171. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, egyszer láttam, hogy egy szemétdombon kibújt egy kis virág és hatalmas, szép napraforgóvá növekedett. Mondd meg nekem, hogy a szemétdomb vagy a virág a boldogabb?
Teréz: Igen, amelyik elfeledi a másikért saját szépségét. Lehet, valaki az emberek szemében egy nagy szemét, és mégis őt szemeli ki az Úr, hogy felélessze a szerelmét.
Gergely: Én pásztor voltam, nem kertész, nem tudtam, mi fán terem az ültetés, és időnként le kellett vágnom a bárányok szőrét.
Teréz: Igen, értelek. Te még az aranyszőrű bárányt is megnyírtad?
Gergely: Persze, mert különben mindenki hozzáragadt volna, és ez bizony nem mese dolga. Némelyik bárány pedig azt kutatta, hogyan lehetne puhább a gyapja. Idegen szőr beültetésén fáradozott, ezért én direkt a szeme előtt fentem az ollót.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, a másik szőre mindig simább, de az éles kés egyaránt gyógyít birkát meg libát.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Hiába végzi el mindezt gondosan a lelkipásztor, ha buzgó igyekezettel nem kel ki egyesek bűnei ellen, nem remélhet örök bűnbocsánatot a maga számára. Ezért helyénvaló, hogy a szent szöveg hozzáfűzi: ’Végy egy vasserpenyőt és vasfalként tedd magad és a város közé’. A serpenyő a lélek tüze, a vas a kemény dorgálás. Mi hevíti jobban a tanító lelkét az Isten iránti buzgalomnál? Pált is e serpenyő tüze égette, ezért mondta: ’Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?’ (2Kor 11,29) Az, akit Isten iránti buzgalom hevít, erős őrizettel védi magát, nehogy hanyagsága miatt elkárhozzék, ezért jogosan mondja az Írás: ’tedd azt vasfalként magad és a város közé’. A vasserpenyő vasfalként áll a próféta és a város közé: amikor a lelkipásztor lángoló lelkesedése feléleszti a buzgóságot hallgatóiban, ezzel erős bástyát épít maga és hívei közé, nehogy egy napon megbosszulja az Úr, ha most nem elég szigorúan bünteti a bűnt. E tárgyban tudni kell azt is, hogy amikor a tanító erősen megszid valakit, gyakran nehéz visszatartani bizonyos szavakat, melyeket nem szabadott volna mondani.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 112-113. o.)


„Mikor a kertész úgy gondoz egy gyümölcsöt, hogy az már idénye előtt megérjen, nem azért teszi, hogy a fán hagyja, hanem, hogy fényesen terített asztalon kínálhassa. Hasonló szándékkal pazarolta Jézus kegyelmeit apró kis virágjára … Ő, aki halandó életében örömujjongva így kiáltott: ’Légy áldott Atyám, hogy elrejtetted ezeket a dolgokat a bölcsek és okosak elől és kinyilatkoztattad a legkisebbeknek’ (Mt 11,25) akarta, hogy irgalma nyilvánvalóvá legyen bennem; mivel kicsi és gyenge voltam, lehajolt hozzám és titkon megtanított arra, hogy mi az ő szeretete.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 125.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.