreti Jézus II. kötet 179. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Hogyan őrizzük az Eucharisztia hatósugarának tudatát? A sok megoldás közül hadd emeljek ki egy érdekeset: 418 ezer pap és 5100 püspök misézik nap mint nap az egész földön. Ha ehhez hozzáveszem az ortodoxok (számunkra is) érvényes Eucharisztiáját, akkor minden egyes szívdobbanásomra 10 szentmise jut éjjel-nappal. Jézus eucharisztikus szíve egyre jobban betölti a világot. Egyre gyorsabban ver a szíve, mintha egyre gyorsabban futna felénk… Talán nemsokára megérkezik?

340. Az élet szorongattatásaiban kiégetve lassan megtisztulunk...

340. Az élet szorongattatásaiban kiégetve lassan megtisztulunk, mintegy kenyérré válhatunk, amennyiben életünkben és szenvedésünkben Krisztus titka mutatkozik meg, és az ő szeretete minket magunkat tesz Isten és az emberek számára szánt ajándékká. Az evangélium szerinti életben és az érte vállalt szenvedésben az Egyház az apostoli tanítást követve mindinkább megértette a kereszt titkát, ha végső soron lehetetlen is a saját értelmi képleteinkkel leírni azt: A bűn sötétje és logikátlansága, illetve Istennek a mi szemünkkel felfoghatatlan fényessége a kereszten találkozik, ez pedig felülmúlja a mi logikánkat. Ez a nagyszerű titok mégis tiszta ténnyé lett az Újszövetség tanításában és abban, ahogy ezt a tanítást a szentek élete igazolta. (A Názáreti Jézus II. kötet 180-181. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Vajon mért olyan nehéz elfogadnunk, hogy a kereszt titka felülmúlja a mi logikánkat? Éppígy a Szentlélekből fakadó nyelvima is felülmúlja az emberi megértés határait. Szent Pál vágya az volt, hogy mindenki imádkozzon nyelveken (vö. 1Kor 14,5). Meggyőződésem, hogy a kereszt titkának szemlélése és a nyelveken szólás szorosan összekapcsolódik, mert mindkettő által ugyanaz a Lélek itatja át a földies értelmünket a természetfeletti bölcsesség titkaival.

341. A keresztény hit azon tanúságtétel igazságán áll...

341. A keresztény hit azon tanúságtétel igazságán áll vagy bukik, hogy Krisztus feltámadt a halottak közül. Ha ezt elvesszük belőle, akkor a keresztény hagyomány alapján ugyan még mindig összeállíthatunk egy sor megfontolandó elképzelést Istenről és emberről, az ember létéről és kötelességéről — egyfajta vallásos világnézetet —, de a keresztény hit halott. Akkor Jézus egy vallásos személyiség volt, aki kudarcot vallott; kudarcában is megmarad nagynak, gondolkodásra kényszeríthet minket. De akkor megmarad a tisztán emberiben, tekintélye pedig addig tart, amíg üzenete számunkra is belátható. Többé nem mérce; a mérce akkor csupán saját belátásunk, amellyel örökségéből kiválasztjuk azt, amiről úgy látjuk, valóban segíteni fog. Ez pedig azt jelenti: akkor magunkra maradtunk. A végső tekintély a saját belátásunk. Csak ha Jézus feltámadt, akkor történt valami igazán új, ami megváltoztatja a világot és az ember helyzetét. Akkor ő lesz a mérce, amelyre ráhagyatkozhatunk. Hiszen akkor Isten valóban megmutatta magát. (A Názáreti Jézus II. kötet 182. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje A keresztény tanúságtétel lényeges része, hogy elmondom élő hittel: ezt és ezt tette velem az Isten. Ez a tapasztalat rejtetten azt akarja sugallni: élnie kell Jézusnak, ha bele tudott nyúlni az életembe. Vajon lehetséges-e tisztán, szubjektív élmények nélkül a feltámadásról tanúságot tenni, nem csak pusztán a feltámadás hatásáról? Azért fontos ez a kérdés, mert az Apostolok Cselekedeteiben épp attól olyan hatékony az evangelizáció, hogy közvetlenül a feltámadás erejével hirdetik az igét.

