117. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, neked volt belső szobád, ahol kisírhattad sebeid fájdalmát az Úrnak?
Teréz: Igen, az én belső szobám a tabernákulum volt, oda bújtam be, mint egy kicsi szentostya, hogy megmeneküljek a zajos világ otromba támadásaitól.
Gergely: Szóval engedted, hogy felfaljon téged az isteni szeretet Cápája és szelíden megeméssze a bűneidet az Ő hatalmas gyomra.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, de hogy tudsz ilyen képeket alkalmazni rám?
Gergely: Ne félj! Úgy szeretlek, hogy majd megeszlek! Rendben?
Teréz: Igen, de csak akkor, ha kicsi rizsszemecske lehetek, amikor jön a mennyei Jegyesem!
Gergely: Te mennyei menyecske, az isteni Jegyes szerelmese, van-e, aki téged nem szeret?
Teréz: Igen, van. Az a hazug csábító, az a minden szépet megrontó! Ő nemhogy nem szeret, de szívből gyűlöli a tekintetemet. Hálából én mindig oda nézek, ahol ő lépked, így a gyermekeinket mindig megvédem!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Figyelmeztetni kell a betegeket, lássák be, mily hasznosak a testi megpróbáltatások, mert elkövetett bűneiket eltörlik és megakadályozzák, hogy további bűnöket kövessenek el. A külső csapások által megtört lelket bűnbánattal ostorozzák, írva van: ’Véraláfutások tisztítják a gonoszt, gyomrát meg a veréseké’. (Péld 20,30) A véraláfutásos sebek eltörlik a bűnöket: a csapások okozta fájdalom nemcsak a gondolatban, hanem a tettekkel elkövetett gonoszságokat is eltünteti. Gyomornak pedig az emberi lelket szokás nevezni, mert ahogy a gyomor megemészti az ételeket, úgy a lélek is feldolgozza a gondokat. A következő szentírási hely is bizonyítja, hogy a lelket gyomornak nevezik: ’az embernek a lelke az Úr szövétneke, behatol a test gyomrába’ (Péld 20,27) Mintha azt mondaná: az ember lelkébe leszálló isteni sugallat fénye feltárja önmagának a lelket, mely a Szentlélek eljövetele előtt tudtán kívül gonosz gondolatokat hordozott. Véraláfutások tisztítják a gonoszt, gyomrát meg a verések: a véraláfutásos sebek és a gyomor belső sérülései eltörlik gonoszságunkat, mert amikor külsőleg ostoroztatunk, nyomorúságunkban eszünkbe jutnak bűneink, és szemünk elé kerül, ami rosszat csak cselekedtünk. Bár külsőleg szenvedünk, leginkább belsőnkben fájlaljuk, amit tettünk. A test látható sebein kívül a gyomor belső sebe még jobban megtisztít bennünket, mert belső fájdalmunk sebe kigyógyít a gyalázatos cselekedetek gonoszságából.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 160.o.)


„…Ami a kicsinyeket illeti, rendkívül szelíd ítéletben részesülnek. És igenis lehet kicsinek maradni még a legfélelmetesebb felelősség mellett is, még akkor is, ha sokáig él valaki. Ha 80 éves koromban halnék meg, ha Kínában, vagy bárhol lennék is, jól tudom, hogy ugyanolyan kicsiként halnék meg, mint ma. És írva van, hogy ’végül felkel az Úr, hogy megmentse a földön a szelídeket és az alázatosokat’. Nem mondja, hogy megítéli, hanem, hogy megmenti.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 135.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.