181. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, te költő vagy, nem kő. Te nő vagy, nem föld.
Teréz: Igen, de szeretnék anyaföld lenni azoknak, akik a világban súlyos terhek közt dolgoznak.
Gergely: Ez szép. Az anyaföld nem a lét középpontja, hanem Isten és a semmi határfala. Kész vagy hadszíntérré válni?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, mert szeretem a gyermekeinket. Beállok két valóság, Isten és a felebarátom közé. Ennyiben középpont vagyok a semmi szélén, hiszen az egyiknek közvetítem a másik szeretetét.
Gergely: Hogyan?
Teréz: Igen, úgy, hogy a közvetítésem már az én szeretetem ebben a végtelen szeretetáramlásban. Nem én vagyok a lét középpontja, hanem Jézus Szíve minden szív királya és középpontja.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„A ’szentély kövei’ alatt azonban érthetjük azokat a köveket is, melyből felépül a szentély. Ezek akkor hevernek szétszórva az utcasarkokon, ha a szent rendek tagjai lelkileg vonzódnak a földi dolgokhoz, holott hivatalukban a szentség pilléreinek látszottak. A világi ügyeket néha könyörületből el kell viselni, de soha nem szabad kedvvel keresni, mert a földi dolgok megterhelik azok lelkét, akik szeretik őket és súlyukkal az égből a mélybe rántják le.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 99-100.o.)


„Miután még meglátogattuk Pisát és Genovát, visszatértünk Franciaországba. Az útvonalon nagyszerű volt a kilátás, hol a tenger mentén haladtunk, s a vonat oly közel volt hozzá, hogy úgy tetszett: a hullámok elérnek bennünket (ezt a látványosságot a vihar okozta, este volt, ami a jelenetet még impozánsabbá tette), hol érett gyümölcsű narancsfákkal, könnyűlevelű zöld olajfákkal, kecses pálmákkal borított síkságot láttunk … láttuk, amint napnyugtakor a sok kis tengeri kikötőben kigyullad a lámpák raja, mialatt az Égen az első csillagok ragyognak … Ó, mennyi költészet töltötte be a lelkemet annak láttán, amit most életemben először és utoljára néztem! … Sajnálkozás nélkül láttam tovatűnni, a szívem más nagyszerűségekre törekedett; eleget szemlélte már a föld szépségeit, az Ég szépsége volt vágyainak a célja, s hogy ezt odaadhassam a lelkeknek, fogoly akartam lenni! … Mielőtt megnyílnának előttem annak az áldott börtönnek a kapui, amely után sóhajtozom, még harcolnom és szenvednem kell.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 169-170.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.