105. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, ha szereted a bűnös személyét, akkor utálod az ő vétkét. Csak ha gyűlölettel elutasítod a bűnt, kap lángra a mennyei tűz.
Teréz: Igen, de azt se szabad elfelejtenünk, Gergely testvérem, hogy a bűn homályba borítja az elmét és megtöri a lélek fényét. A bűn következménye a vaksötét éjszaka, ami újabb bűnök melegágya. Ezért senki se gondolja, hogy egy kicsi bűntől nem lesz semmi gondja!
Gergely: A bűnben az ember lába össze-vissza lép, a zavaros tekintettel együtt sántikál a félelmet takargató, bárgyú nevetés.
Teréz: Igen, és egyre erősebb a menekülés… De aki a sátán elől elfut, az csak még mélyebben az ő zsákutcájába jut. Van-e megoldás, van-e kiút?
Gergely: Még szép, hogy van, Teréz nővérem, hiszen az Úr azért teremtett minket, hogy láthassuk Őt. Az Úr el nem veszíthető ajándéka az, hogy az emberi értelem természete szerint hadakozik a sötétség ellen, nem tudja azt elviselni, mert a jóra, a világosságra való irányultság van elültetve benne.
Teréz: Igen, ezt tökéletesen mondtad, Gergely testvérem. Mégis bennem oly nagy a fájdalom, mert a bűnös nem lát túl önmagán, és minden jó mögött rosszat lát… Itt kell csak igazán a feltétlen megbocsátás!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Törött lábú vagy kezű az az ember, aki képtelen Isten útján járni és teljesen híján van a jócselekedeteknek: a sánta korlátozott képessége ellenére is ki tud tartani, míg ez végképp idegenkedik a jótól. Púpos az, akit annyira meggörnyedt a földi gondok súlya alatt, hogy sohasem tekint az égre, csak arra figyel, amin lábával tápod. Ha véletlenül hall is valamit az égi haza boldogságáról, megrögzött rossz szokásainak terhétől nyomva lelki szemeit nem emeli fel, mert nem tudja fölfelé irányítani gondolatait az, akit a földi gondokkal való foglalatosság görnyeszt. Ezekről mondja a zsoltáros: ’törődött vagyok, meggörnyedtem’ (Zsolt 38,7) Ezeknek a bűnét maga az Igazság így feddi meg: ’A szúrós bogáncs közé eső szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak’ (Lk 8,14)”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 62-63.o.)


„Tegyük életünket folytonos áldozattá, a szeretet vértanúságává, hogy megvigasztaljuk Jézust. Nem akar mást, csak egy tekintetet, egy sóhajt, csak az a tekintet és az a sóhaj egészen az övé legyen!.. Legyen életünk minden pillanata egészen övé, a teremtmények csak futólag érintsenek bennünket… Egyetlen dolgunk van, amíg az éjszaka tart, az élet egyszeri, megismételhetetlen éjszakája, ez pedig az, hogy szeressünk. Szeressük Jézust szívünk minden erejével, és lelkeket mentsünk neki, hogy szeressék… Ó, megszerettetni Jézust!”
(Kis Szent Teréz, A Szeretet rejtekében – Teréz levelei nővéréhez, 45.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.