19. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Hazaérkeztünk. Itthon vagyunk a mennyben, mert amit a világ őrültségnek tartott, abban mi szilárdan hittünk. Nem kíméltük magunkat a lelkekért vívott küzdelemben, és mindig tudtuk, hogy a harcból nincs elbocsátás.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, az élet csak akkor igazán értelmes, ha önmagunkat adjuk teljesen, akár még viszonzás nélkül is. Persze, a mi isteni Mesterünk nagylelkűen megelőzött minket. Az Ő szeretete, az Ő áldozata lekötelezett minket, hogy vérünket is odaadjuk az Ő véréért cserébe... Halálára nincs jobb válaszunk, mint a saját halálunk.
Gergely: A világ haldokolva szenved a gyöngeség völgyében, Teréz nővérem. Gyermekeink is oly sokszor fecsérlik idejüket olyan dolgok imádására, amik tönkreteszik azt a képességüket, hogy meghallják az igét. Zajt zabálnak, ezért hitetlenséget hánynak.
Teréz: Igen, de én mégis remélem, hogy felkapaszkodnak a hegy fokára, ide mellénk. Segítsünk nekik, hogy rátaláljanak arra a szűk ösvényre, ahol már csak az marad az ember egyetlen vágya, hogy ő legyen a Mester élő képmása.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Ki is vagyok hát én, milyen őr, aki nem állok a hegy fokán, hanem időmet fecsérlem a gyöngeség völgyében? Az emberiség teremtő és megváltó Istene azonban elég hatalmas ahhoz, hogy megadja nekem, méltatlannak a példás életmódot és az igehirdetés hatékonyságát. Hiszen én Krisztus szeretetéből magamat sem kímélem, csakhogy őt dicsérhessem.”
(Nagy Szent Gergely pápának Ezekiel könyvéről mondott szentbeszédeiből, Az imaórák liturgiája, IV. kötet, 1193.o.)


„Igen, megvan a reményem, hogy az apostoli munkában eltöltött hosszú évek után, miután Jézusnak szeretetet adott szeretetért, életet életért, ön vért is fog adni vérért… (…) Az igazat megvallva, a világ őrültségnek tartaná az ilyen jókívánságokat, de számunkra már nem él a világ, és „a mi hazánk már a mennyben van” (Fil 3,20); az az egyetlen vágyunk, hogy imádandó Mesterünkre hasonlítsunk, akit a világ nem akart elismerni, mert kiüresítette önmagát, a szolgai természet alakját vette föl. (vö. Fil 2,7)”
(Kis Szent Teréz, Levelek paptestvéreimhez, 125.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.