163. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, a jó mindig valami, a rossz nem valami. A jó mindig épít és értéket teremt, tehát munka kell hozzá. A rossz rombol, nem alkot. A rossz sose teremt semmit, csak a meglévőt sunyin rendezgeti. A következménye csak egy értelmetlen romhalmaz, egy káosz, ilyen a sötét átok. Ehhez nem kell munka, nem kell alkotás és teremtés, csak gyilkos megtévesztés.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a másikat egy picit én is teremthetem, amikor jó szóval szeretem. Ő soha nem maga a gonosz. Az égő ház, a lángolás, a pusztulás mögött mindig ott vannak a falak, az értékek, maga a ház.
Gergely: Sokszor az a helyzet, hogy el kell fogadni a banális körülményeket. De Isten soha nem kér lehetetlent, csak annyit, hogy tényleg elhiggyük: neki nincs lehetetlen.
Teréz: Igen, az ördög viszont szándékosan elérhetetlenül magasra teszi a mércét, hogy megzavarja és nyugtalanná tegye Isten gyermekét. Aki azonban átlát a szitán, az nem fog rohanni a nagy semmi után. Azért jó a mi Urunkhoz tartozni, mert amit Ő mond, azt velünk együtt teszi meg. Soha nem fog olyan feladatot adni, amit nélküle kellene megoldani. Jézus velünk szenvedi át a megtérésünk fájdalmát!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Az ingatagokat inteni kell, hogy megfontoltan szilárdítsák meg akaratukat. Az állhatatlanság hajtásait akkor képesek lenyesni, ha előbb kitépik szívükből a könnyelműség gyökereit. Maradandó épületet csak úgy emelhetünk, ha gondoskodunk szilárd alapozásról. Ha nem irtjuk ki előbb a könnyelműségüket, nem hagynak fel ingatag felfogásukkal. Pál maga mondja, hogy nem volt könnyelmű: ’Talán könnyelmű voltam-e, hogy ezt terveztem? Vagy nálam a tervek csupán földi szándékból születnek, és nekem az igen és a nem mindegy?’ (2Kor 1,17) Mintha kifejezetten ezt mondaná: azért nem hajt ide s tova a forgandó szél, mert nem vagyok rabja a könnyelműség bűnének.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 183.o.)


„Emlékszem egy álmomra, amely körülbelül ebből az időből való s amely mélyen megragadta a fantáziámat. Egyik éjjel azt álmodtam, hogy kijöttem a házból és egyedül akartam sétálni a kertben. Mikor az oda felvezető lépcsők lábához értem, ijedten megálltam. Előttem a lugas mellett egy meszeshordó állt, s ezen a hordón két csúf ördögfióka táncolt a lábukon lévő vasalók dacára is meglepő fürgeséggel; hirtelen rám szegezték lángoló szemüket s még abban a szempillantásban, mialatt láthatóan jobban meg voltak ijedve, mint én, leugrottak a hordó aljára és elbújtak, szemben, a mosókonyhában. Látva, hogy ilyen kevéssé vitézek, tudni akartam, hogy mit csinálnak és az ablakhoz mentem. Az ördögfiókák ott voltak, az asztalokon szaladgáltak s nem tudták, mitévők legyenek, hogyan meneküljenek a tekintetem elől; néha az ablakhoz futottak, nyugtalan arccal lesték: itt vagyok-e még, s látva, hogy igen, újra kétségbeesetten szaladgálni kezdtek. – Bizonyára semmi rendkívüli nincs ebben az álomban, de mégis hiszem, hogy a Jó Isten engedte, hogy emlékezzem rá, bebizonyítva számomra, hogy a kegyelem állapotában lévő léleknek nincs mit félnie a gonosz lelkektől, gyávák azok, megfutamodhatnak egy gyermek tekintete elől is …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 40-41.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.