103. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, tudod-e, hogy Isten szavainak édességénél mi az édesebb?
Teréz: Igen, az, amikor Isten hallgatását meghallom, és ekkor már Ő fogadja be általam a másik embert, úgy, hogy én szinte nem is kellek. Gergely testvérem, testileg nem lettem anya, de máshogyan mégis enyém lett ez a csoda.
Gergely: Ó, te drága édesanya, halljuk a vallomásodat!
Teréz: Igen, a testvéreim beszédét figyelve, Isten írta belém a kincseiket. Amikor őket befogadtam, akkor a sorsukkal együtt vajúdtam, és olyan szeretettel hordoztam őket, hogy ezzel talán szentül megszégyenítettem a viselős nőket. Úgy hallgattam mindegyikük szavát, mint kismama a picinye szuszogását.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Figyelmeztetni kell őket, ügyeljenek arra, nehogy beszédük és erkölcseik ellentétben álljanak egymással, és mást hirdessenek szavaikkal, mint életükkel. Hallják meg, mit mond az Írás: ’Aki beszél, az Isten szavait közvetítse’ (1Pét 4, 11) Nem a saját kútfejükből merítik, amit mondanak, miért büszkélkednek hát velük, mint sajátjukkal? Hallják meg, mit mond az Írás: ’Őszintén, mintegy az Istenből beszélünk, az Isten színe előtt Krisztusban’ (2Kor 2,17) Az beszél Istenből az Isten színe előtt, aki felfogja, hogy az Igét, amit hirdet, Istentől kapta, másrészt Istennek és nem az embereknek akar tetszeni általa. Hallják meg, mit mond az írás: ’Utálat az Úrnak minden gőgös ember’ (Péld 16,5) Aki Isten igéjéből a maga dicsőségét keresi, az ajándékozó jogát bitorolja, és nem fél maga mögé utasítani annak a dicsőségét, akitől azt a jót kapta, amiért dicsérik.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 214.o.)


„(…) érzem, hogy ahhoz, hogy a leveleim jót tegyenek, kell, hogy engedelmességből, s inkább ellenérzéssel, mint örömmel írjam őket. Ugyanígy, mikor egy újonccal beszélek, magamat megtagadva próbálom azt tenni, nem kérdezek olyasmit tőle, ami a kíváncsiságomat kielégítené; ha érdekes dologba kezd bele és valami másba csap át, ami untat, s nem fejezi be, amit elkezdett, őrizkedem attól, hogy eszébe juttassam az elejtett témát, mert úgy gondolom, semmi jót nem lehet tenni akkor, ha önmagunkat keressük. (…) … a jó Isten, aki nem fárad bele abba, hogy meghallgasson, mikor egészen egyszerűen elmondom neki fájdalmaimat és örömeimet, úgy, mintha nem is ismerné azokat …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 302.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.