17. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, a családod hogyan élte át azt a napot, amikor utoljára ölelhettek téged mint vér szerinti rokonuk?
Teréz: Igen, szépen tetted föl a kérdést, mélyen és misztikusan, Gergely testvérem. De minket már régóta nem a saját vérünk kötött össze, hanem Krisztus vére. A természetfeletti hit kegyelmét megkapták a családtagjaim, enélkül úgy járhattam volna, mint Szent Borbála, akit a saját apja fejezett le.
Gergely: Szóval, nem fenyegetett téged és családodat a langyosság veszélye, ez a rút métely, amely oly sok gyermekünk lelkét megbetegítette. Döntésképtelenség, halogatás, ragaszkodás a bűnben levő örömökhöz. Jaj, soha nem szabadulnak meg, amíg indulattal el nem utasítják a sátán csábításait!
Teréz: Igen, de aki forró hévvel Urunk követésére szánja magát, attól Ő nem tagadja meg azt az elveszíthetetlen békét, ami az én osztályrészem is lett.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Inteni kell őket, hogy kedvezőbb elbírálás alá esnének, ha rá sem lépnek a jó útra, mint ha visszafordulnak. Mert ha nem nézegetnének hátrafelé, nem lennének olyan hanyagok a megkezdett jótett kivitelezésében. Hallják meg, mit mond az Írás: „Jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy azután hűtlenek lettek hozzájuk” (2Pét 2,21). Hallják meg ismét, mit mond az Írás: „Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból” (Jel 3,15-16) Meleg az, aki elhatározza magát a jóra, s véghez is viszi; hideg az, aki hozzá sem fog ahhoz, amit ki kellene viteleznie. Amint a langyoson keresztül jutunk a hidegből a melegbe, úgy a langyoson keresztül jutunk a melegből a hidegbe. Aki a hitetlenség dermesztő hidegét elhagyva úgy él, hogy a langyos után nem gyullad buzgóságában hévre, ha megmarad veszedelmes langyosságában, nem válik meleggé, hanem ismét hideggé. A langyos előtt a hideg még reményt kelt, a lehűlés után viszont már langyosat sem remélhetünk. Aki még bűnben van, attól remélhetjük, hogy megtér. De ha valaki megtérése után lesz langyos, még azt a reményt is szertefoszlatja, melyet a bűnös felől tápláltunk. Az embernek melegnek vagy hidegnek kell lennie, ha langyosan nem akar elveszni: azaz ha még nem tért meg, nyújtson reményt a megtérésre, ha pedig már megtért, erényektől buzogjon, nehogy a vágyott melegségből tunyasága miatt vesztére hideggé változzon, s mint afféle se hideget, se meleget, félredobják.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 265-266.o.)


„Megindultságomnak nem volt külső jele: miután megcsókoltam drága családom minden tagját, az én páratlan Atyám elé térdeltem, áldását kérve; erre ő maga is letérdelt és sírva áldott meg … Amint az aggastyán még élete tavaszában lévő gyermekét az Úrnak ajándékozza: ez olyan látvány volt, amely bizonyára mosolyra fakasztotta az angyalokat … Pár pillanattal később becsukódtak mögöttem a szent hajlék kapui s itt azoknak a drága nővéreknek a csókja várt, akik anyáim voltak s akik ezentúl példaképeim lesznek … Végre teljesültek vágyaim; a lelkem olyan édes és mély BÉKÉT érzett, amelyet kifejeznem lehetetlenség s ez a bensőséges béke immár 7 és fél év óta osztályrészem, a legnagyobb megpróbáltatások közepette sem hagyott el.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 176. o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.