191. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, miért létezünk?
Teréz: Igen, azért, hogy beszélgessünk. Istent csak egy dolog érdekel: a kapcsolat. Ennek pedig két oldala van: Isten és az ember kapcsolata, valamint az emberek egymás közti kapcsolata. Tehát a kapcsolat van a rejtett középpontban.
Gergely: Miért rejtett?
Teréz: Igen, azért, amiért az Atya és a Fiú kapcsolata nagy titok, akinek a neve: Vigasztaló!
Gergely: Én ezt úgy értettem meg, hogy láttam, Jézus nem szigeteket épít, hanem hidakat! És a beszélgetésekben hidak épülhetnek, amelyek által a személyek szentéllyé szépülhetnek. A beszélgetésből fakad a legszebb egyesülés és megszületik az új teremtmény.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, most hadd kérdezzelek! Mi ez az új teremtmény?
Gergely: A hit! Ez az a teremtmény, ami által megnyílik az új létezés.
Teréz: Igen, a természetfölötti életet kiolvashatom a másik szeméből, amikor a Szentlélekben beszélgetve együtt emelkedünk fel a bűnünkből.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Teljes álomba merülni annyit jelent, hogy a ránk bízottak cselekedeteit nem ismerjük és nem is javítjuk ki. Nem egészen aludni, csak szunyókálni annyi, hogy ismerjük a hibákat, de lustaságból nem javítjuk ki. A szunyókáló szem rövid idő előtt teljesen álomra csukódik, mert ha az elöljáró nem javítja ki a hibát, melyről tudomása van, hanyagsága oda vezet, hogy nemsokára már azt sem fogja tudni, mikor követnek el bűnt alattvalói.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 131. o.)


„Ha játszani nem is tudtam, olvasni nagyon szerettem, valóságos könyvmoly voltam; szerencsémre földi angyalok vezettek s olyan könyveket válogattak össze a számomra, amelyek szórakozásul is szolgáltak s a szívemet-lelkemet is táplálták. Mindig csak egy meghatározott időben olvashattam, s így nagy áldozatokra nyílt alkalmam, mert gyakran a leglebilincselőbb résznél kellett abbahagynom az olvasást … Ez az olvasás iránti vonzalom egészen Kármelbe-lépésemig tartott. Se szeri, se száma a könyveknek, melyek a kezemen átmentek, de a jó Isten soha meg nem engedte, hogy csak egyetlen olyant is olvassak, ami ártalmamra szolgálhatott volna.”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 84-85.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.