342. Ha Jézus feltámadása csupán egy holttest életre keltésének...

342. Ha Jézus feltámadása csupán egy holttest életre keltésének csodáját jelentené, végső soron semmi közünk sem volna hozzá. Akkor nem volna fontosabb, mint amennyire a klinikai halottak újraélesztése az orvosok hozzáértése révén fontos. A világ mint olyan, illetve saját egzisztenciánk ettől még semmit sem változott volna. Egy újra életre keltett holttest csodája annyit jelentene, hogy Jézus feltámadása megfelelt a naimi ifjú (Lk 7,11—17), Jairus leánya (Mk 5,22köv.35—43párh.) vagy Lázár (Jn 11,1—44) feltámasztásának. Hosszabb-rövidebb idő elteltével visszatértek eddigi életükbe, hogy aztán valamikor később végleg meghaljanak. (A Názáreti Jézus II. kötet 183-184. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Jézus feltámadása emberileg teljesen elképzelhetetlen kegyelem, ami tökéletesen nélkülünk történt, az emberi részvétel legparányibb segítsége nélkül. Míg a keresztet vihette Cirenei Simon, így segítve a megváltás eseményének kibontakozását, addig az Atya nem kért tőlünk segítséget, hogy Fiát feltámassza a Szentlélekben. Nem evilágra támadt fel, mégha egy ideig meg is jelent benne, hanem az Atya számunkra láthatatlan valóságára. Egy holttest feltámasztása lehetséges, elképzelhető a csodatevő hit által, amiben megnyilvánulhat az emberi részvétel aktív, tevékeny szerepe. Ebben az esetben a Szentlélek megragadja a hívő ember szeretetének erejét, természetfeletti hatalmával átváltoztatja, és így cselekedhet általunk és velünk. Egy holttest életre keltésének csodája tehát egy lehetséges, de nem kényszerítő erejű jel, mely arra az igazán nagy jelre mutat, hogy Jézus feltámadt. Vajon ki hiszi el a valóságot, ha elhomályosodnak a jelek? Meggyőződésem, hogy nagy szükségünk van arra, hogy az igehirdetésünket megerősítsék a halottfeltámasztás csodái is!

343. A feltámadás a tanítványok számára éppolyan valóságos volt...

343. A feltámadás a tanítványok számára éppolyan valóságos volt, mint a kereszt. Feltételezi, hogy a valóság egyszerűen fölébük kerekedett; hogy mindenféle kezdeti habozásuk és csodálkozásuk után végül képtelenek voltak ellenkezni a valósággal: valóban ő az. Él, és beszélt hozzánk, hagyta, hogy megérintsük, ha nem is tartozik már az általában megérinthető dolgok világába.  (A Názáreti Jézus II. kötet 185. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje A valóság sokkal csodálatosabb, mint a képzeletünk. A valóság átragad minket a képzeletünk határain túlra. Ez a valóság maga a feltámadt, élő Jézus. Aki benne hisz, kilép a képzeletbeli élet szűk határai közül és belép a valóság csodás kalandjába.

344. Természetesen semmi sem mondhat ellent annak, ami...

344. Természetesen semmi sem mondhat ellent annak, ami nyilvánvaló tudományos tény. Persze a feltámadásról szóló beszámolók olyasvalamiről beszélnek, ami a mi tapasztalásunkban nem fordul elő. Valami újról, addig egyedülállóról beszélnek — a valóság újonnan feltáruló dimenziójáról. A fennállót nem vitatják. Inkább azt mondják nekünk: egy dimenzióval több van annál, mint amit eddig ismertünk. Ez ellentmond a tudománynak? Vajon tényleg csak az létezhet, ami mindig is létezett? Nem létezhet semmi váratlan, elképzelhetetlen, semmi új? Ha van Isten, nem teremtheti meg az emberlét vagy általában a valóság új dimenzióját? A teremtés tulajdonképpen nem erre az utolsó, legnagyobb „mutációs ugrásra” vár? A véges és végtelen egyesülésére, az ember és az Isten egyesülésére, a halál feletti győzelemre? (A Názáreti Jézus II. kötet 186. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje A negyedik dimenzió tehát nem az ufók világa, hanem Jézus Krisztusé. Szegény ufóhívők mennyit bolyonganak fölöslegesen! Bárcsak engednék, hogy a földön kívüli értelmes élet beköszöntsön a feltámadt Jézus Krisztus személyében!

