112. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, az Úr kicsi rabszolgája, nevezhetlek így téged?
Teréz: Igen, de jól tudod, hogy csak igennel felelhetek! Ez egyenlőtlen küzdelem… Gergely testvérem, te mindig meglepsz engem!...
Gergely: Nem akartalak sarokba szorítani, csak a gyermekeinket kívántam tanítani, hisz mindenki annak a szolgája, aki őt legyőzte – ahogy mondta első elődöm a Szentírás szép szavával. De tudod mit, úgy kérdezem újra a kérdésemet, hogy Szent Péternek is megfeleljen. Teréz nővérem, szívesen engedted, hogy a győztesek Győztese benned is győzedelmeskedjen?
Teréz: Igen, mert Isten kegyelméből én is győzhettem minden téren. És a Győztes a magasságokra vezetett engem, hogy mindenki hallja az igehirdetésem!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Arannyal kell bevonni a rudakat: a tanítóknak, akik a többieket igéikkel tanítják, életük fényével kell világítaniuk. Helyesen mondja az Írás: a rudak mindig legyenek a karikákban, ’nem szabad kihúzni belőlük’. Azoknak ugyanis, akik az isteni ige hirdetését vállalták magukra, sohasem szabad abbahagyni a Szentírás tanulmányozását. Ezért kell a rudaknak mindig a karikákban lenniük, hogy amikor vinni kell a ládát, ne veszítsenek időt azzal, amíg beteszik a rudakat: amikor az alattvaló lelki tanácsot kér pásztorától, gyalázatos dolog lenne, ha akkor kezdene el tanulni, amikor már válaszolnia kellene a kérdésre. Azért legyenek a rudak mindig a karikákban, hogy a tanítók szívükben folyvást a Szentírásról elmélkedvén késlekedés nélkül felemeljék a frigyládát, vagyis azonnal adják meg a szükséges felvilágosítást. Helyesen inti az egyház első főpásztora a többi pásztort: ’legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek’ (1Pét 3,15) Mintha csak ezt mondaná: hogy ne akadályozza késedelem a frigyláda hordozását, a rudak sose hiányozzanak a karikákból.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 116.o.)


„El sem mondhatom, mennyi könnyet hullattam Mama sírjára, mivel otthon felejtettem azt a csokor búzavirágot, amelyet neki szedtem. Valóban bajt csináltam magamnak mindenből! Most éppen fordítva van, mert a Jó Isten megadja számomra azt a kegyelmet, hogy semmiféle múló dolog nem tud leverni. Ha visszaemlékszem az elmúlt időkre, elönti a lelkemet a hála, látva, hogyan kedvezett nekem az Ég: olyan változás ment végbe bennem, hogy nem lehet rám ismerni … Az igaz, hogy vágyódtam egy olyan kegyelem után, hogy ’egészen ura legyek tetteimnek, hogy parancsolója legyek s ne rabszolgája’. Ezek a Krisztus Követéséből vett szavak mélyen megindítottak, de úgyszólván meg kellett vásárolnom vágyaimmal ezt a felbecsülhetetlen kegyelmet”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 110-111.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.