128. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, ha Istennek ellent nem mondani a legnagyobb boldogság, akkor a tagadás önemésztő örömének mi értelme van?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, csodállak a kérdéseid méltóságáért. De egy picit tejbe áztathatom, hogy a picinyeink is le tudják nyelni?
Gergely: Természetesen, hiszen a bölcs igehirdető is így tesz, amikor a mennyet földi képekkel érzékelteti.
Teréz: Igen, tehát az Úrral lenni jó, mert Ő maga a Jó. Aki boldogtalan, az nem az Úrral van. De én nem ismerek annál szebbet, mint amikor egy gyermek szívből nevet!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A vezetőnek szorgalmasan kell tanulmányoznia az isteni Törvényt. Mindezt akkor fogja helyesen gyakorolni a lelkipásztor, ha istenfélelemtől és szeretettől ösztönözve naponta elmélkedik Isten igéjén. A mennyei élettel kapcsolatos buzgó és éber foglalatoskodás fokozatosan veszít erejéből az emberekkel való érintkezés folytán, és csak az isteni tanítás támaszthatja fel. Ha az emberekkel való együttlét a földies életre csábítja, a mennyei haza szeretetét megújítja benne az iránta érzett töredelmes áhítozás. Az emberi társaság szórakoztat: a külső foglalatosságok forgatagában magára hagyott szív menthetetlenül elbukik, ezért szüntelenül azon kell lennie, hogy az önképzés gyakorlása által talpra álljon. Ezért inti Pál a nyáj élére állított tanítványt: ’Amíg odajutok, legyen gondod a felolvasásra, a buzdításra és a tanításra’ (1Tim 4,13) Ezért mondja Dávid: ’Mennyire szeretem törvényedet, egész nap szemem előtt lebeg’ (Zsolt 119,97) Ezért adja ezt a parancsot az Úr Mózesnek a frigyláda szállításáról: ’Önts négy arany karikát és erősítsd a négy lábára: két karikát az egyik és két karikát a másik oldalon. Azután csinálj akácfa rudakat és borítsd be arannyal. A rudakat dugd be a láda oldalain lévő karikákba, hogy rajtuk vihessék a ládát. A rudak maradjanak a karikákban, nem szabad kihúzni belőlük.’ (Kiv 25,12) A frigyláda az Anyaszentegyház. A láda négy szegletére négy aranykarikát parancsol tenni az Úr: az egyház a szent evangélium négy könyvével terjeszkedik a négy világtáj felé. A láda hordozására a karikákba fűzött akácrudak szolgálnak: e fák, melyek nem rothadnak meg, az erős és állhatatos tanítók, akik állandóan a szent könyveket tanulmányozva az egyház egységét hirdetik, s így a karikákba fűzve hordozzák a frigyládát. A frigyládát rudakon hordozni azt jelenti, hogy a jó tanítók igehirdetésükkel közel viszik az egyházat azok lelkéhez, akik mit sem tudnak a hitről.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 115-116.o.)


„Kedvesünknek nincs szüksége szép gondolatainkra, ragyogó tetteinkre; ha emelkedett gondolatokat akar, nincsenek-e ott angyalai, a mennyei seregek légiói, akiknek a tudása végtelenül felülmúlja azokét is, akik a legnagyobbak a mi szomorú földünkön?... Jézus tehát nem az értelemért vagy a tehetségért jött közénk. Csak azért lett a mezők virága, hogy megmutassa, mennyire kedveli az egyszerűséget.”
(Kis Szent Teréz, A Szeretet rejtekében – Teréz levelei nővéréhez, 95.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.