145. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, nem kell azonnal tanítanunk azt, amit frissen értettünk meg. Ez volt a gyakorlatom a földi létben. A tanítást előbb én magam ízlelgettem, hogy a fanyar mellékízt kikémleljem.
Teréz: Igen, ebből is látszik, hogy a férfi és a nő másképp működik, mert nekem inkább az volt a kedvemre való, hogy ami jó, azt rögtön tanítom, mert akkor én is gyakorlom, és így a leggyorsabban elsajátítom.
Gergely: Hadd szelídítsek a vitánkon! Egy férfi előbb eszik, aztán főz, a nő pedig a titkos fűszerrel győz!
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a férfi közvetlenül beszél, a nő pedig közvetetten kér. Jézus anyja Kánában csak annyit mondott, hogy nincs bor, és mit látunk, hipp-hopp, a Mester parancsol.
Gergely: Kicsi szívem, azt mondod, hogy ekkor Mária irányított?
Teréz: Igen, de előbb a kezdet kezdetén az Úr szólott, ő pedig a Szeretet előtt igennel hódolt.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Ne legyenek lelkipásztorok, akik nem gyakorolják életükben, amit megtanultak. Vannak, akik nagy gonddal kutatják a lelki élet törvényeit, de amit értelmükkel felfognak, életükben lábbal tiporják: egykettőre elkezdik tanítani, amit a gyakorlatban nem, csak elméletben tanultak meg, szavaikat azonban megcáfolja viselkedésük. Ha nyaktörő ösvényekre hág a pásztor, szakadékba vezeti nyáját. Az Úr a próféta szavával így panaszkodik a lelkipásztorok haszontalan tudománya ellen: „Nem volt elég, hogy lelegeltétek a legjobb legelőt és ami megmaradt legelőtökből, azt összetiportátok lábatokkal: hogy megittátok a tiszta vizet és ami megmaradt belőle, azt felkavartátok a lábatokkal, úgyhogy a juhaimnak azt kellett legelniük, amit lábatok összetiport, és azt kellett inniuk, amit lábatok felkavart?' (Ez 34,18-19) Akkor isznak tiszta vizet a pásztorok, ha az Igazság folyójából merítenek, és azt helyesen értelmezik. Akkor kavarják fel lábukkal a vizet, ha szent tanulmányaik eredményét helytelen életvitelükkel megcsúfolják. Akkor isznak piszkos vizet a juhok, ha nem a lelkipásztorok prédikációira hallgatnak, hanem a tőlük látott rossz példát utánozzák. Szomjaznak a tanításra, de a helytelen cselekedetek megrontják őket: mintha felkavart forrásból sárral kevert vizet innának. Ezért mondja a Szentírás: ’a próféta sátrát kémleli, tőrt vetnek neki minden útján.’ (Oz 9,8) Ezért mondja az Úr prófétájának a papokról: ’Izrael házának bűnre vezető botrányává váltak.’
(Ez 44,12)” (Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 42-43.o.)


„Néha, ha a lelkem olyan nagy szárazságban van, hogy lehetetlenség egyetlen olyan gondolatot is kipréselnem belőle, amely a Jó Istennel egyesítene, elmondok igen lassan egy Miatyánkot s utána egy angyali üdvözletet; ezek az imák azután elbűvölnek, sokkal inkább táplálják a lelkemet, mintha nagysietve százszor mondtam volna el őket … A Szent Szűz megmutatja nekem, hogy nem neheztel rám, mindig és mindenképpen pártfogol, mihelyt segítségül hívom. Ha valami nyugtalanság, zavar lep meg, gyorsan feléje fordulok és ő mint leggyengédebb Anya teszi magáévá az érdekeimet. Hányszor történt meg, hogy az újoncokhoz beszélve segítségül hívtam s éreztem újra meg újra anyai pártfogásának jótéteményeit! … Gyakran mondják nekem a novíciák: „De hát ön mindenre meg tud felelni, azt hittem, hogy most az egyszer zavarba hozom … honnan veszi azt, amit mond?” Még olyanok is akadnak köztük, akik elég naivak ahhoz, hogy azt higgyék: olvasok a lelkükben, mert megtörtént, hogy elébük vágtam, megmondva, amit gondolnak. Egy éjjel egyik társnőm elhatározta, hogy elrejti előlem a fájdalmát, mely miatt sokat szenvedett. Már reggel találkoztam vele, mosolygó arccal beszél velem és én, anélkül, hogy felelnék arra, amit mondott, ezt mondom neki, meggyőződéssel a hangomban: Önnek bánata van. Azt hiszem, ha a lábai elé raktam volna a holdat, akkor se nézett volna nagyobb csodálkozással rám. Elképedése oly nagy volt, hogy átcsapott reám is, egy pillanatra természetfölötti félelem fogott el. Bizonyos voltam benne, hogy nincs meg az az adományom, hogy olvassak a lelkekben és annál jobban csodálkoztam, hogy így eltaláltam az igazságot. Éreztem, hogy a Jó Isten egészen közel van, s hogy a nélkül, hogy észrevettem volna, gyermek módjára azokat a szavakat mondtam, amelyek nem tőlem, hanem Tőle jöttek.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 289-290.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.