345. A „mennyek országa” ezen a világon mustármaghoz...

345. A „mennyek országa” ezen a világon mustármaghoz hasonlít, az összes vetőmag közül a legkisebbhez, azt maga az Úr mondta nekünk (Mt 13,31köv.párh.). Mégis Isten végtelen erői és lehetőségei vannak benne. Jézus feltámadása a világtörténelem számára alig vehető észre, ez a történelem legkisebb mustármagja. Az arányoknak ez a megfordítása Isten titkaihoz tartozik. A nagy, a hatalmas végső soron mégis a legkisebb. A kicsiny mustármag pedig a valóban nagy. Így a feltámadás csak a kiválasztottak számára adott néhány titokzatos megjelenésben lépett be a világba. Mégis ez volt a tulajdonképpeni új kezdet — az, amire csendben minden várakozott. És a néhány tanú számára — éppen mert ők maguk sem tudták felfogni — olyan megdöbbentő és valóságos esemény volt, olyan erővel lépett az életükbe, hogy eloszlott minden kétely, ők pedig egészen új, félelem nélküli módon léptek a világ elé, hogy tanúsítsák: Krisztus valóban feltámadt. (A Názáreti Jézus II. kötet 186. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje A mennyek országa már itt elkezdődik. Ennek egyik különösen szép jele az, amikor észrevesszük, hogy a régi félelmeink már nem tudnak erőt venni rajtunk. Félelem nélkül élni – ez a dicsőséges keresztény élet!

346. Szent Pál önmagáról alkotott képének és a születő egyház...

346. Szent Pál önmagáról alkotott képének és a születő egyház hitének szempontjából fontosnak látom, hogy Pál feljogosítva érezte magát arra, hogy a Feltámadott osztályrészéül jutott megjelenését és a hozzá tartozó apostoli küldetést egyazon kötelező érvénnyel hozzáfűzze az eredeti hitvalláshoz. Nyilvánvalóan meg volt győződve arról, hogy a Feltámadott neki adott kinyilatkoztatása még beletartozik a hitvallás-hagyományba, tehát az egyetemes egyház hitéhez hozzátartozik, mint mindenkit érintő lényegi elem. (vö. 1Kor 15,3-8) (A Názáreti Jézus II. kötet 188-189. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Szent Pál szubjektív, damaszkuszi élménye az egyetemes egyház hitéhez tartozik. Biztos meglepő lesz, ami erről eszembe jut. A Zé, a hangya című komputeranimációs filmben van egy lenyűgözően látványos képsor. A hangyák menekülnek a várukból, mert víz árasztja el őket. Badi, a legerősebb hangya, bátran odaáll, és az ő vállára mászik fel az egész boly, így menekülnek meg. Szent Pál is ilyen rendkívül szívós, önfeláldozó hangya, akinek hitén keresztül nagyon sokan üdvözülnek.

347. Amire a Feltámadott az emmauszi tanítványokat tanította...

347. Amire a Feltámadott az emmauszi tanítványokat tanította, Jézus alakjának megértésében most alapvető módszerré válik: mindaz, ami vele történt, az „Írás” beteljesedése. Csak az „Írásból”, az Ószövetségből lehet őt egyáltalán megérteni. Krisztus kereszthalálára vonatkoztatva ez azt jelenti: ez a halál nem volt véletlen. Beletartozik Istennek az ő népével közös történetébe, logikáját és jelentőségét is ebből nyeri. Olyan esemény, amelyben beteljesednek az Írás szavai — olyan történés, amely logoszt, logikát hordoz, amely az igéből származik és igévé változik, fedi azt és beteljesíti. (A Názáreti Jézus II. kötet 190. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Jézust csak az Ószövetségből lehet megérteni. Ez a gondolat ne elijessze, hanem bátorítsa azokat, akik félve lapozgatják a Szentírás ezen oldalait. Meríts hitet az Ószövetség különlegesen gyönyörű igéiből! Vezessen téged a Szentlélek! Hadd ajánljak egy csodaszép igét ízlelgetésre: „Végül kiárad ránk a lélek a magasból, és a sivatag gyümölcsöskertté válik.” (Izajás 32,15) Azt kívánom neked, hogy az életedben minden, amit sivatagnak élsz meg, váljon gyümölcsöskertté a Szentlélek által! Hát, ilyen szép is lehet az Ószövetség a Szentlélekben olvasva!

348. Az üres sír mint olyan természetesen nem bizonyíthatja...

348. Az üres sír mint olyan természetesen nem bizonyíthatja a feltámadást. Mária Magdolna János szerint üresen találta, és azt feltételezte, hogy valakinek el kellett vennie Jézus holttestét. Az üres sír mint olyan nem bizonyíthatja a feltámadást, ez igaz. De ott a fordított kérdés is: Vajon a feltámadás összeegyeztethető a test sírban maradásával? Feltámadhatott-e Jézus, ha a sírban fekszik? Miféle feltámadás lenne ez? Manapság olyan elképzeléseket találtak ki a feltámadásról, amelyek szerint a holttest sorsa lényegtelen. Mindenesetre ezekben a feltámadás gondolata is annyira elmosódott, hogy azt kell kérdeznünk, egy ilyen kereszténységben egyáltalán miféle valósággal számolhatunk. (A Názáreti Jézus II. kötet 191. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Nem szükséges elképzeléseket kitalálnunk a feltámadásról. Van egy hely, ahol egész biztosan nincs jelen Jézus. Ez pedig az üres sír! Ott már nem kell keresnünk! Akkor mégis hol? Közelebb van hozzád, mint gondolnád!

