155. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, tudod, mi az igazi megbocsátás?
Teréz: Igen, különben nem is itt lennék, hanem az alagsorban üvöltöznék… Persze, tudom, hogy nem is engem kérdeztél, csak hegyeztetni akarod velem a gyermekeink fülét… Szóval, az az igazi megbocsátás, amikor nem azért bocsátok meg, mert arra számítok, hogy ettől megváltoznak azok, akik megsebeztek engem.
Gergely: Most azt mondtad el, hogy mi nem igazi megbocsátás.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, mert előbb le kell pakolni a felesleges dolgokat az asztalról, hogy odatehessük a szükségeset és a szépet.
Gergely: Ha jól sejtem arra gondolsz, hogy a megbocsátáshoz szükséges, hogy mellénk álljon szép Anyánk.
Teréz: Igen, együtt kell sírnunk Máriával a szeretet fájdalmában. Vajon van-e a földön olyan gyermekünk, aki meg tudja vigasztalni azt az édesanyát, aki karjaiban tartja halott fiát? Vajon van-e, aki megbocsát, amikor meglátja gyermeke gyilkosát?
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Az Úr a próféta szavával fenyeget, hogy jogos haraggal megtorolja a papok bűnét: ’Úgy jár a pap is, mint a nép’ (Óz 4,9) A pap akkor olyan, mint a nép, ha annak ellenére, hogy lelki megbízást kapott, úgy viselkedik, mint azok, akiknek elítéli testi szenvedélyeit. Ezt siratja a szeretet fájdalmával Jeremiás próféta a Templom lerombolásának képében: „Ó, hogy elhomályosult az arany! Megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon’ (Siralm 4,1) Mit jelképez az arany, a legértékesebb fém, ha nem az életszentség kiválóságát? Mit a szép szín, ha nem a szent tiszteletreméltó fenségét? Mit jelentenek a szentély kövei, ha nem a szent rendek tagjait? Mit jelent a tágas tér, ha nem a jelen élet hosszát? Görögül a szélesség vagy terjedelem ’plátosz’, az utcákat szélességük miatt nevezték el így. Maga az Igazság mondja: ’Tágas a kapu és széles az út, mely a romlásba visz!’ (Mt 7,13)”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 98-99.o.)


Miért szeretlek, Mária?

Mária, eldalolom, miért szeretlek én,
Drága nevedtől miért remeg a szívem,
S miért nem támad bennem semmi félelem,
Amikor fenséges nagyságod szemlélem.

Isteni fényedben te dicsőbben ragyogsz az összes szenteknél.
Ha így nézek reád, el nem hihetném, hogy gyermeked vagyok.
Előtted Mária, a szemem lesütném.

Az anya gyermekével sír, együtt szenved vele,
Hogy megtanulja ő, szeretni mit jelent. Mária, én anyám,
Te mennyit sírtál ezen a világon, hogy magadhoz vonzzál.

Ha arra gondolok, mi rólad írva van, nem félek rád nézni,
Sőt tehozzád futok, s már könnyen elhiszem, hogy gyermeked vagyok,
Mert látom halandó vagy, ki úgy szenvedsz, mint én.

(Kis Szent Teréz, Versek)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.