1. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Az örökkévalóság jelenében egy a szívünk, mégis azt kívánjuk, hogy ennek az egységnek Atyánk gyermekei velünk együtt örvendjenek!
Teréz: Igen, félelem nélkül létezve, legyőzhetetlen bátorsággal szeressük gyermekeinket!
Gergely: Teréz nővérem, gondtalan nyugalmunk magába forrasztja az üdvösséget keresők gondját. A türelmünk megvigasztalja őket.
Teréz: Igen, meg kell tanítanunk gyermekeinknek, amit te, Gergely testvérem, oly szépen megvalósítottál, hiszen te mindig azt tetted, amit tanítottál.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A türelmetleneket figyelmeztetni kell, hogy ha nem fékezik indulataikat, akaratlanul bűnökbe sodródnak, mert a hirtelen düh olyan dolgokba is belekergeti őket, amiket nem kívántak, s hevességükben önkéntelen olyasmit tesznek, amit magukba szállva megbánnak. Azt is meg kell mondani a türelmetleneknek, hogy amikor elragadtatják magukat, szinte önkívületben cselekszenek, mert miután elkövették a rosszat, tettüket nem vállalják. Ha nem uralkodnak felháborodottságukon, még azt a jót is feldúlják, amit nyugodt állapotukban cselekedtek: meggondolatlan indulatosságukban lerombolják, amit körültekintő fáradozással felépítettek. A türelmetlenség bűne elveszejti az erények anyját és őrét, a szeretetet is. Hiszen írva van: „A szeretet türelmes” (1Kor 13,4). Türelem nélkül nincs szeretet. A türelmetlenség bűne elűzi az erények dajkáját, a tudományt is. Hiszen írva van: „a férfit türelmessé teszi okossága.” (Péld 19,11) Márpedig annál ostobább az ember, minél türelmetlenebbül viselkedik, mert nem taníthat jóra senkit az, aki nem tudja higgadtan elviselni a rosszat másokban.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 141.o.)

„Nekem is vannak gyengeségeim, de én örvendek nekik. Én sem kerekedem mindig a földi semmiségek fölé. Például bánt, ha ostobaságot teszek. Akkor magamba térek, és azt mondom: Sajnos, még mindig ott vagyok, ahol egykor voltam! De ezt nagyon szelíden és szomorúság nélkül mondom magamnak. Olyan édes gyengének és kicsinek érezni magunkat.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 35.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.