349. Az akkori Jeruzsálemben a feltámadás hirdetése egyszerűen...

349. Az akkori Jeruzsálemben a feltámadás hirdetése egyszerűen lehetetlen lett volna, ha a sírban fekvő holttestre rá lehetett volna mutatni. Ezért, ha helyesen tesszük fel a kérdést, azt kell mondanunk, hogy az üres sír mint olyan természetesen nem bizonyíthatja a feltámadást, ugyanakkor szükséges feltétele a feltámadásba vetett hitnek, hiszen ez éppen a testre és ennek révén a teljes személyre vonatkozik. (A Názáreti Jézus II. kötet 191. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Ahogyan a holttestre nem tudunk rámutatni, úgy a Feltámadott testére se. Milyen különös aszimmetrikus paradoxon. De nagyon is rá tudunk mutatni Krisztus testére, az Egyházra! Aki hittel, élő szeretettel részt vesz az Egyház életében, az Krisztus testét érinti. Ha kezet akarsz fogni a Feltámadottal, akkor fogd meg a gyóntatószék kilincsét!

350. „Enyészetet nem látni” — szinte ez a feltámadás...

350. „Enyészetet nem látni” — szinte ez a feltámadás meghatározása. Csak a test elrothadása jelentette a halál véglegességét. A test felbomlása révén, amely részeire oszlik, győzött az, ami az embert feloldja és visszaadja a mindenségnek, a halál. Ez az ember többé nem létezik mint ember — valamiféle árnyékként talán megmaradhat az alvilágban. Ebből a szemléletből kiindulva az óegyház számára alapvető volt, hogy Jézus teste nem enyészett el. Csak így volt igaz, hogy nem maradt a halálban, hogy benne az élet valóban legyőzte a halált. (A Názáreti Jézus II. kötet 193. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Egyszer beszélgettem egy nálam néhány évvel fiatalabb sírásóval. Egyszerűség, erő és hit sugárzott belőle, mindenféle zavaró pátosz nélkül. Elmondta részletesen, hogy milyen az, amikor valami miatt egy halottat egy évvel a temetés után exhumálni kell. Azóta teljesen belém égett ez az ige: „Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó.” (Péld 31,30)

351. Ha meggondoljuk, hogy a teremtéstörténet és a tízparancsolat...

351. Ha meggondoljuk, hogy a teremtéstörténet és a tízparancsolat folytán micsoda súlya van a szombatnak az ószövetségi hagyományban, akkor világos, hogy csak valami mindent megmozgató erejű történés vezethetett a szombatról való lemondáshoz és a hét első napjával való felváltásához. Csak olyan esemény válthatott ki a hét vallásos kultúrájának ennyire a középpontját érintő változást, amely különösen mély nyomot hagyott a lelkekben. Teológiai spekulációk ehhez elégtelenek. Számomra az Úr napjának ünnepe, amely kezdettől fogva hozzátartozik a keresztény közösséghez, egyike a legfontosabb bizonyítékoknak amellett, hogy azon a napon valami rendkívüli történt — az üres sír megtalálása és találkozás a feltámadt Úrral. (A Názáreti Jézus II. kötet 194-195. old) (A Názáreti Jézus II. kötet 194-195. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Ha bizonyítékot akarsz a feltámadásra, akkor a vasárnapod legyen vasárnap. Hogyan? Értékeld magasabb szinten, mint a névnapodat, házassági évfordulódat, gyermeked születésnapját vagy apád halálának napját.

352. Ha a kereszténység lényege a Feltámadottba vetett hit...

352. Ha a kereszténység lényege a Feltámadottba vetett hit, akkor Péter különleges tanúskodása megerősíti őt küldetésében, hogy az a szikla legyen, amelyre az Egyház épül. Amikor elbeszéli a Feltámadott háromszor Péterhez intézett kérdését — „Szeretsz engem?” —, illetve háromszoros megbízását Krisztus nyájának legeltetésére, János még egyszer nyomatékosan kiemeli Péter maradandó küldetését az egész Egyház hitére vonatkozóan (Jn 21,15—17). Így a feltámadásról szóló híradás magától ekkléziológiai jelleget ölt: a feltámadott Úrral való találkozás küldetés, amely a születő egyház formáját is megadja. (A Názáreti Jézus II. kötet 195. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Jézus, szeretlek! És azt akarom, hogy mindenki szeressen téged! És azt kívánom, hogy aki még nem szeret téged, érezze meg a te kegyelmedből azt, amit én érzek irántad!

