151. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, úgy látom, hogy Atyánk sok gyermeke nem tudja, hogy a másvilágon mi lesz vele. Van, aki a kárhozattól retteg, pedig az Úrért mindent megtesz.
Teréz: Igen, amerre a fa nő, arra dől. Aki a kígyótojáson kényelmesen ücsörög, annak a gonoszsága már hangtalanul is dübörög.
Gergely: De a mi Urunk szívről szívre száll, és ahol Ő fészket rakhat, ott jó lesz minden gondolat.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a gyermekeinken áll, hogy engedik-e az örök vonzást.
Gergely: Ne feledjük, hogy az egyik szív nyitja a másikat! Minden emberi szíven van egy kulcslyuk, aminek olyan a formája, mint egy másik ember szíve.
Teréz: Igen, és csak akkor nyílik ki a szív, ha egy másik szív kulcsként adja magát neki. Csak akkor lesznek a picinyeink mennyei kulcsok, ha előbb Jézust ők maguk befogadták. Jézus pedig kulcsról kulcsra jár, hogy mindenkit magához vonzzon és mindenkit összekapcsoljon, és így egyszer a világ végén a legkeményebb szív is kinyíljon.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképp kell inteni a hallgatagokat és a bőbeszédűeket. A hallgatagokkal meg kell értetni, hogy ha bizonyos bűnöket nem eléggé körültekintően kerülnek el, tudtukon kívül még nagyobbakba esnek. Mert amikor mértéktelenül fékezik nyelvüket, szívükben hangosan kerepelnek: minél erősebb lakat alatt tartják gondolataikat magukra kényszerített némaságukban, annál vadabbul csörtetnek lelkükben. Minél nagyobb biztonságban vélik magukat a külső megrovástól, gondolataik annál parttalanabbul áradnak. A lélek ekkor kevélységgel telik el: gyarlónak tartja és megveti azokat, akik nem hallgatnak, mint ő. Testi száját zárva tartva nem veszi észre, hogy gőgjével kitárja magát a bűnöknek. Nyelvét megfékezi, lelkét meg szabadjára ereszti: tulajdon semmiségével nem gondolva annál bátrabban vádol mindenkit, minél inkább titokban tartja gondolatait.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 166. o.)


„Ó, Isteni Ige, téged szeretlek és te vonzol engem, imádott Sasom! Te vagy, aki a száműzetés földje felé szárnyalva akartál szenvedni és meghalni, hogy a Boldog Szentháromság Örökkévaló tűzhelyéhez vonjad a lelkeket, te vagy, aki visszaszálltál az elérhetetlen Fénybe, ahol immár lakni fogsz, te vagy, aki továbbra is a könnyek völgyében maradsz a fehér ostya külszíne alá rejtőzve … Örökkévaló Sas, te engem saját isteni substanciáddal akarsz táplálni, engem, a szegény kicsi lényt, aki visszahullanék a semmibe, ha a te isteni tekinteted nem éltetne engem pillanatról pillanatra … Ó, Jézus! engedd meg, engedd meg nekem, hogy túláradó hálámban ezt mondjam: őrültséggel határos a te szereteted … Hogyan is kívánhatnád, hogy az én szívem ne lendüljön feléd ennek az őrületnek a láttán? Hogyan is lehetnének az én bizalmamnak határai? … Ó, jól tudom, a Szentek is követtek el őrültségeket érted, nagy tetteket, hiszen ők sasok voltak …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 235-236.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.