156. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, te mire figyelmeztetnéd azokat, akik úgy gondolják magukról, hogy bárhova készek követni az Urat?
Teréz: Igen, arra, hogy még ha el is buknak, de gyorsan fussanak, mert a legféltékenyebb Szerelmes alig várja a kopogtatásukat!
Gergely: Már megint csillog a szemed, kedvesem… Az angyalok is alig viselik el a tekintetedet… Én azonban kiállom, mert forrón kívánom… De mégis, mondd meg nekem, mekkora lehet a bukás mértéke?
Teréz: Igen, Krisztus pokolraszállása kijelöli a legvégső határt, amíg emberért el lehet menni, mert a bukást én nem az önzésre, hanem az önzetlenségre értem.
Gergely: Ki ért téged?
Teréz: Igen, az, aki olyan, mint te, hiszen te mondtad egyszer, Gergely testvérem, hogy „Krisztus alászállt a szívek poklába”.
Gergely: Tehát ahogyan mi alászállhatunk a másik szívébe, azt Krisztus pokolraszállása jelöli ki. Máskülönben beleveszünk a másik káoszába és többé már sohasem cselekedhetünk a saját akaratunk szerint. Ez pedig maradandó pokol, ebből nincs feltámadás. Minden mást színlelni lehet, de ezt tényleg lehetetlen.
Teréz: Igen, de várj egy picit! Ne lohasszuk le olyan gyorsan a picinyeink reményeit! Vegyünk egy mély levegőt Krisztussal és Krisztusból, mert csak őt követve lehet bemerészkedni egy emberi szív poklába. Krisztus elment az emberi szív feneketlen kútjának fenekére, beleereszkedett a legsötétebb örvénybe, az elkárhozott lélek teljes reménytelenségébe. Őrajta túl már szó szerint semmi sincs: csak a semmi van… És mégis: épp onnan, a legvégső határról emelte fel az Atyához a gonoszokat!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Azokat, akik siratják elkövetett bűneiket, mégsem hagynak fel velük, figyelmeztetni kell: vegyék fontolóra, hogy a gonoszok töredelmes bűnbánata többnyire éppoly haszontalan megigazulásuk szempontjából, amilyen eredménytelen legtöbbször a jók megkísértése. Az érdemek szerinti visszafizetés csodálatos módon megfelel a lélek belső állapotának: hiába bizakodnak a gonoszok abban a kevés jóban, amit tökéletlenül elvégeznek, miközben gaztetteiket tökéletesen vitelezik ki; a jók ezzel szemben, még ha kísértésbe is esnek, továbbhaladnak az igazság útján, feltéve, hogy emberi gyarlóságból csak meginognak, de nem egyeznek bele a bűnbe.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 249.o.)


„Semmi sem tart fogva. Mindaz, amim van, mindaz, amit keresek, az Egyházért van és a lelkekért. Éljek bár 80 évet, mindig ilyen szegény maradok. (…) Remélem, hogy a jó Isten megteszi, amit akarok majd az égben, mivel én sohasem cselekedtem akaratom szerint a földön. (…) Én mindig ’színlelés’ nélkül cselekszem…”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 49-50.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.