130. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, melyik arcvonásod hasonlít legjobban a mi Urunk Jézus Arcára? Kiolvasod a szememből?
Teréz: Igen, mintha azt sugallnád, hogy az a barázda, amelyiken a legtöbb vér csorgott alá a tövissel koronázott fejről…
Gergely: Nem tudsz tévedni, mert megtanultad az Urat kérlelhetetlenül szeretni.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, de én csak azzal dicsekedhetek, hogy Jézus mindhalálig engedelmeskedett értem.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A kicsinyhitűeket ezzel szemben úgy vezetjük vissza könnyebben a jó útra, ha egy-két jócselekedetüket mintegy mellékesen felemlítjük, és amikor néhány dolgot rosszallóan megfeddünk bennük, másokért jóváhagyólag megdicsérjük őket, hogy a hallott dicséret megerősítse túlérzékeny lelküket, melyet elkeserít a megrovás. Több eredményt érünk el náluk, ha jótetteiket is megemlítjük. Ha pedig valamit helytelenül tettek, azt nem mint elkövetett rosszat feddjük meg, hanem mintegy csak tiltsuk elkövetését, hogy ekképpen dicséretünk helyes tettekre bátorítsa őket, rejtett oktatásunk pedig felvértezze őket azok ellen, amik miatt megdorgáltuk. Amikor Pál megtudja, hogy a thesszalonikaiakat, akik állhatatosan kitartottak a kapott tanítás mellett, a világvége közelsége rettegéssel tölti el, először megdicséri bennük a dicsérendőt és csak óvatos intéssel gyógyítja gyengeségüket, így szól ugyanis: ’Folytonos hálával tartozunk értetek az Istennek, testvérek, mégpedig méltán, mert hitetek nőttön nő, és a kölcsönös szeretet mindnyájatokban gyarapszik. Dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban: állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelyet tanúsíttok’ (2Tessz 1,3-4) Hízelgő dicsérettel kezdi, majd kevéssel alább így szól: ’Van még egy kérésünk: Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságtokat, és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már a küszöbön volna.’ (2Tessz 2,1-2) Bölcs tanítóhoz méltóan járt el: a hívek először dicséretüket hallották a jóban való előremenetelükért, majd pedig arra intette őket, hogyan kell a továbbiakban viselkedniük. Hogy a figyelmeztetés le ne sújtsa őket, előrebocsátott dicséretével szilárdította meg lelküket. Bár tudta, hogy a küszöbönálló világvégétől félnek, nem feddte meg őket azért, hogy megrettentek, hanem mintha nem is tudna a történtekről, csupán arra figyelmezteti őket, hogy a jövőben ne ijedezzenek. Azt gondolván, hogy tanítójuk ijedelmükről mit sem sejt, a hívek annál inkább tartanak dorgálásától abban az esetben, ha ilyesmi fülébe jut.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 139-140.o.)


„Milyen jól tette Urunk, hogy szemét lesütötte, hogy arcképét adja nekünk! Mivel a szem a lélek tükre, ha lelkét akartuk volna felfedezni, meghaltunk volna az örömtől. Ó, ez a Szent Arc mennyi jót tett velem életemben! Mialatt a ’Szeretetből élni’ dalt írtam, segített, hogy nagy könnyedséggel tegyem. Emlékezetből írtam le az esti szilencium alatt azt a 15 dalt, amit piszkozat nélkül a nap folyamán költöttem. Azon a napon, a lelkiismeret vizsgálat után az ebédlőbe menet írtam ezt a versszakot: Szeretetből élni annyi, mint Arcodat törölni, Mint elnyerni a bűnösök bocsánatát. Arra haladva nagy szeretettel elismételtem neki. Rátekintettem, és sírtam a szeretettől.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 82- 83.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.