11. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, örökre tiéd már Jézus neve. Homlokodon csodálatosan ragyog az isteni Név, mert nem szégyellted istenszerelmedet világgá kiáltani!
Teréz: Igen, így fogantam sok-sok gyermeket, hogy Jézus neve fennmaradjon, amíg a Nap ragyog! Gergely testvérem, bölcsességed alázatra inti azokat, akik csak a saját hasznukat nézik. Mit tehetsz most értük?
Gergely: Melléjük állok, mert a lelkemet most még jobban átjárja az Anyaszentegyház gondja. Érezniük kell, hogy jobb szeretni, mint szeretve lenni.
Teréz: Igen, még nem telt be a választottak száma. Ezért szét kell szórnunk mennyei javainkat a földön, hogy a gyermekeinket megragadja az emésztő szeretet lángja!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Mózes elrendelte, hogy a fiúörökös nélkül elhunyt testvér feleségét az életben maradt fivér vegye el, s testvére nevére fiút nemzzen. Ha ezt visszautasítja, sógornője köpje szembe és közel menve hozzá oldja le lábáról saruját: házát ettől fogva nevezzék a „mezítlábas házanépének.” (MTörv 25,10) Ez az ember testvére az elhunytnak, aki dicsőséges feltámadása után megjelent és azt mondta: „Menjetek, jelentsétek testvéreimnek.” (Mt 28,10) Fiak nélkül halt meg, mert választottainak száma még nem telt be. Feleségét azért kell elvennie élő fivérének, mert úgy helyénvaló, hogy az Anyaszentegyház gondja annak a vállát terhelje, aki kormányzására a legalkalmasabb. Ha ezt visszautasítja, szemen köpi az asszony, mert ha nem törődik azzal, hogy másokat is részesítsen azokból a javakból, melyekben részesült, az egyház szemére veti e javakat, azaz „szembeköpi”. Egyik saruját is leveszik, hogy házát a „mezítlábas házanépének” nevezzék. Mert meg van írva: „sarunak a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére.” (Ef 6,15) Ha felebarátainkról éppúgy gondoskodunk, mint önmagunkról, mindkét lábunkra sarut kötünk. Aki azonban csak saját hasznát nézi és felebarátját elhanyagolja, az olyan, mintha szégyenszemre elvesztené egyik saruját.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 49-50.o.)


Szerelmesem

Szerelmesem, gyönyörű szép vagy,
Önmagad Jézus, Te, nekem adtad,
Válaszul én is szeretlek Téged,
Életem nem más, csak szeretet.

A szeretet lángja
Lelkemet átjárja,
Jöjj, csak Téged várlak,
Jöjj, eméssz el már!

A Te tüzed perzsel,
Ó, isteni tűzhely,
Szeretnék örökre
Elmerülni benned.

Örömre fordul át,
Uram, a szenvedés,
A lélek, ha rád talál,
S örökre a Tiéd.

Az égi hazában
Új örömök várnak,
Megragadod lelkem,
Gyönyörködöm benned.

Az égi hazában
Örök boldogság van,
Nincs más, csak szeretet,
Mert Te vagy a szeretet.

(Kis Szent Teréz, Versek)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.