177. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Én nem vagyok te, elhiszed nekem?
Teréz: Igen, mert te vagy az egészségesebb, hiszen aki ilyet kérdez, és mégis üdvözült, arról senki se állíthatja, hogy megkergült.
Gergely: Amíg hallgattalak, kicsit megszédültem, mert képzeletemben a gyermekeink közé ültem. Még jó, hogy mindegyikük nem ismeri a beszélgetésünket, mert a végén még eltanulják a tökéletlen kérdéseinket.
Teréz: Igen, de melyiket, Gergely testvérem?
Gergely: Azt, hogy mit művelsz itt a mennyben, Teréz nővérem?
Teréz: Igen, ezt már hallottam valahol a földön is... Erre én azt felelem, hogy épp itt emészt a szenvedély a Seregek Uráért!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképpen kell figyelmeztetni az egészségeseket és a betegeket. Az egészségeseket arra kell inteni, hogy testi egészségüket állítsák lelki üdvösségük szolgálatába, nehogy megártson nekik az egészség, mert rosszra használják, és annál súlyosabb büntetést érdemeljenek később, minél jobban visszaélnek most Isten nagylelkű adományával.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 156.o.)


„Nem csak akkor érzek igen élénk örömet, amikor úgy találják, hogy tökéletlen vagyok, de mindenekelőtt akkor, amikor magam is annak érzem magam. Ez felülmúl minden dicséretet, ami csak bosszantásomra szolgál.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 78-79.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.