110. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, kérdezted már Jézustól, hogy mért szereted Őt?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, de ne akard megismerni ezt a kétségem…
Gergely: És mit mondott? Nem akarom hallani, de kívánom megérteni a szíved, ha megengeded…
Teréz: Igen, csak türelmesen hallgatott. És itt meg kellett állnom, mert a szeretetem sértette az Atya és a Fiú egységét.
Gergely: Úgy érezted, hogy a szíved kettőjük közt nem oltár, hanem akadály?
Teréz: Igen, és ez mennyire fájt! Az Atyát és a Fiút egymástól elválasztani a legnagyobb gonoszság!
Gergely: De ez a fájdalom lett a te kellemes illatáldozatod!
Teréz: Igen, mert kínhalálom juttatott el a szent kétségből a Szentháromságba…
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A páratlan tanító türelemre inti tanítványait, mondván: ’Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás’( Ef. 4,31) majd miután a külsőségeket ekképp elrendezte, a belső felé fordul: ’és minden egyéb rossz.’ Mert hiába tűnik el kívül a haragtartás, szóváltás, káromkodás, ha a bűnök anyja, a gonoszság a bensőnkben fészkel: hasztalan nyessük le a gonoszság kinyújtózó ágait, ha gyökere ép és buján tenyészik. Ezért mondja az Igazság: ’Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért’ (Mt 5, 44) Erény az emberek szemében elviselni ellenfeleinket, de Isten előtt csak a szeretettel együtt erény: mert csak az az áldozat kedves Istennek, melyet szeme láttára a szeretet lángja gyújt meg a jó tett oltárán. Ezért mondja azoknak, akik tűrnek, de nem szeretnek: ’Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?’ (Lk 6,41) A türelmetlen kirobbanás a szálka, a szív gonoszsága pedig a gerenda a szemben. Azt a kísértés szele hozza mozgásba, ezt a megrögzött gonoszság okozza. Helyesen fűzi hozzá: ’Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből’. Mintha az önmagában panaszkodó, de türelmességével külsőleg szentként tetszelgő gonosz embernek mondaná: előbb tedd le a gonoszság nehéz terhét, és csak azután feddj meg másokat türelmetlenségükért, mert ha nem igyekszel legyőzni önmagadban a képmutatást, türelmeddel még nagyobb kárt okozol magadnak.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 144-145.o.)


„A vallás nagy igazságai, az örökkévalóság misztériumai lelkemet olyan boldogságba merítették, amely nem volt a földről való … Már éreztem előre, hogy mit tartogat Isten azok számára, akik szeretik őt (nem emberi szemmel, hanem a szív szemével nézve) s látva, hogy az örök jutalom mennyire nincs arányban az élet kis áldozataival, szeretni akartam, szeretni Jézust, szenvedélyesen, szeretetem ezer jelével halmozni el őt, addig, amíg lehet … Több lapot lemásoltam a tökéletes szeretetről s arról a fogadtatásról, melyet a Jó Isten tartogat választottainak, melynek pillanatában Ő maga lesz nagy és örök jutalmuk, s szünet nélkül újra és újra mondogattam a szeretet szavait, melyek lángralobbantották a szívemet.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 121-122.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.