118. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: A sátán egyik ravasz fegyvere, hogy a balga ember elhiggye, a megkísértettsége már az Úrtól elválasztó vétke.
Teréz: Igen, pedig csak annyit kellene fontolóra venni, hogy más kívánni és más megenni. Gergely testvérem, a kívánságot még meg lehet szelídíteni, de a lenyelt falatot már muszáj megemészteni.
Gergely: Teréz nővérem, te hogyan álltál ellen annak a büdös görénynek?
Teréz: Igen, lefegyvereztem azt az átkozottat, mert mindig Isten irgalmáról daloltam.
Gergely: Szóval nem tudtál veszíteni, mert hagytad magad a mennybe repíteni. És ha jól tudom, ez nálad úgy történt, hogy amikor rád erőltetett valamit az élet, azt úgy fogadtad, mintha te választottad volna.
Teréz: Igen, alkalmaztam a „mintha-kulcsot”. Papa addig tanította nekem a kegyelem dinamikáját, hogy már a liftben se láttam mást, csak az Ő keze nyomát...
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Amikor Bileám meglátta az igazak táborát, így kiáltott fel: 'Bár az igazak halálával halhatnék meg én is, s olyan lenne végem, mint az övék!' (Szám 23,10) Miután azonban elmúlt a bűnbánat ideje, azok életére tört, akikhez halálában hasonlítani akart; amikor alkalmat talált, hogy kielégítse kapzsiságát, tüstént elfelejtette, hogy milyen jámbor szeretett volna lenni. Pál azt mondja: 'tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz' (Róm 7, 23) Azért esik kísértésbe, hogy gyengesége tudatában mindinkább megszilárduljon a jóban. Mi az oka, hogy Bileám töredelmesen bocsánatot kér, mégsem igazul meg, Pál kísértésbe esik, mégsem bűnös? Nyilvánvalóan az, hogy tökéletlen jóságuk nem használ a gonoszoknak, a jóknak viszont nincs kárukra a véghez nem vitt rossz.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 249-250.o.)


„... a Jó Isten nem sugallhat megvalósíthatatlan vágyakat, törekedhetem hát életszentségre kicsinységem dacára is; nagyobbá tennem magam lehetetlenség, el kell viselnem magam olyannak, amilyen vagyok, minden tökéletlenségemmel együtt; de meg akarom keresni a módját, hogy az Égbe jussak, éspedig egy kicsi, nagyon egyenes, nagyon rövid, egy egészen új kis úton keresztül. A találmányok századában élünk, most már nem kell fáradva róni az emelet lépcsőit, a gazdagoknál előnyösen helyettesíti ezt a lift. Én is szeretnék egy felvonót találni, hogy Jézusig emelkedjem, mert túlságosan kicsiny vagyok ahhoz, hogy a tökéletesség meredek lépcsőfokait járjam. Útbaigazítást kerestem tehát a szent könyvekben a felvonóra, vágyaim tárgyára vonatkozólag és ezeket a szavakat olvastam le az Örök Bölcsesség ajkáról: Ha valaki EGÉSZEN KICSI, jöjjön hozzám. (Péld 9,4)Én tehát jöttem, megsejtve, hogy megtaláltam, amit kerestem és tudni akarván, én Istenem, hogyan bánsz azzal az egészen kicsivel, aki felel a te hívásodra, tovább kutattam és íme, ezt találtam: Mint ahogy az anya ringatja gyermekét, úgy vigasztallak meg én téged, keblemen hordozlak majd és térdemen ringatlak téged. (Iz 66,13) Ennél gyengédebb, ennél dallamosabb szavaknak soha nem örvendett még a lelkem; a felvonó, amelynek egészen az Égig kell emelnie engem, a te karjaid, ó Jézus! Ehhez nem szükséges nagyobbodnom, ellenkezőleg, az kell, hogy kicsi maradjak s hogy egyre inkább azzá legyek.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 244-245. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.