143. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, mik az élet mozgástörvényei? Eltáncolod-e, hogy lássák Isten gyermekei?
Teréz: Igen, az egyik legfontosabb az, hogy előbb mindig a személyre kell figyelni, és csak utána a dolgaival törődni.
Gergely: Az útjelzőnél tehát sokkal fontosabb az útitárs, akinek szemébe nézve feltárul az életem titka: csak a szeretet végtelen igenje számít, amit egy élő személynek mondunk ki.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, így lesz a lustából Isten országának futára, a makacs gyermekből pedig a szelídség tanára.
Gergely: Egy helyen, egyetlen pontban van elrejtve a menny és a pokol.
Teréz: Igen, valóban egyetlen pont, ez tényleg nagy titok. De aki éberen figyeli az élet mozgásait, az soha nem adja fel az istengyermeki álmait.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Magyarázzuk meg a lustáknak, hogy ha elmúlik a cselekvésre alkalmas idő, már nem tehetjük meg, amit szeretnénk. Ha a tunya lelket nem lobbantja lángra a tűz, elhatalmasodik benne a lustaság, és még a jó utáni vágy is kihal belőle. Találóan mondja Salamon: ’A lustaság bódult álomba andalít’ (Péld 19,15) A tespedt ember érzékszervei működnek, olyan, mintha ébren lenne, tétlenségében azonban elernyed. Azért mondja az Írás, hogy a lustaság elandalít, mert ahol megszűnik a jóra való törekvés, lassacskán a helyes érzékelés ébersége is elenyészik. Helyesen fűzi hozzá: ’a henye lélek sorsa a koplalás’ (Péld 19,15) Nem áhítozik magasabb célok felé, tunyaságában itt lent keres tápot kívánságainak; nem magasztos vágyak lelkesítik, hanem az alantas kívánságok éhsége gyötri; húzódozik a munkafegyelem kötöttségétől, ezért éhségében gyönyörök élvezetének veti oda magát. Ezért írja Salamon: ’A gonosz egyre csak áhítozik’ (Péld 21,26) Ezért mondja az Igazság, hogy tiszta a hajlék, melyből eltávozott a tisztátalan lélek; ám ha tétlenség van benne, újból visszatér társaival együtt. (Mt 12,44-45)”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 171-172.o.)


„’Szentatyám, mondtam, jubileuma örömére engedje meg, hogy 15 éves koromba a Kármelbe lépjek! …’A hangom kétségtelenül remegett a felindulástól, a Szentatya pedig Révérony főtisztelendő úr felé fordulva, aki csodálkozással vegyes bosszúsággal nézett rám, ezt mondta: ’Nem egészen értem.’ – Ha a jó Isten megengedte volna, Révérony főtisztelendő úr könnyen elérhette volna számomra, amire vágytam, de ő keresztet és nem vigasztalást akart adni nekem. – ’Szentatyám, mondta a Nagy Vikárius, egy gyermek akar a Kármelbe lépni 15 éves korában, az elöljárók éppen most vizsgálják meg a kérdést.’ – ’Nos, gyermekem, felelte jóságos pillantással a Szentatya, tedd azt, amit az elöljárók mondani fognak neked.’ Kezeimet a térdére téve, erőm utolsó megfeszítésével, esdeklő hangon mondtam: ’Ó, Szentatyám, ha ön igent mondana, mindenki úgy akarná!’ Merően nézett rám, s minden szótagot külön hangsúlyozva, ezeket a szavakat mondta: ’Ugyan … ugyan … Akkor fogsz belépni, ha a jó Isten is úgy akarja! …’ (Hangjában volt valami magával ragadó és meggyőző, szinte még most is hallom.)”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 161.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.