190. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, melyikünk szereti Istent jobban?
Teréz: Igen, ha ez a kérdés csak egyszer is elhangzana a pokolban, akkor az ördög biztos egyedül maradna abban a csúf bugyorban.
Gergely: És mért nem hangzik ott el?
Teréz: Igen, azért, mert a pokol épp az a hely, ahonnan ez a sóhaj már soha nem száll fel.
Gergely: És szeretheti-e Istent az, aki egy embernek se adta át magát teljesen a szeretetben?
Teréz: Nem, Gergely testvérem.
Gergely: Most megleptél, de köszönöm, hogy nem rettegtél meglépni ezt a lépést. És van megoldás?
Teréz: Igen, ezért létezik Szűz Mária. Egyedül ő tudott megértő tekintetet adni a kereszten haldokló Jézusnak, amikor a Szerelmünk már senkitől sem kapott emberi szeretetet. Aki a Jézust néző Máriát oldalról megpillantja, abban fellobbanhat az emberekért égő istenszeretet lángja. Más esélye nincs azoknak, akik szeretni nem tudnak.
Gergely: Tehát Mária szereti Istent a legjobban.
Teréz: Igen, és aki nem képes az embereket szeretni, de Istent mégis kívánja szeretni, az a lelkének szakadékát Máriával át tudja repülni, és az elérhetetlen emberszeretet vágyát biztosan el fogja nyerni.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Ha becsvágyóan többre vágynak, vagy meg akarják tartani, amit megszereztek, hallják meg az Írás szavait: ’Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?’ (Mt 16,26) Mintha nyíltan ezt mondaná az Igazság: mit használ az embernek, ha sajátjának mondhatja mindazt, ami rajta kívül van, miközben az egyetlen lényeges dolgot, önmagát elveszti? Gyorsabban gyógyíthatjuk az erőszakos emberek rabló kapzsiságát, ha intő szavainkkal feltárjuk előttük a jelen élet mulandóságát; vagy ha emlékeztetjük őket azoknak az embereknek a történetére, akik sokáig kínlódtak, csakhogy gazdagok legyenek, de gazdagságukat nem élvezhették sokáig, mert amit apránkint felhalmoztak gonoszságukkal, azt egyszerre elragadta tőlük a hirtelen halál. Orvul szerzett javaikat itt hagyták; bűneik terhét magukkal vitték az ítéletre. Ha meghallják ezeknek az embereknek a történetét, akiket maguk is elítélnek szavaikkal, magukba szállnak és szégyellni fogják példájukat utánozni.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 196.o.)


„A Jó Istennek egészen különös kegyelme kellett ahhoz, hogy nagy félénkségemet le tudjam győzni … Az is igaz, hogy ’A szeretet számára semmi sem lehetetlen, mert úgy gondolja, hogy neki minden lehetséges és minden meg van engedve’. (Krisztus követése) Valóban, egyedül Jézus szeretete győzethette le velem ezeket a nehézségeket s azokat, amik még ezután jöttek, mert úgy tetszett Neki, hogy hivatásomért igen nagy megpróbáltatásokkal fizettessen velem … Ma, mikor a Kármel magányát élvezem (megpihenve annak árnyékában, akit oly forrón kívántam – Én 2,3) úgy találom, hogy boldogságomat igen olcsón vettem s kész volnék sokkal nagyobb fájdalmakat is elviselni azért, hogy megszerezzem, ha még nem volna az enyém!”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 137-138.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.