140. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, nekem csak az egyest kell a legnagyobb figyelemmel leírnom, a nullával nincs semmi gondom, mert Istené minden hatalom. Magamat teljesen odaadom, a gyümölcseim szaporodását pedig Istenre bízom.
Teréz: Igen, a nullát Isten teszi utánad. Remélem, engeded, hogy velem kerekítsen téged. Ha Isten nem ír melléd, akkor egy nagy nulla maradok, te pedig egy szál egyedül árválkodsz.
Gergely: Szóval, nagy…? Engedd meg, hogy mosolyogjak!
Teréz: Igen, nevess csak rajtam, mert akkor én leszek a boldogabb!
Gergely: Én pedig a bolondabb, mert úgy tettelek boldoggá, hogy nem győzött bennem a bűnös kívánság!
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a gyermekeinknek is teljesen át kell érezniük, hogy a bűnük nem szükségszerű. Amikor már itt lesznek velünk, nem fogják szégyellni a testük. A mennybe lépő első tapasztalata, hogy amit csak akar, rögtön mindent megkap, mégse kívánja a rosszat, és bármelyik fáról szakíthat.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azokat, akik még semmi jót nem tettek, először feddésünkkel megmerevedett gonoszságukból kell kiemelni, hogy azután jócselekedetekre ösztönözhessük őket. Az erdőben azért vágjuk ki a magas fát, hogy egy épület tetejére helyezzük: de nem azonnal tesszük a gerendát az épület falaira, hanem előbb pihentetjük, míg elveszti nyersességét: minél jobban kiszárad itt lent, annál biztonságosabban lehet elhelyezni a magasban.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 264.o.)


„Várva ezt a boldog örökkévalóságot, amely rövid időn belül megnyílik számunkra, hiszen az élet csak egy nap, dolgozzunk együtt a lelkek üdvén; jómagam nagyon keveset tehetnék vagy inkább éppenséggel semmit, ha egyedül lennék; ami vigasztal, az az a gondolat, hogy az ön oldalán valami hasznomat látják: valóban a zérónak önmagában nincs értéke, de az egység mellé helyezve hatásos lesz, föltéve azonban, hogy a jó oldalra áll, utána és nem előtte! (…) Valóban oda helyezett engem Jézus, és remélem, hogy mindig ott maradok imával és áldozattal messziről követve önt.”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 156.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.