139. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, örökké leszünk, mert Jézusért tesszük, amit szeretünk. Mivel ezzel a gondolattal cselekszünk, ezért nem kell semmit kieszelnünk.
Teréz: Igen, az elméletek gyártását hagyjuk a pokollakókra, akik úgyse értik, hogy bennünket mi mozgat.
Gergely: A démonok egyáltalán nem értik a szeretetünket, mert ostobán azt képzelik, hogy Isten büntetéssel vette meg a hűségünket.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, de az embereket meg kell menteni, és ebben a legsúlyosabb ügyben pénzt, időt, energiát elveszíteni maga a semmi. Mindent be kell vetni! Nem hagyhatjuk az embereket a bűnben elveszni!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképp kell figyelmeztetni azokat, akik apró bűnöket gyakran követnek el, s azokat, akik a kis hibáktól óvakodnak, de elmerülnek a nagy bűnökben. Azokat, akik csekély mértékben, de gyakran vétkeznek, inteni kell, hogy ne azt fontolgassák, mekkora, hanem hogy mennyi bűnt követnek el. Mert bár bűntetteik súlyát félelem nélkül latolgathatják, méltán retteghetnek, ha azok számát is végiggondolják. Aprócska, de megszámlálhatatlanul sok az az esőcsepp, mely megtölti a folyók mély medrét; a hajó fenekén támadt hajszálrepedés is akkora hatást okoz, mint a dühöngő vihar; parányiak a rüh okozta sebek, de ha ellepik testünket, éppúgy megölnek, mint a mellbe szúrt kard. Ezért mondja az Írás: ’Aki a keveset megveti, az mindent elveszít’ (Sir 19,1) Aki nem bánja meg és nem kerüli apró bűneit, az nem egyszerre, de lassanként egészen elveszti a megigazulás kegyelmét.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 259.o.)


„…az Erős Isten szereti megmutatni hatalmát azzal, hogy a semmit használja föl. Benne egyesülten lelkünk sokakat menthet meg, mert a szelíd Jézus mondta: „Ha ketten megegyeznek valamiben, hogy azt kérjék az Atyától, megnyerik.” Ó, mi azt kérjük tőle, hogy dicsőségére dolgozhassunk, hogy szeressük és megszerettessük… Hogyan ne nyerne áldást egységünk és imánk?
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 44-45.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.