353. Ahogy már a keresztnél is — Jánost leszámítva...

353. Ahogy már a keresztnél is — Jánost leszámítva — csak asszonyok álltak, úgy ők a Feltámadottal való első találkozás címzettjei is. Az Egyház jogi struktúrájában Péterre és a tizenegyre épül, de az egyházi élet konkrét megvalósulásában újra meg újra asszonyok nyitnak ajtót az Úrnak, ők tartanak vele a keresztig, és így ők érinthetik meg a Feltámadottat is. (A Názáreti Jézus II. kötet 197. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje És ez így van minden hétköznapi misén is a világ végéig… Olykor a férfi – nő arány egy a tizennyolchoz. Persze, lehet, hogy ez inkább picit beteges dolog, nem pedig egészséges. Nők! Hozzátok vissza a férfiakat a paradicsomba!

354. „De kelj fel, és állj talpra! Azért jelentem meg neked...

354. „De kelj fel, és állj talpra! Azért jelentem meg neked, hogy terjesztője és tanúja légy annak, amit láttál, és amit majd még ezután fogsz látni. Megvédelek népedtől és a pogányoktól, akikhez majd küldelek, hogy nyisd meg a szemüket, s visszatérjenek a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez, hogy a bennem való hit révén elnyerjék bűneik bocsánatát, és részt kapjanak a megszenteltek között" (ApCsel 26,16köv.). A három elbeszélés minden eltérése mellett is világos: a jelenés (fényesség) és a szó összetartozik. A Feltámadott, akinek lényéből fény tör elő, emberként beszél Pálhoz, a saját nyelvén. Szavával egyfelől kimondja önazonosságát, egyben azonosul az üldözött egyházzal is, másfelől küldetést ad, amelynek tartalma a későbbiekben egyre világosabbá válik majd. (A Názáreti Jézus II. kötet 198-199. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje A sátán hatalmából Istenhez tartunk, a halálból a feltámadás felé, emberségünkből a megistenülés felé, a teljes kudarcból a totális kinyílás felé, a süket dadogásból a tiszta beszéd felé. Emberként beszél hozzánk a Feltámadott, hogy meg tudjuk érteni. Ebben a megértési folyamatban válunk igazán emberré. A feltámadás világosságában látjuk meg, hogy milyen gyönyörűek is vagyunk valójában.

355. Noha az ajtók zárva vannak, Jézus eljön, hirtelen...

355. Noha az ajtók zárva vannak, Jézus eljön, hirtelen közöttük áll. S ugyanilyen hirtelen vissza is vonul újra, ahogy az emmauszi találkozás végén. Testi mivolta valóságos. Mégsem kötik a testi lét törvényei, a tér és idő törvényei. Az azonosság és különbözőség, a valódi test és a testi kötöttségtől való szabadság furcsa dialektikájában megmutatkozik a Feltámadott újfajta létezésének titokzatos lényege. Mert mindkettő igaz: ugyanaz maradt — testi ember — és egészen új, aki kilépett a létezés új módjába. (A Názáreti Jézus II. kötet 200. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje A Narnia krónikájában Aslan, az oroszlán bárhol, bármikor megjelenhet. De senki nem irányíthatja őt. Ő egy nem szelídített oroszlán – hangzik fel újra és újra. Ilyen a mi feltámadt Jézusunk is. Nem tudjuk a kategóriáinkba beleszelídíteni. Egyet tehetünk: beleszédülhetünk tekintetének csodás titkába. És ez a legjobb nekünk.

356. Hogy mi a szellem, mi különbözteti meg egy „lélek”...

356. Hogy mi a szellem, mi különbözteti meg egy „lélek” megjelenését a Feltámadott megjelenésétől, azt leginkább az endori halottlátó asszonyról szóló bibliai elbeszélésben láthatjuk. Az asszony Saul sürgetésére megidézi és felhozza az alvilágból Sámuel lelkét (vö. 1Sám 28,7köv.). A megidézett „lélek” egy halott, aki árnyéklétben él az alvilágban, időlegesen felhívható, de azután újra vissza kell térnie a holtak országába. Jézus ezzel szemben nem a holtak országából jön, amelyet végleg maga mögött hagyott, hanem épp ellenkezőleg, a tiszta élet világából érkezik, Istentől, mint az igazán Élő, ő maga is mint az élet forrása. Lukács a „lélektől” való különbséget azzal mutatja meg drasztikus módon, hogy azt mondja: Jézus a még mindig bizonytalan tanítványoktól ennivalót kért, és szemük láttára evett egy darab sült halat. (A Názáreti Jézus II. kötet 201. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Annyira várom a mennyország leplezetlen dicsőségét! Nincs nagyobb örömöm, mint a mennyországra gondolni! Mégis hordoznom kell a küldetés terheit, fáradnom kell másokért, és vezekelnem kell a bűneim miatt. Meg kell élnem a küldetésem kínjait, hogy eljuthassak oda, hogy ne vágyakozzak jobban a magam üdvösségére, mint másokéra. Pál még a kárhozatot is vállalta volna, hogy mások előbb megtérjenek (vö. Róm 9,3).

