119. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, tudod, hogy én a Bölcsesség szerelmese vagyok, most mégis a te felismerésedre hagyatkozok. Hogyan kell a külső és a belső világ között jól egyensúlyozni?
Teréz: Igen, kötelességünk hallgatni a lelkiismeretünk szavára. De ha tévedünk, akkor mások önkéntes áldozata segíthet rajtunk, hogy meg ne haljunk. Nem jó a megalkuvás, de ennek a fordítottja se, az akaratunkhoz való görcsös ragaszkodás.
Gergely: Tehát hűségesnek maradni a belső elhatározásunkhoz, nem tűrve a megalkuvást – ez az igazi kihívás!
Teréz: Igen, Gergely testvérem, szétnézni és száguldani – ez pedig a bölcsesség!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A kormányzás feladatai között őrlődve még azoknak a jótetteknek a gyakorlásáról is megfeledkezünk, melyeket nyugalmunkban megszoktunk. A nyugodt tengeren a gyakorlatlan kormányos is jól vezeti a hajót, a vihartól felkorbácsolt habok azonban a tapasztalt tengerészt is összezavarják. Mi egyéb a legfőbb hatalom, ha nem a lélek vihara? A gondolatok hullámai dobálják, és ide-oda hánytorgatják a szív sajkáját, hogy a szavak és tettek meggondolatlan kilengésein, mint megannyi kiálló sziklán, darabokra törjön.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 57.o.)


„A tág horizont mélyén hegyeket pillantottunk meg, melyeknek határozatlan körvonalai elrejtőztek volna a szemünk elől, ha havas csúcsuk, melyet vakítóvá tett a napfény, nem járult volna még külön varázzsal hozzá a tó szépségéhez, amely elbűvölt minket. Miközben ezeket a szépségeket néztem, lelkemben igen mély gondolatok születtek. Úgy éreztem, hogy értem már Isten nagyságát és a Mennyország csodáit … A szerzetesi élet olyannak tűnt fel a szememben, amilyen a maga valóságában, alárendeltségeivel, észrevétlenül teljesített apró áldozataival. Megértettem, hogy milyen könnyű begubózni önmagunkba, elfelejteni hivatásunk fenséges célját s azt mondtam magamnak: később, a megpróbáltatás órájában, mikor a Kármel rabjaként, a csillagos égnek csak egy kis sarkát nézegethetem, vissza fogok emlékezni arra, amit ma látok; ez a gondolat bátorrá tesz majd, könnyűszerrel elfelejtem az én szegényes kis érdekeimet annak az Istennek a nagyságát és hatalmát látva, akit mint egyetlent akarok szeretni. Nem leszek olyan szerencsétlen, hogy szalmaszálakhoz tapadjak, most, mikor 'SZÍVEM MEGÉREZTE, hogy mit tartogat Jézus azok számára, akik szeretik őt.' (1Kor 2,9)”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 149.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.