170. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, csodálom azokat, akik nem veszik észre Urunkat, pedig csak egy karnyújtásnyira van tőlük.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, amikor észreveszem a mellettem levő embert, akkor az a mennyország.
Gergely: Könnyű a belépés Atyánk országába, mert az ajtaja akkorára van tárva, mint a leghíresebb sír szája.
Teréz: Igen, de te is tudod, hogy a mi Urunk egyetlen helyen biztosan nincs jelen.
Gergely: Az üres sírban.
Teréz: Igen, aki a feltámadt Jézus Krisztus szemébe néz, az elfelejti a saját dicsőségét, és már észre tudja venni az emberek legrejtettebb szenvedését.
Gergely: És képtelenség egyszerre két dologra gondolni, így kell a rosszat kiszorítani.
Teréz: Igen, akinek szeméből a feltámadt Úr néz a másikra, az olyan erővel vigasztal, hogy valóságos gyümölcsöskert lesz a sivatag.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Jegyezzük meg jól ezt a mondatot: ’kicsapongó lettél hírneved miatt’. Amikor a lélek megfeledkezik mennyei uráról, rögtön a maga dicsőségét kezdi keresni, s önmagának tulajdonítja mindazt a jót, amit az ajándékosztó dicsőségének előmozdítására kapott: egyre nagyobb hírnévre törekszik, s azt akarja, hogy mindenki csodálja. Hírneve miatt paráználkodik, mert elszakadva a törvényes nászágytól, dicsvágya révén a gonosz szellemeknek hódol. Ezért mondja Dávid: „’Hatalmát a fogság prédájára hagyta, dicsőségét ellenség kezére adta’ (Zsolt 77,61). Fogságba esik a hatalom és ellenség kezébe a dicsőség, amikor az ősi ellenség meghódítja az erényei miatt kevélykedő lelket.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 284.o.)


„Szeretném, ha vigaszt nyújthatnék neked, amiért hálátlanok a bűnösök és könyörgöm, vedd el azt a szabadságomat, hogy megbánthassalak s ha gyöngeségből néha elesem, tisztítsa meg mindjárt a lelkemet a te Isteni Tekinteted s égesse fel minden hibámat, úgy mint a tűz, amely mindent önmagává alakít … Köszönöm, ó én Istenem! minden kegyelmedet, különösen azt, hogy átbocsájtottál a szenvedés tűzpróbáján. Kezemben a Kereszt jogarával örömmel emelem rád tekintetemet az utolsó napon; mivel oly kegyes voltál, hogy ezt a drága Keresztet adtad osztályrészemül, remélem, hogy hasonlítani fogok hozzád és megdicsőült testemen ott ragyognak majd Szenvedésed szent sebhelyei …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 318.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.