Hit és motiváció



A következő írásom nem az imádkozásról szól. Nem arról akarok most beszélni: hogy kell gyakorolni a hitet, hanem hogy kell megélni. A Szeretet-himnuszból tudjuk, hogy a helyes sorrend: hit, remény, szeretet. Pál apostol remekül megírta a Korintusiakhoz írt levelében.
A hit kijelöli a célt, a remény erőt ad hozzá. És mi a cél? Vagyon? Siker? Elismerés? Győzelem? Nem! A cél maga a szeretet. A szeretet hiánya sötétbe taszít, és nem érezzük jól magunkat, ha valami hiányzik az életünkből. Ezt keressük. Mert a szeretet által lehetünk csak boldogok. "Gaz a világ, tök a tromf, jó keresztények" mondta Csokonai az egyik prédikációját kezdve. Nézzünk csak a dolgok mögé... Lehet, hogy Csokonai Vitéz Mihály fogadásból kezdte így a beszédét, és lehet, hogy érdekességként maradt fent, a lényeg azonban a mai napig áll: Gaz a világ.
A hit-remény-szeretet hármas épp ezért kell akkor is, ha a világ számunkra nem olyan, mint ahogy látni szeretnénk. De mit kell tennem, hogy a világot jobbá tegyem, ha egyszer ilyen? – kérdezhetnénk magunktól. Nos: egyesek hisznek az eleve elrendeltség elvében... idegen szóval ez úgy hangzik: determináció. Szerintük a világot nem lehet megváltoztatni, mert a sors, a gének, a csillagok, egyesek szerint maga Isten előre megírta a dolgok menetét, és ezen kár változtatni. Igen ám, de ha a világ rossz, akkor kit hibáztatunk ezért? A lehető legrosszabb felfogás szerint maga Isten a hibás azért, mert a világ rossz. És épp ezért káromolják Istent. Mások szerint a Sátán az oka a rengeteg bűnnek, ami miatt a világ olyan, amilyen. Szerintem mi, emberek tettük ilyenné, és mi is tehetjük jóvá. A sátán, a rossz, a kísértés ott él az emberben. Mindegy, hogy hogyan hívjuk, létezik. Ha ösztönnek, késztetésnek, vagy akár belső hangnak értelmezzük, akkor is létező dolog.
A jó hír viszont: van ellene orvosság! Nem mások imája, vagy a szentelt víz fogja elűzni. Hinni kell. Hinni kell önmagunkban, hogy képesek vagyunk ellenállni azoknak a dolgoknak, amik hátráltatnak, amikkel ártunk másoknak, vagy a környezetünknek, és legfőképp: meg kell tanuljuk felismerni, mi a jó, és mi a rossz. A jó magából a szeretetből táplálkozik. A rosszat onnan ismerjük fel, hogy hamis. Hamis értékeket hordoz. Aminek a célja nem a szeretet, az mind hamis. Ha egy ember nem vallásos, de szereti a családját és a környezetét, lehet igaz ember. De ha valaki megépít egy templomot azért, hogy a közösség elismerje, de nem szereti azokat az embereket, akiknek építette, csak a becsvágy és a felmagasztalás utáni vágy hajtja előre, az lehet hamis ember. Lehet igaz, aki a sarokban megbújva imádkozik a bűnösökért, mert enyhíteni akarja a világ fájdalmát, és tesz is azért, hogy mások jobb emberré váljanak: segít jóra nevelni a gyerekeket, részt vesz a környezete tisztán tartásában... Lehet hamis az az ember, aki az első sorban imádkozik, hogy számára kedvező eredmények legyenek az üzleti tárgyaláson, hogy a gyereke hagyja ott a jövendőbeliét egy olyanért, akit ő kinézett neki már jó előre... Ha átkozódva, Faustként kiáltanánk fel az égre, csak az ördög szólna vissza. Nem okolhatunk másokat, legfőképp nem Istent a világ és a saját sorsunk miatt. Inkább nézzük meg, hogy tudnánk elképzelni, ha maga az Úr támogatna a saját szavaival: „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” (Madách Imre: Az ember tragédiája) Honnan tudom, hogy igaz a hitem? Azt a cél fogja megmondani. Ha a cél maga a szeretet, akkor a hit igaz. Az ilyen hitet a remény táplálja. És hinni nem a templomban kell, hanem meg kell élni. Ha megéljük a hitet és a reményt, megélhetjük a szeretetet is.


       Bérces Mihály (Bikal)



Hozzászólások

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás

* Kötelező kitölteni
 
Bold Italic Underline Strike Superscript Subscript
 
Smile Sad Huh Laugh Mad Tongue Crying Grin Wink Scared Cool Sleep Blush Unsure Shocked
 
Adja meg az ötödik szót ebben a mondatban.
 
Válasz: