12. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, te kész lettél volna bárhol szolgálni az Urat?
Teréz: Igen, sőt vágytam rá, hogy a szülőföldemtől igencsak messze, a Távol-Keleten hirdessem az Urat. Könyörögtem, hogy ez az édes száműzetés az enyém lehessen. Ott akartam Jézus keblére vonni a bűnösöket, hogy megértsék nem szigorú igazságszolgáltatás, hanem atyai szeretet vár a megtérőkre.
Gergely: De az Úr mégse fogadta el ezt az áldozatodat…
Teréz: Igen, de a szándékomat épp oly szívesen vette. Az Úrnak sokszor tényleg annyi is elég, ha látja rajtunk, hogy valóban megtennénk azt, amit nagy lelkes imáinkban őszintén kimondunk. Aztán máskor meg szaván fogja gyermekeit…
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Figyelmeztetni kell azokat, akik megtapasztalták a testi bűnt, hogy vegyék észre, milyen jóakarattal öleli keblére az Úr a bűnösöket, akik visszatérnek hozzá. A próféta ezt mondja: „Ha a férj elbocsátja feleségét, s az elválik tőle, sőt más férfihoz megy feleségül, vajon visszatérhet-e még hozzá? Nem volna-e az az asszony mindenestül fertőzött? Te sok szeretőddel szeretkeztél. Mégis térj vissza hozzám — mondja az Úr.” (Jer 3,1) Látjuk, milyen igazságos ítélet vár a paráználkodó és elhagyott asszonyra: ezzel szemben ha mi megtérünk, nem szigorú igazságszolgáltatásban, hanem atyai szeretetben lesz részünk. Ha bűnbeesésünk után ilyen kegyesen irgalmaz nekünk az Úr, lássuk be, milyen nagy gonoszságot követünk el, ha ismét bűnt követünk el, és milyen kegyelmesen bocsát meg a bűnösöknek az, aki még bűnbeesésük után sem szűnik meg magához hívni őket.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 236.o.)


„Már jóideje nem vagyok a magamé, teljesen ki vagyok szolgáltatva Jézusnak, Ő tehát szabadon teheti velem azt, ami csak neki tetszik. Ő adta nekem, hogy vonzódjam a teljes száműzetéshez, megértette velem az összes szenvedéseket, amelyekkel ott találkoznék, azt kérdezve tőlem, hogy ki akarom-e üríteni egészen ezt a kelyhet; azonnal nyúltam a Jézus-nyújtotta serleg után, de Ő, visszahúzva kezét, megértette velem, hogy magának az elfogadásnak a ténye kielégíti Őt.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 259-260. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.