148. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, szerinted mi a kegyelem?
Teréz: Igen, a kegyelem a szeretet lehelete. És belélegezni készek akkor vagyunk, amikor a kereszten kifeszülve, ővele együtt az utolsót kiáltottuk. És szerinted, Gergely testvérem?
Gergely: Én úgy látom, hogy a kegyelem oda csábított, ahova az Egyházam állított. Tehát a kegyelem inkább mozgás, nem pedig mozdulatlan dolgokkal teli kosár. Egyik gyermekünkhöz hasonlóan nekem is fáj, amikor a mi Urunkat mozdulatlan mozgatónak csúfolják.
Teréz: Igen, de mégis van benne egy titokzatos mozdulatlanság, mint ahogy a csillagok, úgy látszik, egy helyben állnak, és közben mégis őrült sebességgel a céljuk felé szállnak.
Gergely: Hm… Állni vagy szállni, csak egy betű, mégis egy univerzum a távolság… Ekkora a szakadék a kegyelem megtapasztalásai között?
Teréz: Igen, mint a tetű és a derű között…
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Tudod, hogy kész vagyok alkalmazkodni, de inkább meghalok, semmint hogy belenyugodjam abba, hogy Szent Péter egyházát az én pápaságom alatt megrontsák. Jól ismersz: hosszan tűrő ember vagyok, de amikor már nem bírom tovább, minden veszéllyel bátran szembeszállok.”
(Nagy Szent Gergely, Ep. V.6., idézi: MARKUS, A. Robert, Nagy Szent Gergely és kora, 136.o.)


„Éppen közeli halálom miatt egy nővér lefényképezett Anyánk névnapjára. Az újoncok fölkiáltottak, amikor látták, milyen előkelő képet vágtam; úgy látszik, hogy rendszerint mosolygósabb vagyok, de higgye el, kis Testvérem, ha fényképem nem is mosolyog önre, lelkem nem szűnik meg majd mosolyogni önre, amikor ön mellett lesz.”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 79.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.