159. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, úgy vélem, néped egyik gyermeke szebben énekel, mint te. De jól érzem, hogy te ezt tőle egyáltalán nem irigyled?
Teréz: Igen, ez így van. Ő a cirenei gyermeke, hiszen a nevét és a származását is tőle vette. Én örülök, amikor valaki nálam szebben énekel, mert a szeretet tényleg végtelen, így hát nincs miért szégyenkeznem.
Gergely: Te elragadtatott istenszerelmedben alászálltál volna a pokolra, ő viszont valóban megtette, mert az Úrnak megtetszett az ő kérlelhetetlen engedelmessége.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, tudom. Éppen ezért minden egyes szavát odaadással hallgatom, mert keresztsége nélkül fizette meg az üdvösség árát.
Gergely: És elénekled nekünk az egyik gondolatát?
Teréz: Igen, íme: „Ha elképzelhető lenne, hogy Istennek engedelmeskedve kárhozunk el, s az iránta való engedetlenség révén menekülünk meg, én akkor is az engedelmességet választanám.”
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképp kell inteni a jóakaratúakat és az irigyeket. A jóakaratúakat figyelmeztetni kell, hogy úgy örüljenek mások erényeinek, hogy ők is hasonlókat kívánjanak maguknak. Dicsérjék felebarátaik jótetteit szeretettel, és buzgón kövessék őket, nehogy a földi élet küzdőterén mások harcainak jóakaratú szurkolóiként, de semmittevő szemlélőiként a csata után jutalom nélkül maradjanak, mert nem vettek részt a harcban, és szomorúan nézzék azok győzelmi koszorúját, akiknek fáradságos munkáját tétlen bámulták. Való igaz, hogy súlyosan vétkezünk, ha nem viseltetünk szeretettel mások jó tettei iránt. De semmi hasznunk belőle, ha tőlünk telhetőén nem utánozzuk, amit szeretünk.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 148.o.)


„Különösen a jó Isten szeretetében növekedtem, szívemben eddig ismeretlen lendületet éreztem, néha valósággal elragadtatásba estem. Egyik este, azt sem tudva, hogy mondjam el Jézusnak, hogy szeretem s hogy mennyire vágyódom az után, hogy őt mindenhol szeressék és dicsőítsék, fájdalommal gondoltam arra, hogy a pokolból soha nem fakad a számára szeretet; ekkor azt mondtam a Jó Istennek, hogy azért, hogy neki örömet szerezzek, szívesen elmennék a pokol legmélyére, hogy a káromlásnak ezen a helyén is legyen valaki, aki örökké szereti őt … Tudom, hogy ilyesmi nem szolgálna dicsőségére, miután ő csak boldogságunkat óhajtja, de hogyha az ember szeret, szükségét érzi, hogy ezer csacsiságot mondjon; ha én így beszéltem, az nem azért volt, mintha az Ég nem keltene vágyat bennem, de akkor az én Egem maga a szeretet volt s úgy éreztem, mint Szent Pál, hogy semmi sem választhat el ettől az isteni céltól, amely elbűvölt engem…”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 134.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.