357. Jézus nem a köznapi, biológiai életbe visszatért személy...

357. Jézus nem a köznapi, biológiai életbe visszatért személy, akinek a biológia törvényszerűségei szerint egy napon újra meg kellene halnia. Jézus nem valamiféle szellem („lélek"). Ez azt jelenti: nem olyasvalaki, aki tulajdonképpen a holtak országába tartozik, valahogy mégis meg tud mutatkozni az élők világában is. A Feltámadottal való találkozások azonban a misztikus tapasztalatoktól is különböznek, amelyekben az emberi szellem egy pillanatra kiemelkedik magából, és észleli az isteninek és az örökkévalónak a világát, hogy azután ismét visszatérjen létének normális horizontjához. A misztikus tapasztalat a lélek, illetve észlelőképessége lehatárolt terének időleges feloldása. Ez ugyanakkor nem jelent találkozást egy kívülről hozzám lépő személlyel. Pál az ő misztikus tapasztalatait, mint például a 2Kor 12,1-4-ben leírt elragadtatást a harmadik égig, világosan megkülönböztette a Feltámadottal való találkozástól a damaszkuszi úton, amely a történelemben zajló esemény, egy élő személlyel való találkozás volt. (A Názáreti Jézus II. kötet 204-205. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje A történelemben zajló összes esemény töredékes, így hát még a Feltámadottal való találkozás is válthat ki bennünk elutasítást, ha nem bízunk az ő irgalmában. Ezért kell a szentáldozást megbecsülni úgy, mint életünk legértékesebb pillanatát. Te tényleg elhiszed, hogy a szentáldozásod minden más életeseményednél fontosabb, szebb, lényegesebb? Egyszer az intenzív osztályt járva egy beteg idős néni így válaszolt arra a kérdésemre, hogy akar-e áldozni: „Áldoztam életemben eleget, különben is papi birtokon laktunk!” Ekkor megértettem, hogy soha sem szabad magasztalni az emberi butaságot.

358. A feltámadásra mint történeti eseményre vonatkozó kérdésről...

358. A feltámadásra mint történeti eseményre vonatkozó kérdésről egyfelől azt kell mondanunk, hogy a feltámadás lényege éppen az, hogy szétfeszíti a történelmet és új dimenziót nyit, amelyet általában eszkatológikusnak nevezünk. A feltámadás nyitja meg azt az új teret, amelyben a történelem kitárul a nálánál nagyobbra, és létrejön a végleges. Ebben az értelemben igaz, hogy a feltámadás nem ugyanolyan fajta történelmi esemény, mint Jézus születése vagy keresztre feszítése. Ez valami új, másféle típusú esemény. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy a feltámadás nem egyszerűen a történelmen kívül vagy afölött áll. Bár kitörés a történelemből és a történelmen túlra, kezdete mégis magában a történelemben van, és részben hozzá tartozik. Talán így fejezhetnénk ki: Jézus feltámadása kivezet a történelemből, de lábnyomát itt hagyta a történelemben. Ezért a tanúk is csak teljesen új minőségű történésként szólhatnak róla. (A Názáreti Jézus II. kötet 206. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Hiszem, hogy a feltámadt Krisztus itt van mellettem. Talán épp azért nem látom, mert nem vagyok elég éber, mert engedem, hogy más dolgok lekössék a figyelmemet. Ha majd tényleg csak ő kell nekem, és senki és semmi más, akkor hiszem, hogy meg is mutatja magát nekem színről-színre.

