178. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, józan ésszel lehetünk-e hálátlanok a csapásokért, ha az az ember sem távozott ebből a világból kínok nélkül, aki bűntelenül élt közöttünk?
Teréz: Igen, ha a józan ész nem több, mint hitetlenség. Sokszor a gyermekeink tudatlanok és türelmetlenek.
Gergely: És lehet, hogy soha nem tudják meg, hogy csak még egyet kellett volna zörgetniük és az ajtó kinyílt volna nekik…
Teréz: Igen, Gergely testvérem, de aki elhiszi, hogy a barátja áll az ajtó túloldalán, az szívesen vár, amíg el nem jön a bebocsátás, ezért nem érheti őt igazi csapás.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Józan ésszel lehetünk-e hálátlanok a csapásokért, ha az az ember sem távozott ebből a világból kínok nélkül, aki bűntelenül élt közöttünk?”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 161.o.)


„Hogyan szerette Jézus tanítványait és miért szerette őket? Ó, természet-adta tulajdonságaik nem vonzhatták őt, Közte és köztük véghetetlen távolság volt. Ő volt a tudás, az Örök Bölcsesség, azok pedig szegény bűnösök, tudatlanok, – eltelve földi gondolatokkal. Ennek ellenére Jézus barátainak, testvéreinek nevezi őket. Azt akarja, hogy majd Vele együtt uralkodjanak Atyjának birodalmában, s hogy kitárhassa előttük ezt a birodalmat, meg akar halni egy keresztfán, mert Ő mondotta: ’Senkinek sincsen nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja azokért, akiket szeret.’”
(Jn 15,13) (Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 263.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.