18. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, énekedet hallgatva az lett a meggyőződésem, hogy te azért követtél el olyan kevés bűnt, mert átélted annak tudatát, hogy minden bűnt ténylegesen elkövethettél volna.
Teréz: Igen, ó, nem akartam magam mentegetni. Sőt, azt mondom most, hogy épp azért nyúlt végtelenbe a bizalmam, mert tudtam, hogy valóban kárhozottként átkoznám Istent, ha az Ő irgalma elém nem siet. Hajszálon függött az üdvösségem, mégse rettegve menekültem az Urak Urához, hanem játszva gurultam égi Anyám Jézuskájához. És gurulok most is örökké, mint egy drága kicsi mustármag…!
Gergely: Figyelj csak, nézz oda a földi csatatérre! Azt látom, hogy sok paptestvérünk éppen ebben a pillanatban ádáz harcot vív a tisztátalan lelkek ellen! Csak akkor győzhetnek a mieink, ha vállvetve küzdenek, és elültetik a paptestvéri, őszinte barátság magjait. Akkor majd a tisztaság gyümölcseit fogják aratni!
Teréz: Igen, ebben én is biztos vagyok! Gergely testvérem, ahogyan te győztél, úgy vezesd most is diadalra picinyeinket!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Jól mondja neki Salamon: „Aki a szélhez igazodik, az sohasem vet, s aki a felhőket lesi, nem arat” (Préd 11,4). Mi más lenne a szél, ha nem a tisztátalan lelkek okozta kísértés? Mi a széltől kergetett felleg, ha nem a gonosz emberek ellenkezése? Szelek kergetik a fellegeket, azaz tisztátalan lelkek izgatják a gonoszokat. Aki a szelet figyeli, nem vet, s aki a felhőket nézi, nem arat, mert a tisztátalan lelkek kísértéseitől, vagy a gonosz emberek üldözésétől félve a jelenben nem veti el a jócselekedetek magvát és a jövőben nem aratja le a jutalom kévéit.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 172.o.)


„Ha minden létező bűnt elkövettem volna,
Mégis megmaradna bizalmam,
Mert jól tudom, hogy tenger bűnöm annyi neked,
Mint egyetlen csepp víz egy izzó tűzhelyen,
Mint egyetlen csepp víz egy izzó tűzhelyen.

Kell egy szív nekem, mely az irgalomtól lángol,
Ki támaszom marad, ki nem vár viszonzást,
Ki látja minden gyengeségem, mégis szeret,
Ki éjjel és nappal velem van szüntelen,
Ki éjjel és nappal velem van szüntelen.

Nem találhattam egyetlen olyan teremtményt,
Ki ennyire szeret, és nem hal meg soha,
Oly Isten Ő, ki felveszi természetem,
Testvérem lett nekem, ki értem szenvedett,
Testvérem lett nekem, ki értem szenvedett.

Azt is jól tudom, hogy minden érdemünk
Értéktelen Neked, és mind semmiség,
Mert áldozatunk úgy nyeri el tetszésedet,
Ha mind belévetem szívedbe, Istenem,
Ha mind belévetem szívedbe, Istenem.

Villámlott fenn az Ég, mikor törvényt adtál,
De bűntelen teremtményt a földön nem találtál,
Jézusom, én szent szívedben rejtőzöm el,
Erényem csak te vagy, nem félek sohasem,
Erényem csak te vagy, nem félek sohasem.”

(Kis Szent Teréz, Versek)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.