122. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, van egy jó hírem! Isten országának növekedése megállíthatatlan! Úgy hatol át a gyermekeink számára lehetetlennek hitt akadályokon, mintha ott sem lennének! A jóság tüze felolvasztja a gonoszság jegét.
Teréz: Igen, az alázat pedig szép lassan lefejti a gőgös emberek álarcát, és a derűs szív megfejti a szűk kapu jelszavát.
Gergely: Kilesed ezt a gyermekeinknek Atyánk kezéből!
Teréz: Igen, nagyon szívesen, Gergely testvérem! Íme: Isten kegyelméből.
Gergely: Olyan egyszerűen kimondtad Atyánk igazságát. És a mi Urunk egy nagy horgász, bedobta a világba a horgot, és most vár. Nem hajkurássza a halakat a horog felé, mert akkor a jó fogásokat biztosan elveszítené. Tudod-e, mi a csali?
Teréz: Igen, de azt is, hogy mi a horog! A kereszt az, melyen a Szeretet szíve dobog! Amelyik halacska le meri nyelni, az nem felejt el üdvözülni!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azokat, akik tartózkodnak a gyakori, csekély hibáktól, de néha súlyos bűnökbe merülnek, inteni kell, hogy vigyázzanak: amikor szívükben felfuvalkodnak, mert megtartóztatták magukat a kisebb vétkektől, kevélységük a súlyos bűn szakadékába dönti őket. Ha előzőleg őrizkedtek elkövetni kisebb hibákat, szívükben a hiú dicsvágy gőgöt ébreszt és miután a gőg belsőleg legyőzte őket, külsőleg is nagyobb bűnöket követnek el. Figyelmeztetni kell azokat, akik őrizkednek a kisebb hibáktól, de néha súlyos bűnökbe merülnek, hogy amikor azt hiszik, külsőleg szilárdan megvetették lábukat, belsőleg nehogy elbukjanak; s az igazságos Bíró ítélete nehogy a csekély jóban való kevélységük miatt súlyos bűnbe taszítsa őket. Akik hiúságukban felfuvalkodva a kevés jót, amit tettek, maguknak tulajdonítják, megérdemelten magukra maradnak és nagyobb bűnökbe esnek. Bukásuk tanítja meg őket arra, hogy nem önerejükből álltak szilárdan, s nagy bűnök alázzák meg szívüket, melyet a parányi jó kevélységre gerjesztett.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 260.o.)


„Mindig tetszett nekem, amit a jó Isten adott, olyannyira, hogy ha választani engedett volna, akkor is azt választottam volna. Még akkor is, ha kevésbé jónak és kevésbé szépnek látszottak, mint azok, melyek másokéi voltak. (…) Szívem tele van a jó Isten akaratával. Így még, ha valamit rá is öntenek, nem hatol belsejébe; csak semmiség, ami könnyedén lesiklik, mint ahogy az olaj sem keveredik a vízzel. Lelkem mélyén mindig mélységes békében maradok, amit semmi sem tud megzavarni.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 54.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.