146. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Az ördög is tud ám prófétálni, szent igéket mondani és istendicséreteket énekelni, csak nem akkor, amikor annak a helye és az ideje van. Így különböztetjük meg a lelkeket, amikor megvizsgáljuk az engedelmességüket.
Teréz: Igen, akinek nincs ideje, hogy a helyén legyen akkor, amikor az Úr őhozzá szól, annak az engedetlensége maga a pokol.
Gergely: Teréz nővérem, a teljes engedelmesség következménye nem a szeretet kiérdemlése, hanem az isteni irgalom tiszta kiéneklése.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, az engedelmességet akkor szüljük, amikor csendet teremtünk, mert ahol zaj van, ott nemcsak a hangok szóródnak szét, hanem elvesznek az isteni igék.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Gyakran megtörténik, hogy akik valamilyen különleges adományban részesültek, rátartiak lesznek és elvesztik az egyetértés adományát, ami mindennél fontosabb. Például valaki fékezi torkosságát és jobban sanyargatja testét, mint a többiek: már nincs velük egyetértésben, mert felülmúlja őket önmegtartóztatásban, és megveti őket. Aki szétválasztja az önmegtartóztatást és az egyetértést, ne feledje a zsoltáros figyelmeztetését: ’Dicsérjétek őt dobbal és énekkarral’ (Zsolt 150,4) A dob száraz bőr, mely megütve hangot ad; az énekkarban együtt zengnek a hangok. Aki testét sanyargatja, de az egységet megbontja, dobbal dicséri Istent, de karénekben nem magasztalja.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 202-203.o.)


„Nem szabad megengedni, hogy a jóság gyöngeséggé fajuljon. Amikor valaki a másikat igazságosan megfeddte, nem szabad visszakozni, nem szabad elérzékenyedni, nem szabad azon gyötrődni, hogy a másiknak fájdalmat okozott az ember, ha a bánkódó után szalad, hogy megvigasztalja, több rosszat tesz neki, mint jót. Ha magára hagyja, ezzel kényszeríti, hogy a jó Istenhez folyamodjék, hogy meglássa hibáit és megalázza magát. Máskülönben hozzászokik ahhoz, hogy a megérdemelt feddés után vigasztalást nyer, és ugyanolyan körülmények között mindig úgy tenne, mint az elkényeztetett gyermek, aki mindaddig toporzékol és kiabál, amíg anyja nem jön letörölni könnyeit.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 9.o.)”

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.