175. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Nézzük meg a zseniket és az őrülteket, a szenteket és a bűnösöket! Teréz nővérem, velem tartasz?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, ha bátoríthatlak a barátságommal.
Gergely: Aki veled barátkozik, az biztosan felbátorodik, mert minden mozdulatod mennyei szenvedélytől lángol!
Teréz: Igen, köszönöm, hogy begyújtottál, amikor védő kezet nyújtottál. Szóval, szerintem a zseni és az őrült abban hasonlít egymásra, hogy mindkettőnek olyan csodálatos eszméje van, ami meghaladja a korát, ezért még nem értik.
Gergely: Olyan fennkölten beszéltél, mint én…
Teréz: Igen, mert Krisztusban egyek vagyunk, ezért felcserélhető minden tulajdonságunk. Úgy, mint Krisztus istenségének és emberségének vonásai, és mint Krisztus és az Ő Egyházának tulajdonságai.
Gergely: De nem a természetük.
Teréz: Igen, más a természet és más a tulajdonság, mint a víz és a pohár, de egy a szeretetvonzás, amiben növekszik az Istenre szomjazás. Jó, ha már én elmondtam a hasonlóságot, mondd te a különbséget!
Gergely: A zseni azért alkot forradalmi eszmét, mert a környezetét kívánja szolgálni, az őrült pedig mindig önmagával foglalatoskodik, mert imádja a saját rögeszméjét. Te pedig, Teréz nővérem, beszélj a szentekről és a bűnösökről, ez úgyis hozzád illő!
Teréz: Igen, a szentnek és a bűnösnek egyaránt van bűne, ami miatt a pokolra kerülhet. Nem a bűn mértéke, hanem a bizalom ereje tesz különbséget az emberek között. A szent az igazi ember, mert a bizalma mély, mint a tenger. Gondolj Dávidra, aki szinte mindenféle bűnt elkövetett, mégis szentté lett. Az Úr meg tudta menteni, mert a bizalmával tanulta meg, mit jelent embernek lenni.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Más dolog bűneinkért irgalmasságot gyakorolni, és megint más bűnözni azért, hogy irgalmasságot gyakorolhassunk: ezt már nem lehet irgalmasságnak nevezni, mert mérges gyökér keserű hajtásán nem terem édes gyümölcs. Ezért rosszallja az Úr még az áldozatokat is, amikor a próféta szavával ezt mondja: ’Mert én, az Úr, szeretem az igazságot. Az égő áldozatban is gyűlölöm az igazságtalan szerzeményt’ (Iz 61,8) Továbbá: ’A gonosz áldozatai utálatosak, főképp, hogyha gonosz tettért viszik.’ (Péld 21,27) Ezek az emberek gyakran a szegényektől rabolják el azt, amit Istennek ajándékoznak. Hogy milyen szigorúan elutasítja őket az Úr, bizonyítja, amit a bölcs mond: ’Mint aki fiút áldoz az apja szeme láttára, olyan az, aki szegénynek vagyonából áldoz.’ (Sir 34,20) Van-e iszonyúbb dolog annál, mint amikor a fiú meghal apja szeme láttára? Az mutatja, hogy mekkora haraggal fogadja az Úr az ilyen áldozatot, hogy haragját a fiától megfosztott apa fájdalmához hasonlítja.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 200-201.o.)


„Annyit ismételgették előttem, hogy bátor vagyok és ez oly kis mértékben igaz, hogy azt mondtam magamban: Végül is nem kell meghazudtolni az egész világot! És megpróbáltam a kegyelem segítségével megszerezni ezt a bátorságot. Úgy tettem, mint az a harcos, aki hallja, hogy gratulálnak neki bátorságához, jóllehet nagyon jól tudja, hogy gyáva. Végül is szégyenkezik a sok dicséret miatt, és szeretné azokat kiérdemelni.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 16.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.