15. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Szeretett nővérem, Teréz, téged nem igézett meg a hatalom kísértése. Azonban sok gyermekünk életében valódi drog a karrier. Nem tudnak másra gondolni csak jövőbeni dicsőségükre. Számodra mit jelent a hatalom? Honnan ered a forrása?
Teréz: Igen, az én hatalmamat egy álom erősítette meg, amikor a rendházunk szentéletű alapítónője örökségül adta nekem a saját szívét.
Gergely: Tehát a legfőbb hatalmat a szívünkben hordozzuk. Azt fogjuk tanítani és megvalósítani a látható világban, akik valójában rejtetten a szívünk mélyén vagyunk.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, ezért olyan szörnyű látvány, amikor valakinek az élete ellentétben áll a hivatásával. A láthatatlan Bíró szemében minden látható, ezért ha neki akarunk tetszeni, akkor belülről kifelé haladva kell elkezdeni a változást.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A dolgok természetéből adódóan először is meg kell vizsgálnunk, hogyan kell eljutnunk a legfőbb hatalomhoz; miután illő módon elérkeztünk idáig, milyen életformát kell követnünk; amennyiben helyesen élünk, miképpen tanítsunk; és az igazságot tanítva hogyan ismerjük fel nap mint nap gyarlóságunkból fakadó hibáinkat, hogy alázatosságból ne utasítsuk el a felajánlott hivatalt, életünk ne álljon ellentétben hivatásunkkal, példamutató életvitelünket ne rontsuk le hamis tanítással, és az igaz tant ne hazudtoljuk meg pöffeszkedő magatartásunkkal. Félelmünk csillapítsa vágyakozásunkat a papi hivatás után; magatartásunk ajánljon e hivatalra, ne utánjárással eszközöljük ki. Példás életvitelét a lelkipásztornak prédikációiban is hirdetnie kell. Gyarlóságát állandóan szem előtt tartva még jócselekedeteivel sem szabad kérkednie, nehogy gőgös felfuvalkodottságával megsemmisítse ezeket a láthatatlan Bíró szemében.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 35-36.o.)


„Nem tulajdonítok fontosságot az álmaimnak, az enyémeknek egyébként is ritkán van jelentőségük, sőt tudni szeretném, hogy lehet az, hogy bár egész nap a Jó Istenre gondolok, éjjel álmomban már nem foglalkozom vele … Rendszerint erdőről álmodom, virágokról, patakokról s a tengerről … csaknem mindig édes kis gyerekeket látok s olyan pillangókat és madarakat fogok, amilyeneket soha nem láttam még. Látja, Anyám, ha álmaim költőiek is, a misztikától ugyancsak távol esnek … Egyik éjjel Genovéva Anya halála után egy valamivel vigasztalóbb álmom volt: a végrendeletét csinálta, minden nővérnek adott valamit a holmijából; mikor rám került a sor, azt hittem, hogy semmit sem kapok, mert már semmije sem maradt, ő azonban felállt s ezt mondta nekem háromszor egymásután, szívhez szóló hangon: ’Önnek a szívemet hagyom.’”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 199. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.