136. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Megváltozott az életem, amikor megértettem, hogy a másik ember fontosabb, mint én.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, amit most mondtál, az ott lehetne a lap alján, mint a János evangélium 15,13-hoz kapcsolt unikum.
Gergely: Köszönöm, Teréz nővérem, hogy méltónak tartasz engem, hogy az evangélium lábjegyzete legyek, nem is kaphatok ettől nagyobb dicséretet.
Teréz: Igen, van, akinek a lábát mossák, másnak pedig a lábjegyzetét szaporítják…
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Sokszor megtörténik, hogy amikor a lelkipásztor keményen elítéli hívei bűnét, túlzásokra ragadtatja magát. A túlzó dorgálás azonban kétségbeesésbe kergeti a vétkest. Ilyenkor szükséges, hogy a lelkipásztor, ha észreveszi, hogy túlzott szigorával megbántotta alattvalóit, bűnbánóan magába szálljon, hogy vezeklésével bocsánatot nyerjen az Igazság színe előtt azért a bűnért, melyet iránta való buzgalomból követett el. Az Úr Mózes szájával ezt jelképesen így parancsolja: ’Aki embertársát akaratlanul, vagy anélkül, hogy előzőleg gyűlölte volna, agyonüti (mondjuk kimegy valaki embertársával az erdőre fát vágni s meglendíti kezében a baltát, hogy kivágja a fát, a vas azonban lerepül a nyélről, eltalálja és agyonüti az embertársat), az ilyen meneküljön e városok valamelyikébe, hogy életben maradjon, s a vérbosszút álló felindultságában utol ne érje’ (MTörv 19,5-6). Felebarátunkkal megyünk az erdőbe, valahányszor kivizsgáljuk alattvalóink mulasztásait. Kivágjuk a fát, amikor a vétkes bűneit jószándékkal kiirtjuk. Kiszalad a kézből a fejsze, amikor a büntetés szigorúbb a kelleténél. Lerepül a nyélről a vas, amikor a feddés durva szóváltássá fajul. A vas eltalálja és megöli felebarátunkat, mert a gyalázkodás megöli a hallgató lelkében a szeretetet. A megszidott ember lelkében hirtelen gyűlölet támad a túlságos feddés hallatán. Annak, aki vigyázatlanul vágta a fát és megölte társát, három városba kell futnia, hogy saját életét megóvja: ha bűnbánó könnyeket ont és a szentség egységében a hit, remény, és szeretet leple alá bújik, az emberölés bűne megbocsátást nyer. A megölt ember hozzátartozója, ha találkozik is vele, nem öli meg őt, mert amikor eljön az igaz Bíró, aki magára vette emberi természetünket és társunkká lett, nem kéri számon annak a bűnét, akit a hit, remény, és szeretet az Ő irgalmának köpenye alá rejtett.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 113-114.o.)


„Ami engem illet, semmit sem találok már a könyvekben, csak az Evangéliumban. Ez elég nekem. Élvezettel hallgatom Jézusnak a szavát, amely mindent megmond, amit tennem kell: ’Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű’. Akkor enyém a béke jóságos ígérete szerint: … ’és nyugalmat találtok lelketeknek’.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 12-13.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.