179. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, hogyan lehet megmenteni az irigy embert?
Teréz: Igen, az irigység súlyos métely, de legyőzheti, akiben nincs kétely, hogy a testvére hozzá hasonlóan értékes. A vérembe került ez a felismerésem.
Gergely: Ezek szerint téged is kényszerített a Megfeszített, hogy az embereket személyként tiszteld?
Teréz: Igen, az isteni Szerelmes néha meglegyinti felettünk szigorú ostorát, hogy ledöntsön bennünk egy-két bálványt. Gergely testvérem, a világegyetem szerkezetében helye van az ellenségnek, mert nélküle nem növekedhetek Isten szeretetében.
Gergely: De ki az ellenségem?
Teréz: Igen, mindig az épp jelenlevő másik ember, akitől a bűne miatt félsz, akire haragszol, mert halálba, halálába ránt, aki megöl téged, mert a tekintetével bevon a bűvkörébe, a bűn körébe, ahol megsemmisülsz. És mégis, ha kitartasz a világegyetem legfőbb törvényében, akkor ez a pusztulásod lesz a te szép megváltásod. Így érik, születik és üti át a jelen falát a megváltás.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„El kell magyarázni az irigyeknek, hogy ha hagyják, hogy ez a méreg marja őket belülről, azt a jót is elvesztik, amit látszatra bírnak, írva van: ’a nyugodt kedélyesség élteti a testet, a szenvedély olyan, mint a csontszú’ (Péld 14,30) Mi mást jelent a test, mint a gyarló és gyenge tetteket? A csont pedig mi egyebet, ha nem az erőteljes tetteket? Sokszor megtörténik, hogy az ártatlan szívűek gyengének bizonyulnak tetteikben, azokat viszont, akik az emberek szeme előtt nagyszerű tetteket visznek végbe, belül a mások elleni irigység rothasztja.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 150-151.o.)


„Te tudod, ó én Istenem, hogy sohasem kívántam mást, mint Téged szeretni, nem törekszem más dicsőségre. A te szereteted elém jött már gyermekkoromban, velem együtt nőtt és most olyan határtalan mélység, amilyent felmérnem lehetetlen. A szeretet vonzza a szeretetet, az enyém is szárnyal feléd, én Jézusom, szeretné betölteni az őt vonzó mélységet, de jaj! még akkora sincs, mint a harmatcsepp, amely belevész a tenger vizébe … Hogy úgy szeresselek, mint ahogyan te szeretsz engem, ahhoz a te szeretetedet kell kölcsönvennem, csak így találok nyugalmat. Ó, én Jézusom, lehet, hogy ez csak illúzió, de azt hiszem, nem halmozhatsz el több szeretettel egy lelket, mint amennyivel az enyémet elhalmoztad; ezért merem kérni tőled, hogy ’úgy szeresd, akiket nekem adtál, mint ahogy engem szerettél.’
(Jn 17,23)” (Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 134.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.