359. Az apostoli prédikáció a maga szenvedélyességével...

359. Az apostoli prédikáció a maga szenvedélyességével és merő újdonságával valóban elképzelhetetlen anélkül, hogy a tanúkat valóságosan, kívülről érkezőn meg ne érintette volna az a teljesen új és váratlan tény, hogy a feltámadt Krisztus megmutatta magát és beszélt hozzájuk. Csak radikálisan új minőségű és valódi esemény tehette lehetővé az apostoli prédikációt, spekulációkkal vagy belső, misztikus tapasztalatokkal ez nem magyarázható. Az apostoli prédikáció egész hallatlan újdonságával egy olyan esemény lendületéből él, amelyre senki sem gondolt, s amely túltett minden elképzelhetőn. (A Názáreti Jézus II. kötet 206. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Milyen jelzőket használ Benedek pápa az első apostolok igehirdetésére? Szenvedélyes és merőben új. Ha csak ez lenne minden vasárnapi prédikáció jellemzője, már akkor felforgatná a világot általunk a Szentlélek!

360. Isten titka, hogy csöndben cselekszik...

360. Isten titka, hogy csöndben cselekszik. Hogy az emberiség nagy történelmében csak lassacskán építi fel az Ő történelmét. Hogy emberré lesz, s közben kortársai, a történelem meghatározó erői talán észre sem veszik. Hogy szenved és meghal, Feltámadottként pedig övéinek mutatja meg magát, és csak az ő hitük által akar eljönni az emberiséghez. Hogy folyton csöndben kopogtat a szívünk kapuján, és lassan tesz látóvá, ha ajtót nyitunk neki. (A Názáreti Jézus II. kötet 207. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Csöndben cselekvő, titkos Istenünk! Parancsolj háborgó elménknek! Némuljunk el színed előtt! Szólj, mert csak a te szavad szép! Csak a te szavad jó! Csak a te szavad igaz!

361. És mégis — vajon nem éppen ilyen az „isteni”...

361. És mégis — vajon nem éppen ilyen az „isteni” cselekvés? Nem külső hatalommal legyűrni, hanem szabadságot hagyni, szeretetet ajándékozni és a szeretetet felkelteni. És a látszólag oly kicsiny, ha jobban meggondoljuk, nem az igazán nagy? Vajon Jézusból nem indul ki egy évszázadokon át növekvő fénysugár, amely nem származhatott valakitől, aki „csak ember”, és amelyben valóban Isten fényessége sugárzik a világba? Vajon az apostolok prédikációja hitet ébreszthetett volna, és felépíthetett volna egy egész világot átfogó közösséget, ha nem az igazság ereje működött volna benne? (A Názáreti Jézus II. kötet 207. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Jézusból Isten fényessége sugárzik a világba. Időnként eltűnődök azon, hogy a Napba nem tudunk belenézni szabad szemmel, csak speciális szemüveggel – leszámítva a különleges jelenéseket Fatimában, Medugorjéban. De aki a Napot alkotta, annak milyen erős lehet a tekintete! És mégis, oly egyszerűen a kenyér színének „speciális szemüvegén át” engedi, hogy belenézzünk isteni szemeibe.

362. A tanítványok öröme a mennybemenetel után helyreigazítja ...

362. A tanítványok öröme a mennybemenetel után helyreigazítja képünket, amelyet erről az eseményről alkotunk. A „mennybemenetel” nem a kozmosz távoli területére való elmenetel, hanem olyan maradandó közelség, amelyet a tanítványok tartós örömet fakasztó módon, erőteljesen megtapasztalnak. (A Názáreti Jézus II. kötet 210. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Tartós öröm csak a hit által lehetséges. A hitben titokzatos módon már a miénk az, akiben hiszünk. Sőt, mi leszünk az övé. A mennybemenetel maradandó közelséget adott Istennek is az emberből. Már nem kell az égből letekintenie az Atyának, ha gyermekeiben akar gyönyörködni. Jézus által az ember az Atya közvetlen közelébe jutott. Milyen boldog lehet ettől a mi mennyei Édesapánk!

363. A dávidi birodalom megújításáról alkotott elképzeléssel Jézus...

363. A dávidi birodalom megújításáról alkotott elképzeléssel Jézus egy ígéretet és egy megbízást állít szembe. Az ígéret az, hogy eltölti őket a Szentlélek ereje; a megbízás pedig abban áll, hogy legyenek tanúi egészen a föld határáig. Jézus kifejezetten elutasítja az időkkel és korszakokkal kapcsolatos kérdést. Nem a történelmi spekuláció, nem az ismeretlen jövendő felé tekintgetés a tanítványok magatartása. A kereszténység jelen: ajándék és feladat, Isten belső közelségének ajándéka, illetve — ebből kiindulva — cselekvés Jézus Krisztusról tanúskodva. (A Názáreti Jézus II. kötet 210-211. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Az ismeretlen jövendő felé tekintgetés minden korban általános népbetegség, pedig a jelen elég, ha tényleg felfedezzük. Szörnyű, amikor belegabalyodunk a spekulálásba, mintha nem is lenne Istenre szükségünk. Jézus a jelent választotta, hogy betöltsön téged Szentlelkével. Most nyílj meg a Szentléleknek! Nyíljanak meg a szíved kapui most, hogy beléphessen a dicsőség királya, a seregek Ura, a Szentlélek! Most!

