162. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Mint ahogy nem sodorhatom a kárhozat felé az embereket, abban a nagy igyekezetemben, hogy az üdvösséghez segítsem őket, épp úgy magam se kárhozhatok el, miközben más üdvösségéért ontják a vérem. Hiszen elsősorban mindegyikünknek önmagáról kell számot adnia Istennek.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, amit mondasz, az ott dől el, hogy Papánknak a szemébe vagy a kezébe nézel. Aki ajándék nélkül is csak szeretni akarja Istent, az már nem is tudja követelni a kincset.
Gergely: Teréz nővérem, a szeretet követelése egyben a szeretet legbiztosabb elveszítése.
Teréz: Igen, és milyen jó, hogy a szeretet szeretetet szül, ha az ember az Úr tüzében nyugodtan ül. Nem kell mást tenni, mint figyelni, hallgatni és kérdezni. Nincs is szebb annál, mint magunkat Isten előtt azzal megalázni, hogy az Ő kezének mozdulását szelíden a szemébe nézve kell megvárni.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Mint mondottuk, joggal talál süket fülekre híveinél annak a lelkipásztornak a tanítása, aki testi szükségleteikről nem gondoskodik. Ezért int aggodalmasan az első pásztor: ’Akik közületek elöljárók, azokat mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja, s egyszer majd nyilvánvaló dicsőségének részese, kérem: legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját’ (1Pét 5,1-2) A lélek vagy a test legeltetését ajánlja Péter? Kiderül abból, ahogyan folytatja: ’Viseljétek gondját, ne kényszerből, hanem önként, az Isten szándéka szerint, ne haszonlesésből, hanem buzgóságból’. E szavakkal kegyesen figyelmezteti a lelkipásztorokat, hogy szűkölködő alattvalóik szükségleteit kielégítve ne sebezzék meg magukat a nagyravágyás tőrével, felebarátaik testi szükségleteit enyhítve pedig ne éhezzék az igazság kenyerét. Pál így bátorítja a lelkipásztori gondoskodást: ’Aki övéinek, főlég háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét és rosszabb a hitetlennél’ (1Tim 5,8) E területen tehát mindig félni kell és éberen ügyelni, nehogy a külső elfoglaltságok megfojtsák a benső jó szándékot. Mint mondottuk, a világi ügyletekbe merült lelkipásztorban kihűl a lelkiek szeretete, és a külsőségekre figyelve elfelejti, hogy a lelkek kormányzását vállalta magára.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 100.o.)


„Mennyire láthatóan működött a Jó Isten abban, aki helyettese volt! … Mi lett volna belőlem, ha, mint ahogy a világiak gondolták, a közösség ’játékbabája’ lettem volna? Ahelyett talán, hogy a Mi Urunkat láttam volna feletteseimben, csak saját személyüket jelentették volna számomra és szívem, amelyet oly jól megőriztem a világban, emberi kapcsolatokat létesített volna a kolostorban … Szerencsémre megóvtak ettől a csapástól. Kétségtelenül nagyon szerettem Anyánkat, de tiszta szeretettel, mely lelkem Jegyese felé emelt …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 179.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.