121. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, szerinted mi az ember? Elárulod nekem?
Teréz: Igen, kerülve az elméleti okfejtést, az emberlét titka igaz mese a másikról, aki éhes, mint én, aki beteg, mint én. A másik is szeret, és szeretetre vágyakozik. Amikor túl sokat beszél, és kikerüli a tanácsaimat, akkor megengedem neki, hogy növelje a fájdalmaimat. És te milyennek látod az embert?
Gergely: Minden ember az Ige visszhangja lehet, ha megszelídíti a nyelvet. Nagy harc dúl az elmében, és a száj elárulja, hogy bent ki van elemében.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, aki él, annak harcolnia kell. Aki nem harcol, az már meghalt. Akinek beszédében az irgalom győzelmet aratott az ítélet fölött, annak a beszéde már tiszta és örök.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A próféta is tanúsítja, hogy a fecsegő nem maradhat meg az igazság egyenes útján: ’Az álnok nyelvű embernek nincs maradása a földön.’ (Zsolt 139,12) Ezért mondja Salamon: ’Ahol sok a beszéd, nem marad el a bűn’ (Péld 10,19) Ezért mondja Izajás: ’Az igazságosság békét terem’ (Iz 32, 17) Ez azt jelenti, hogy a lélekből elvész az igazság, ha nem óvakodik a mértéktelen beszédtől. Ezért mondja Jakab: ’Ha valaki vallásosnak tartja magát, nyelvét azonban nem fékezi, hanem áltatja magát, annak vallásossága mit sem ér.’ (Jak 1,26) Továbbá: ’Legyen minden ember készen a hallgatásra, de késedelmes a szólásra.’ (Jak 1,19) A nyelv erejéről általánosságban kijelenti: ’a nyelv ...nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel.’ (Jak 3,8) Az Igazság is int bennünket, mondván: ’az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon’ (Mt 12,36) Hiábavaló minden szó, melyet igazi szükség vagy valódi jó szándék nélkül mondanak. Ha fölösleges szavainkról is számot kell adnunk, képzelhetjük, mekkora büntetés vár a pletykálkodókra, akik mérgezett szavakkal vétkeznek.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 169-170.o.)


„Amikor valaki nagyon beteg testileg, mindenki igyekszik rajta könnyíteni. Ha tüdőbeteg, kerülik a léghuzatot, a betegápoló ott van és vigyáz, hogy semmi se hiányozzék. Ah, miért nem tesszük ugyanezt nővéreink lelki betegsége esetén is? Ezt kéri tőlem a jó Isten, és ha meggyógyulok, folytatni fogom teljes szívemből. Ha egy nővér lelkileg beteg, minden szempontból kellemetlen. Mindenki eltávolodik tőle, rossz szemmel nézik, és ahelyett, hogy igyekeznének könnyíteni rajta, olykor sértő szavakat vágnak hozzá … hozzá, aki erőtlen és nem képes elviselni őket! Inkább azokkal szemben kellene így eljárni, akik egészségesek, mert ezek – mivel jól vannak – örömmel viselnék el a megaláztatást, a tapintatlanságot, az elhagyatottságot. Nos, a beteg lelkek számára akarom félretenni mosolyaim, szeretetem és kedveskedéseim. Íme, ebben találom meg az igazi szeretetet.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 149.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.