364. Mária meg akarja érinteni, vissza akarja tartani...

364. Mária meg akarja érinteni, vissza akarja tartani, de az Úr azt mondja neki: „Ne tartóztass engem! Mert még nem mentem fel az Atyához” (Jn 20,17). Csodálkozunk ezen. Azt szeretnénk mondani: most, amikor Jézus előtte áll, Mária megérintheti, visszatarthatja. Ha már felment az Atyához, akkor ez nem lesz többé lehetséges. De az Úr fordítva mondja: most nem érintheti, nem tartóztathatja. A földi Jézussal való korábbi kapcsolat úgy már nem lehetséges. Ugyanarról van szó, amit Pál a 2Kor 5,16köv.-ben mond ki: „Ha Krisztust azelőtt emberileg ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény.” Az emberi együttlét és találkozás régi módja megszűnt. Mostantól Jézust csak „az Atyánál” lehet megérinteni. Csak úgy lehet megérinteni, ha felemelkedünk. Az Atya által, az Atyával való közösségben, új módon elérhetjük őt, új módon közel van hozzánk. (A Názáreti Jézus II. kötet 213. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Mária Magdolna magányosnak, Istentől elvetettnek érezte magát, ezért kereste sírva az Úr holttestét. Amikor az Úr szétszakítja Mária könnyfátyolát, akkor vele együtt nekünk is mondja: „Itt vagyok! Veled akarok élni örökké!”

365. Jézus új elérhetősége a mi részünkről is újdonságot...

365. Jézus új elérhetősége a mi részünkről is újdonságot feltételez: a keresztség révén életünk Krisztussal már el van rejtve Istenben; valódi létünkkel már „fent” vagyunk nála, az Atya jobbján (vö. Kol 3,1köv.). Ha eljutunk keresztény létünk voltaképpeni magjához, akkor a Feltámadottal érintkezünk: ott egészen önmagunk vagyunk. Krisztust érinteni és felemelkedni — ezek összetartoznak. És gondoljuk meg azt is, hogy János szerint Krisztus „felmagasztalásának” helye az ő keresztje, a számunkra újra meg újra szükséges „mennybemenetelnek” pedig, amellyel felemelkedünk, hogy megérintsük, közös utat kell jelentenie a Megfeszítettel. (A Názáreti Jézus II. kötet 213. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje Valódi létünkkel már fent vagyunk a mennyben. Hogyan ébredjünk rá erre? Úgy, hogy szeretettel és bizalommal imádkozunk. Meg kell tanulnunk felvenni ezt a mennyei pozíciót, hogy innen tekintsünk mindenre. Ekkor vagyunk igazán önmagunk, mert átéljük, hogy Isten egészen elfogad minket, teljesen fölemel a szívébe és méricskélés nélkül szeret minket.

366. A Krisztus visszatértébe vetett hit a keresztény...

366. A Krisztus visszatértébe vetett hit a keresztény hitvallás második oszlopa. Ő, aki testet vett fel és immár mindörökre ember marad, aki mindenkorra megnyitotta Istennél az emberlét terét, az egész világot meghívja Isten nyitottságába, hogy végül Isten legyen minden mindenben, és a Fiú átadhassa az egész benne egybegyűjtött világot az Atyának (1Kor 15,20—28). Ebben benne van a reménynek az a bizonyossága, hogy Isten majd minden könnyet felszárít, hogy semmi sem marad egyszerűen értelmetlen, helyére kerül minden jogtalanság, a jog pedig helyreáll. A szeretet győzelme lesz a világtörténelem végső szava. (A Názáreti Jézus II. kötet 214. old)

Cseh Péter Mihály atya kommentje A szeretet nem valami plussz, nem valami hab a tortán. A szeretet ima és tett. Lehet, hogy sokan a földön még soha nem hallották azt, hogy: „Szeresd ellenségedet!” (Mt 5,44). Vajon ha valaki ezt Szentlélekkel és mély meggyőződéssel hirdette volna ott, ahol népirtások történtek, megállította volna a bűn áradását? Lehet. Imádkozz ellenségedért, és tégy jót vele! Ez már a szeretet. Ez a győzelem legyen az én utolsó szavam is: a Szeretet uralkodik a világon.

Cseh Péter Mihály atya e-mail: szentpio@vipmail.hu    Webmester e-mail: budavari.geza@gmail.com