180. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, a türelmetlenség mindkét fajtája ostobaság. Elképzelésem megvalósulását várni azért az, mert sosem fog pontosan úgy megtörténni, ahogy szeretném. Isten akaratának megvalósulását várni pedig azért az, mert az mindig tökéletesen most megvalósul. A jelenben várni elvárás nélkül, csak úgy – ez az igazi böjt. De úgy látom, te megint valami csodaszép dolgon álmodozol, mert a tanításom közben ásítozol…
Teréz: Igen, eszembe jutattad a múltamat. Minden, ami velem történt, szükséges volt, hogy azzá legyek, aki most vagyok. És amit elértem, azt most mindenkinek odaadom: a bölcs nyugalom az igazi hatalom. Ekkor már a szívem fölötti győzelmet nem is kell kifelé mutatnom. Gergely testvérem, mondd, miért létezel, hiszen a léted Isten előtt olyan, mint a semmi? Ahogy a Pálra mért botütések száma szerinti zsoltár énekli…
Gergely: Az Atyának csak a Fiára van szüksége, nélküle nem lehetne Atya. Az én létem nem szükségszerű, mégis úgy kívánta a mennyei Derű, hogy létezzek. Ez ilyen egyszerű. Igaz, hogy semmit se adhatok hozzá Isten dicsőségéhez, de létem egy pici okot legalább ad Isten örök nevetéséhez. És te miért létezel, aki mindig figyelmet éhezel?
Teréz: Igen, a Szeretet kívánja a létem, hogy örökké az Ő irgalmából éljek!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Ha az önmegtartóztatók gondolataiba nem férkőzne kevélység, Pál nem mondaná: ’Aki nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik.’ (Róm 14,3) Másokhoz intézve szavait így beszél azokról, akik erényes böjtöléssel kérkednek: ’Csak emberi parancsok és tanítások, melyek a bölcsesség látszatát keltik az önkényes vallási gyakorlatokkal, az alázatoskodással és az önsanyargatással, de valójában nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak’ (Kol 2,23). Jegyezzük meg, hogy a nagyszerű prédikátor a tettetett alázatot a babonával társítja: amikor önsanyargatásával a kelléténél jobban megtöri testét az ember, kívül alázatosnak látszik, belül azonban éppen alázatossága miatt súlyos kevélységbe esik. Ha az erénynek tartott böjtölés nem töltené el hiúsággal, a beképzelt farizeus nem számítaná legnagyobb érdemei közé, hogy ’kétszer böjtölök hetenként’ (Lk 18,12).”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 186-187.o.)


„Ó, Anyám, micsoda nyugtalanságoktól szabadulunk meg, mikor letesszük az engedelmesség fogadalmát! Milyen boldogok az egyszerű szerzetesek! Miután egyetlen iránytűjük az elöljárójuk akarata, mindig bizonyosak lehetnek afelől, hogy az igaz úton haladnak, nem kell félniök, hogy tévednek, még akkor sem, ha bizonyosak benne, hogy fölötteseik tévednek. De ha az ember nem nézi többé a csalhatatlan iránytűt, ha letér arról az útról, amelyre az mutat, olyan ürüggyel, hogy Isten akaratát követi, Istenét, aki nem jól világosította meg azokat, akik ennek ellenére is helyettesei, máris eltévedt a lélek a sivár utakon, ahol rövidesen nélkülözni fogja a kegyelmek forrásvizét is.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 260.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.