172. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, mi a véleményed az orvosokról? Megtudhatom a gondolatod?
Teréz: Igen, ugyanaz, mint a lódarazsakról.
Gergely: Nahát! Mit sütsz ki nekünk megint?
Teréz: Igen, a lódarázs kedvenc csalija annak a horgásznak, aki nagy halra vadászgat.
Gergely: Ló, hal, darázs, horgász és vadász? Megfújjak a füled mellett egy mennyei trombitát?
Teréz: Igen, nyugodtan, de előbb hadd válaszoljak. Tehát én úgy nézek az orvosokra, hogy ők az isteni Sebész kezében a szike, mert velük Ő maga gyógyítja a picinyeinket.
Gergely: Ezek után most már elárulhatom neked, hogy én lódarázs is szívesen lettem volna, hogy a nagy Horgász általam a legszebb halat megfogja.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, néha úgy is beszélsz, hogy azt nem érti se ló, se darázs, csak aki hozzád hasonló darázs.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Nincs semmi csodálatos abban, hogy a lélek orvosainak ilyen körültekintően kell eljárniuk, hiszen ugyanilyen gondosan figyelnek meg mindent azok, akik nem a lelket, hanem a testet gyógyítják. Előfordul, hogy a gyenge alkatú ember nagy betegségbe esik, melyet csak erős orvosságokkal lehet gyógyítani, de a gyenge test nem viseli el az erős orvosságot. Az orvos tehát arra törekszik, hogy a betegséget is megszüntesse, és a gyenge testet se gyengítse, nehogy a kórral együtt az élet is megszűnjön. Okos körültekintéssel rendeli meg tehát a gyógyszert, hogy a betegségnek is és a gyengeségnek is egyszersmind elejét vegye. Ha egyazon testi orvossággal többféle hatást előidézhetünk — hiszen csak akkor érdemli meg a gyógyszer nevet, ha úgy segít a bajon, hogy a szenvedő embernek is használ —, miért ne befolyásolhatnánk még hatékonyabban egyazon tanítás lelki orvosságával a lélek különböző finom és láthatatlan betegségeit?”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 274.o.)


„’Aki mindent elhagy, hogy kövessen engem, százannyit kap ezen a világon és az örök életet az eljövendő világban.’ Jézusnak ezek a szavai már be is teljesedtek az ön számára, mivel ön azt mondja: ’Boldogan indulok’. Megértem, hogy ennek az örömnek egészen lelkinek kell lennie: lehetetlen elhagyni apát, anyát, és hazát anélkül, hogy át ne érezzük az elválás minden szívettépő fájdalmát… Ó, Testvérem, önnel szenvedek, önnel ajánlom fel nagy áldozatát, és könyörgök Jézushoz, árassza el bőséges vigasztalásával kedves szüleit, várva a mennyei egyesülést, ahol látni fogjuk őket, hogy örvendeznek az ön dicsőségének, amely mindörökre felszárítja könnyeiket, örömmel tölti el őket a boldog örökkévalóságon át.”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 113-114.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.