158. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, mi a különbség?
Teréz: Igen, eszmélődjünk együtt gyermekeinkkel, ha most így kívánod, Gergely testvérem. Isten arányokban lát – ez a különbség.
Gergely: És mi az arányok aránya?
Teréz: Igen, az, ami egyben az aranyak aranya is: a kereszt. Ott találkozik a legnagyobb tisztaság és a legnagyobb hálátlanság, a legszebb gyöngédség és a legcsúnyább kevélység.
Gergely: Más a természete a belső és a külső tisztaságnak. Aki csak a felszínen tiszta, az a mocsokhoz érve maga is mocskos lesz. Aki a mélyben tiszta, az a mocsokhoz érve megtisztítja azt.
Teréz: Igen, és mocsok által jutunk kincshez, ez a botrány szétveti a régi tömlőket. Aki a kereszt mocskát bizalommal érinti, az mindent másképpen fog nézni.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképpen kell figyelmeztetni azokat, akik azért élnek bűntelenül, mert félnek a büntetéstől, és másképp a megrögzött bűnösöket, akiket büntetéssel sem lehet jó útra téríteni. Másképpen a hallgatagokat és a bőbeszédűeket. Másképp kell figyelmeztetni a lustákat és másképp a hebehurgyákat. Másképpen a szelídeket és a hirtelen haragúakat. Másképpen az alázatosakat és a kevélyeket. Másképpen a csökönyöseket és az állhatatlanokat. Másképpen a torkosokat és másképpen a böjtölőkét. Másképpen kell figyelmeztetni azokat, akik irgalmasan jótékonyak, mint azokat, akik a másét is meg akarják kaparintani. Másképpen azokat, akik a másét ugyan nem veszik el, de a magukéból sem adakoznak. Másképpen azokat, akik a sajátjukat szétosztogatják, de emellett szüntelen a máséra törnek. Másképpen a civakodókat és a béketűrőket. Másképpen a viszálykeltőket és a békéltetőket. Másképpen kell figyelmeztetni azokat, akik nem értik a Szentírás szavait, mint azokat, akik megértik, de kellő alázat nélkül értelmezik. Másképpen kell figyelmeztetni azokat, akik jól értenének az igehirdetéshez, de túlzott alázattal húzódoznak tőle, és másképp azokat, akik a prédikálásra alkalmatlanok, vagy koruk nem engedi, hebehurgyán mégis vágynak rá.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 121-122.o.)


„’A DICSÉRET ÉS A HÁLA ÁLDOZATAIT MUTASSÁTOK BE ISTENNEK.’ (Zsolt 50,14) Íme, ez minden, amire Jézus igényt tart részünkről. Neki egyáltalán nincs szüksége a műveinkre, egyesegyedül a szeretetünkre, mert ugyanez az Isten, aki kijelenti, hogy egyáltalán nincs szüksége arra, hogy megmondja nekünk, ha éhes, nem átall egy kis vizet koldulni a szamariai asszonytól. Szomjas volt … De ezekkel a szavakkal: ’adj innom’ (Jn 4,7), a mindenség Teremtője az ő szegény teremtményének a szeretetét kívánta. Szeretetre szomjazott … Ó, érzem, jobban, mint bármikor, hogy Jézus szomjúhozik: csak hálátlanokkal és közönyösökkel találkozik világi tanítványai között: saját tanítványai közt pedig – jaj – kevés a szív, amelyik fenntartás nélkül adja át magát neki; amelyik megérti az ő végtelen Szeretetének minden gyöngédségét.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 219-220.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.