154. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, van-e szebb cselekedet, mint az elveszettek megmentése?
Teréz: Igen, van, az elveszett megmentők megmentése.
Gergely: Jaj, milyen igazad van! A rossz papok íncsiklandozó falatok az ördög lakomáján, a fekete pásztor kívánatosabb, mint a fekete bárány.
Teréz: Igen, de én borsot török az orruk alá, mert szent papokkal gyarapítom az Isten Egyházát!
Gergely: Ehhez nekem is van egy jó ötletem! Hitessük el az ördöggel, hogy ha az egész pokol egy szent papra támad, akkor megrendíti a keresztfánkat. Belopózzunk az ellenség főhadiszállására?
Teréz: Igen, követlek, de most én nem értelek…
Gergely: Terézkém, te mennyei kém! Suttogva mondom, hogy arra gondolok, amit a szentek életében a Szentlélek alkotott. Amíg a démonok serege egy szentet csépelt, addig a Szentlélek összegyűjtötte a népet. Az emberek egyetlen szent pap hősies harca által bejutottak a mennyországba, azok a büdös dögök pedig mehettek a pokol feneketlen aljára! A Szentlélek ezzel a csábítással verte át a gonoszok hadát!
Teréz: Igen, legyetek titokzatosak, mint a kémek, és fehérek, mint a pékek!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Figyelmeztetni kell a házasokat, hogy türelemmel viseljék el egymás hibáit, és imáikkal törekedjenek megmenteni egymás lelki üdvét, írva van ugyanis: ’Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét.’ (Gal 6,2) Krisztus törvénye a szeretet: ezért halmozott el bennünket bőkezűen ajándékaival és viselte el türelmesen gonoszságainkat. Akkor teljesítjük Krisztus törvényét és akkor követjük őt, ha saját javainkat jólelkűen megosztjuk másokkal és jámborul eltűrjük a rosszat, amit ellenünk elkövetnek. Inteni kell a házasokat, hogy ne azt nézze mindegyikük, hogy ő mit tűr a másiktól, hanem azt, hogy a másik mit szenved tőle. Ha rádöbben, hogy mit tűr tőle a másik, könnyebben viseli el, amit neki kell elszenvednie.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 230.o.)


„Siessünk elkészíteni koszorúnkat, nyújtsuk ki kezünket a pálma után, és ha nagyon szeretünk, ha szenvedélyesen szeretjük Jézust, nem lesz oly kegyetlen, hogy sokáig hagyjon a száműzetés földjén… Céline, azokban a RÖPKE PERCEKBEN, amelyek még hátra vannak, ne vesztegessük az időt… mentsünk lelkeket… lelkeket, akik hópehelyként vesznek el… Jézus sír, és mi… a saját fájdalmunkra gondolunk ahelyett, hogy jegyesünket vigasztalnánk… Ó, Céline, éljünk a lelkekért… legyünk apostolok… különösen a papok lelkét mentsük meg, az ő lelküknek kristálynál is áttetszőbbnek kellene lennie… De sajnos hány rossz pap van, aki nem elég szent… Imádkozzunk, szenvedjünk értük, és Jézus hálás lesz az utolsó napon. Lelkeket adunk majd neki!...”
(Kis Szent Teréz, A Szeretet rejtekében – Teréz levelei nővéréhez, 42-43.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.