193. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Teréz nővérem, az Egyház azért van, hogy helyes mederbe terelje az Isten iránti szeretetünket. Az Egyház azért aláz meg minket, hogy ne higgyük azt, hogy szeretetünkkel fölébe nőhetünk Isten szeretetének.
Teréz: Igen, Gergely testvérem, ha valaki úgy akarja szeretni Papát, ahogy Papa szereti őt, annak meg kell tanulnia az alázatot.
Gergely: Ez az alázat egészen más, mint a kevély ember csere-bere szeretete. A kevély csak arra tekint, hogy úgy szeressen éppen, ahogy őt szeretik a teremtmények. Ez a mérce azonban hamis.
Teréz: Igen, való igaz, hogy nem az a cél, hogy éppen úgy szeressük Papát, ahogy Ő szeret minket, hiszen Ő maga a Szeretet, az ember csak erre válaszoló szeretet lehet. Ez akár tökéletessé is nőhet, de mégse azonos Ővele, hanem tiszta tükörképe Isten szeretetének.
Gergely: Tehát úgy kell szeretnünk Istent, ahogyan az embernek szeretnie kell Istent.
Teréz: Igen, ez pedig a viszontszeretet, amely nem más, mint rácsodálkozó elfogadása Papánk szeretetének. Ekkor új szívet kapunk, hogy minden létezővel egységben daloljunk!
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Figyelmeztessük a civakodókat, hogy ha már fülüket bedugaszolják az égi parancsok előtt, legalább lelki szemüket nyissák ki, és vegyék észre, hogyan viselkednek a legegyszerűbb teremtmények: az azonos fajtájú madarak elválaszthatatlanul repkednek egymás társaságában, az oktalan állatok nyájban legelésznek. Mert ha jól megfigyeljük, az oktalan barmok egyetértése is megmutatja, mekkora bűn az ésszel megáldott lények egyenetlenkedése: szántszándékkal elvesztegetni azt, amit az állatok ösztönösen megtartanak.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 204.o.)


„Nem vetem meg a mély gondolatokat, amelyek táplálják a lelket és egyesítik Istennel, de már régen megértettem, hogy nem kell reájuk támaszkodni s úgy tenni, mintha a tökéletesség abban állna, hogy sok ismeretet fogadjunk magunkba. A legszebb gondolatok sem érnek semmit tettek nélkül, igaz, hogy a többiek sok hasznát vehetik ezeknek, ha alázatosak és kifejezik hálájukat a jó Isten iránt, amiért megengedi nekik, hogy osztozzanak egy olyan lélek lakomájában, melyet Ő kedve szerint gazdagít kegyelmével; de ha ez a lélek tetszeleg szép gondolataiban s a farizeus imáját mondja, hasonlóvá válik egy olyan valakihez, aki éhenvész a gazdagon terített asztalnál, mialatt összes meghívottja bőségesen táplálkozik s néha irigy pillantást vet arra, aki ennyi jónak a birtokosa. Ó, mennyire egyes-egyedül csak a Jó Isten ismeri a szívek mélyét … milyen kurták a teremtmények gondolatai! …”
(Kis Szent Teréz, Önéletrajz, 278.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.