168. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, mondhatok egy olyan gondolatot, amitől kicsi eszed rögtön padlót fog?
Teréz: Igen, mert szeretek a földön hemperegni, ha tudok az okosakon egy jót nevetni.
Gergely: Szóval, ki akarsz engem nevetni? Akkor kezdhetsz hemperegni! Ezt figyeld: minden akadályon túl konkrét forma van. Az akadály előtt nincs konkrét forma.
Teréz: Igen, de kérlek, mondd még nemesebben, hogy a felhőkbe véshessem!
Gergely: A létélmény csak annak adatik meg, aki a végtelentől nem ijed meg. Ha a végtelenre fókuszál a véges értelem, akkor a kérdezésben a saját előfeltételét sejti meg.
Teréz: Igen, csak az úszik gyorsan, aki szépen is úszik. Értem én, hogy mindenkit tűzzel sóznak meg, de mitől ég az én, nagyorrú Gergely testvér?
Gergely: Jó. Állj meg egy pillanatra, és nézz hátra, de ne fordíts nekem hátat.
Teréz: Igen, most már értem! Aki ezt a szellemi bukfencet veled teszi meg, az biztosan megsejti az élő Istent!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Az ész is, ha éberen őrködve kormányozza a lelket, hol ezt a veszélyt győzi le diadalmasan, hol azt kerüli el elővigyázatosan: így kitartó küzdelemben a jelenvalókon is győz, és előrelátóan a további harcra is erőt nyer. Ezért mondja az Írás a mennyei haza bátor harcosairól: ’Mindnek kardja van oldalán az éjjel rémségei miatt’ (Én 3,8) Oldalunkon a kard az isteni ige hirdetése, mely kiirtja a test gonosz kívánságait. Az éj gyarlóságunk vaksága: bármilyen baj fenyeget éjszaka, nem látjuk. Kinek-kinek oldalán lóg kardja, félve az éjtől: a szentek tartván attól, amit nem látnak, mindig készen állnak a csatára. Ezért mondják a menyasszonynak: ’Orrod, mint a Libanon tornya’ (Én 7,4) Amit szemeinkkel nem látunk, illatát orrunkkal megérezzük. Orrunkkal teszünk különbséget illat és bűz között. Mi az Anyaszentegyház orra, ha nem szentjeinek előrelátó okossága? Azért nevezik a Libanon tornyának, mert annyira előrelátók, hogy bekövetkezésük előtt látják a kísértések harcát, és amikor elérkeznek, felfegyverkezve fogadják őket. Amit előre látunk, veszít erejéből: ha felkészülten fogadjuk a kardcsapást, a meglepetésre számító ellenséget meggyengítjük.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 256-257.o.)


„…az én utam csupa bizalom és szeretet; nem értem meg a lelkeket, akik félnek ettől az ennyire gyöngéd Baráttól. Néha, amikor bizonyos lelki értekezéseket olvasok, amelyekben ezernyi akadályon keresztül mutatják be a tökéletességet, körülvéve az önámítások tömegével, szegény kis lelkem hamar belefárad; bezárom a tudós könyvet, amely fejfájást okozott, és amely kiszárítja a szívem, és előveszem a Szentírást; akkor minden fénybe borul, egyetlen szó végtelen távlatokat nyit meg lelkem előtt, a tökéletesség könnyűnek látszik; látom, hogy elég beismernünk semmiségünket és gyermekként ráhagyatkoznunk a jó Isten karjaira. A nagy lelkeknek, a nagy szellemeknek hagyom a szép könyveket, amelyeket nem tudok megérteni, még kevésbé gyakorlatba ültetni; örvendek, hogy kicsi vagyok, mert csak a gyermekek, és azok, akik hasonlítanak rájuk, nyernek bebocsátást a mennyei lakomára.”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 154.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.