194. rész

Fiktív dialógus - Cseh Péter Mihály

Gergely: Atyánk kedves gyermekei! Szeretettel vesszük, ha velünk együtt osztoztok beszélgetésünk örömében!
Teréz: Most jól füleljetek!
Gergely: Nagyon szeretjük Istent, ezért nem lehet, hogy akit ennyire szeretünk, ne létezzék, igaz, Teréz nővérem?
Teréz: Igen, Gergely testvérem, amit most mondtál, azért vért izzadtál.
Gergely: De az is igaz, hogy ha valaki nem is gyűlöli a sátánt, attól még az több, mint egy nem létező ábránd.
Teréz: Igen, de micsoda különbség van a szentek közössége és a gonoszok serege között! A gonosz lelkek egymást is gyűlölik, és csak félelemből szolgálják a sátánt, ezért legvégül nem marad más kapocs köztük, csak az önpusztítás.
Gergely: Nővérem, most menjünk dicsérni Őt!
Teréz: Igen, az lesz a legjobb, ha engedelmeskedek neked, testvérem!


A következő idézetek inspirálták a fenti dialógust

„Másképp kell inteni a viszálykeltőket és a békéltetőket. A viszálykeltőket figyelmeztetni kell: gondolják meg, kinek is a követői ők. A tiszta búza közé konkolyt hintő pártütő angyalról szólnak ezek a szavak: ’Ellenséges ember műve’ (Mt 13,28) Arról, akinek ő a vezére, ezt mondja Salamon: ’Egy semmirekellő, igen, egy csirkefogó közelít. Hamisság van a szájában, hunyorít a szemével, meglök a lábával, az ujjával meg jelt ad, álnokság lakik szívében, mindig gonoszságon járatja az eszét, háborúságot szít szüntelen’ (Péld 6,12-14) Salamon először lázadónak nevezi a viszálykeltőt, mert ha a gőgös angyal példájára nem fordult volna el lelkével Teremtőjétől, nem jutott volna el odáig, hogy viszályt szítson. Helyes a leírás, hogy hunyorít a szemével, az ujjával jelt ad, meglök a lábával. A külső tagokat ugyanis a belső fegyelem tartja rendben. Aki elvesztette lelkében az egyenes tartást, szeszélyesen izgatottá válik és külső mozgékonysága mutatja, hogy belül egy gyökérszál sem tartja.”
(Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 208.o.)


„Az Oltáriszentségről nevezett Mária nővér meg akarta gyújtani a gyertyákat egy körmenethez. Nem volt gyufája, de meglátta azt a kis mécsest, mely az ereklyék előtt ég. Odament. Sajnos félig kialudva találta. Nem maradt csak egy gyenge tűz az elszenesedett kanócon. Mégis sikerült meggyújtania vele gyertyáját, és erről a gyertyáról fényt kaptak a közösség gyertyái is. Tehát ez a félig kialudt kis mécses adott tápot azoknak a szép lángoknak, melyek megszámlálhatatlan sok újabb lángot táplálnak, sőt lángba boríthatják az egész világot. És mind ennek a lángbaborulásnak igazi életkeltője ez a kis mécses marad. Tudva ezt, hogyan is tudnának a szép lángok azzal dicsekedni, hogy egy ilyen lángolást okoztak, amikor őket csak kis szikra érintése gyújtotta meg? Hasonló a Szentek közössége. Gyakran --- anélkül, hogy tudnánk --- azokat a kegyelmeket és megvilágosításokat, amelyeket kapunk, egy rejtett léleknek köszönhetjük, mert a jó Isten azt akarja, hogy a Szentek közöljék egymással a kegyelmet az ima által, azért, hogy az Égben nagy szeretettel szeressék egymást, nagyobbal, mint a családi, még a föld legideálisabb családjáé is. Hányszor gondoltam arra, hogy minden kegyelmet, amit kaptam, egy olyan léleknek köszönhetek, aki könyörgött értem a jó Istenhez és akit én csak az Égben fogok megismerni. Igen, egy teljesen kis szikra nagy fényeket hozhat létre az egész Egyházban, nagyokat, mint az egyháztanítók és vértanúk, akik kétségtelenül felette fognak állni az Égben. De hogy is lehetne azt gondolni, hogy ezeknek a dicsősége ne lenne az övé is?
…………………
Az Égben nem fogunk közömbös tekintettel találkozni, mert minden választott el fogja ismerni, hogy egymásnak köszönheti azokat a kegyelmeket, amelyek kiérdemelték számára a koronát.” (…) „Ó szeretném ismerni az Égben minden szentnek a történetét. Nem kell elmesélniök, mert az nagyon hosszadalmas volna. Ha majd találkozom eggyel, egy szempillantás alatt megtudom nevét és egész élettörténetét.”
(Kis Szent Teréz, Utolsó beszélgetései nővérével, 56.o. és 61.o.)

        Ha a címlistára fel vagy le kíván iratkozni, jelezze azt a terez.gergely@gmail.com e-mail címre.