134. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, neked az volt a szerencséd, hogy jó sokat szenvedtél, és közben a szerencsédet nem kívántad másnak.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, megártott volna nekem, ha kevesebbet szenvedek, és csak úgy ingyen szent lehetek. Persze, igazán nem is a testem zihálása zaklatott, hanem az, amikor a kétségeimben a sátán aratott.
Gergely: És hogyan verted vissza a támadását? Talán elhagytad a jó kívánását?
Teréz: Igen, már nem én kívántam a jót, mert erre sem voltam képes a sok szenvedésben, inkább csak az Oltáriszentséget néztem, és azt vettem észre, hogy maga a Jó megkívánta a vérem.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Figyelmeztetni kell azokat, akiket jelen életükben viszontagságok gyötörnek, hogy fontolják meg: még az igazak is sokszor a bűn csapdájába esnek, ha a földön túlzottan szerencsések. Amint e könyv első részében kifejtettük, Dávid hívebben szolgált Istennek, míg csak szolga volt, mint amikor már király lett. Mint szolga, annyira szerette az igazságot, hogy kezébe került ellenfelét sem merte megölni; mint király, kéjvágyában hű katonáját is kész volt csalárdul eltenni láb alól. Ki kereshetné a gazdagságot, hatalmat és a dicsőséget a földön anélkül, hogy ez kárára ne válna, amikor ezek a dolgok azoknak is megártottak, akiknek keresés nélkül az ölükbe hullottak? Ki tudna birtokukban erőfeszítés nélkül üdvözülni, ha általuk az is bűnbe keveredett, akit maga Isten juttatott birtokukba? Figyelmeztetni kell őket, hogy sehol sem olvassuk Salamonról, aki az Írás tanúsága szerint nagy bölcsessége ellenére bálványimádásra vetemedett, hogy csapások érték volna bűnbeesése előtt: azért hagyta el a bölcsesség, mert a kisebb megpróbáltatás nem tudta megőrizni őt a veszélytől.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 226-227.o.)


„A jó Isten nekem az erőt szenvedéseim arányában adja. Érzem, hogy a jelen pillanatban többet tudnék elviselni, de nem félek, mert ha növekednek szenvedéseim, ő majd növeli erőmet is.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 96.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.